Minden gyerek pontosan tudja, hogy decemberben nagyot lehet „aratni”: a hónap elején a Mikulás tömi tele ajándékkal a csizmákat, 24-én pedig a Jézuska rakja le a csomagjait a fenyőfa alá. Legalábbis Magyarországon, mert furcsa módon a keresztény kultúrkörben egyáltalán nem egységes, hogy ki csempészi észrevétlenül az ajándékokat az otthonokba. Azt már a hollywoodi filmekből és amerikai mesékből jól tudjuk, hogy náluk a Mikulás repülő rénszarvasokkal húzott szánon érkezik, majd karácsony este leereszkedik a kéményen, hogy elhelyezze a gyárában segédei, a manók által készített játékokat.
Kikakilt ajándékok
Egy cseh nyelvész Európa térképén jelölte meg, mely országokban és régiókban ki a meglepetések szállítója, és egészen meglepő eredményre jutott, hogy hányféle mitológia létezik egymás megajándékozásának magyarázatára. Túlnyomó többségben kétféle verzió váltakozik: vagy egy jóságos nagypapafigura, vagy egy kisgyermek érkezik karácsonykor a családokhoz, de ez alól is vannak bőven kivételek. A legmeglepőbb talán Katalónia hagyománya, ahol egy Tió de Nadal (kb. karácsonyi fatörzs) nevezetű tuskó áll az ünnep középpontjában.
A körülbelül 30 centiméteres fadarab a legtöbb katalán – és sok aragóniai – otthonban is megtalálható ebben az időszakban, manapság általában négy kis lábon áll, mosolygós arcot festenek neki, és még orra is van. A gyerekek a szeplőtelen fogantatás ünnepétől, vagyis december 8-tól kezdik el etetgetni, estére betakargatni a fadarabot, hogy semmiben ne szenvedjen hiányt, és meg ne fázzon. Ha elég jól viselik a gondját, a fatönk karácsonykor üríti ki, mit szépítsük: kakilja ki az ajándékokat. Legalábbis a kisebbeket, édességeket, csokoládét, amelyek nem személyre szólnak, hanem az egész család örömét szolgálják. Azokban az otthonokban, ahol van kandalló, általában tűzre vetik, hogy rávegyék az ürítésre, de biztos, ami biztos, addig kiküldik a gyerekeket, ami jó alkalom a szülőknek az ajándékok elhelyezésére és az illúzió fenntartására.
A nagyobb csomagokat, amellyel a tuskó „nem bír el” a hagyomány szerint a Háromkirályok hozzák a spanyol tartományban.
Változatok apóra
Az ország többi részében ehhez képest kifejezetten szokványos a koreográfia, a legtöbb helyen Karácsony apó érkezik, csakúgy, mint picit más neveken Franciaországban, Olaszországban, Portugáliában. Hasonló a helyzet a kontinens keleti felén, Szerbiában, Szlovéniában, Ukrajna keleti részén, Fehéroroszországban és Oroszországban, ahol egy Fagyapónak fordítható öreg úr hozza az ajándékokat, Litvániában, Lett- és Észtországban, Németország északi részén és Hollandiában pedig Karácsony apó szállítja az „árut”. Az oroszoknál és egyes posztszovjet területeken egyébként jellemzően újév napján érkeznek az ajándékok, mivel a kommunizmus alatt nem volt ajánlatos a karácsony ünneplése. Norvégiában és Svédországban egy gnóm törpe tölti be ugyanezt a szerepet, megjelenése ma már nagy szakállával és csúcsos sipkájával kísértetiesen hasonlít a Mikulásra. Azt pedig manapság már senkinek nem kell mondani, hogy a finn Joulupukki, bár neve szó szerint karácsonyi kecskét jelent, kisajátította magának az „igazi Mikulás” szerepét.
Jézuska régiója
A közép-európai országok egy része Magyarországgal együtt különlegesnek számít abban, hogy itt a Jézuska hozza az ajándékot. Így van ez most Ausztriában, Szlovákiában, Svájcban, Németország déli területein és Csehországban is.
Vallástudósok szerint a Szent Miklós myrai püspök és más alakok keveredéséből kialakult hagyomány a Mikulásról, mint ajándékosztóról, jóval régebbi, mint a csecsemő Jézus megjelenése ebben a szerepben. Luther Márton 95 pontjának kihirdetése után ugyanis a protestánsok nem követték a szent kultuszát, helyette 1535-ben Jézust tették meg az ünnep fő alakjának. Ezzel párhuzamosan a karácsony bensőségesebbé is vált, az egyházi környezetből beszüremkedett az emberek otthonaiba, ezek után kezdett el terjedni az ajándékozás szokása is. Az viszont furcsa lett volna, hogy ha a felnőtt Jézust ruházzák fel a titkos meglepetéseket a házakba csempésző szereppel, erre sokkal alkalmasabb volt egy gyermeki alak. Christkindl vagyis a Jézuska alakja először a Dél-Németországban, valamint Ausztriában és Svájcban terjedt el, főleg evangélikus területeken. Korabeli dokumentumok szerint ekkor még egy 10-15 éves, meglehetősen lányos alakkal azonosították, akit sokszor angyalszárnyakkal ábrázoltak.
Az ellenreformáció idején a későbbi Osztrák-Magyar Monarchia területein is meghonosodott a Jézuska-kultusz, amit a protestantizmus terjedése mellett egy csodatévő szobor tisztelete is erősített. A cseh főváros karmelita kolostorában található Prágai Kis Jézus kegyszobor kultusza olyan nagy volt, hogy Mária Terézia saját kezével hímzett palástot neki. A karácsonyi ajándékozás szokása ugyanakkor csak a 20. század elején terjedt el a magyar városokban az arisztokrata családok körében, a falvakban még ennél is később. A paraszti réteg körében főleg a házról házra járó betlehemezőknek adott dió, alma és más ételek jelentették az ajándékot. Vagyis az ünnepi szokásaink folyamatos változásban vannak, és míg korábban főleg a vallási hagyományok és a helyi szokások határozták meg, hogy mi történik a családokban ilyenkor, ma már egészen más hatásokkal találkozunk. Még az is elképzelhető, hogy néhány évtized múlva már nálunk is inkább a Mikulás hozza a karácsonyi ajándékokat.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!