Király István oldalai – Exkluzív részletek a nagy hatalmú kultúrpolitikus naplójából.

Király Istvánt azok is ismerik, akik nem ismerik: ha máshonnan nem, akkor a középiskolai tankönyvekből, Ady kiváló értelmezőjeként, a mégis-morál fogalom megalkotójaként. Király István azonban nemcsak jelentős irodalomtudós, hanem egy korszak meghatározó és nagy hatású kultúrpolitikusa is volt: az ELTE XX. századi magyar irodalom tanszékének tanárjaként komolyan vette a tanári hivatást, miközben politikailag is tevékeny volt. Halálának időpontja is szimbolikus: 1989-ben hunyt el.

 
Király István 1982-ben Kossuth Lajos téri otthonában - A fotó forrása: Fortepan/Király Júlia

Lánya, Király Júlia közgazdász kereste meg a Magvető Kiadót azzal, hogy egy lakásfelújítás során számára is meglepő módon füzeteket talált: édesapjuk 1956 és 1989 között vezetett naplóit.
A kiadó számára nem volt kérdés, hogy egy ilyen lebilincselő dokumentumot ki szeretne adni. A napló sajtó alá rendezése több kutató összehangolt munkája – a fotókkal illusztrált könyv megjelenése 2017 tavaszán várható a Magvető Tények és Tanúk sorozatában.
A napló nemcsak a kor kultúrpolitikai vitáiba ad betekintést, de egy önmagával küszködő, önmaga megújítására törekvő emberről fest izgalmas portrét. Király Istvánnál 1988 végén rákot diagnosztizáltak, ezt követően is vezette naplóját.


A január 7-én megjelent Vasárnapi Hírekben olvashatók – exkluzív, első közlésként – a napló utolsó bejegyzései.

A napló szövege – egy 1982-es fotóval illusztrálva a Fortepanról - „Ebben benne van az ember” címmel, „Élő emlékezet” rovatunkban jelent meg a friss VH-ban.
A Vasárnapi Hírek már szombaton megjelent, és most a nyitva tartó árusoknál a hétvégén és a jövő héten is, péntekig megvásárolható. Előfizetőinknek már szombaton házhoz visszük!


Az egyik bejegyzésben, pár nappal a Nagy Imre-temetés után Király István Pozsgay Imrét így értékeli nyilatkozatai, televíziós szereplései alapján:
„Nem érződik a két legfontosabb: az okosság és a becsületesség. Ő – mondja – lényegében mindig reformgondolkodású és mindig ellenzék volt, de ugyanakkor mégis felfelé ment. Ő mindig az igazat mondta, de ugyanakkor – hangoztatja – egy a szándékolt takargattatni kényszerű rendszerben élt. Nem elég okos, hogy észrevegye ezekben az állításokban az ellentmondásokat, s nem elég becsületes, hogy vállalni tudja az őszinteséget. – Vitray végső kérdése: kommunista-e. Válasza: igen, mert vállalja a közösségi társadalmat mint eszményt, de nem, mert annyi ellenszenvet gyűjtött fel ez a név. Ebben benne van az ember: nem elvekre – pusztán sikerre néz.”
További részletek a friss VH-ban.


 

Király István irodalomtörténész
1989. október 19-én, 68 éves korában hunyt el.

A Kossuth- és Állami-díjjal kitüntetett (1953, ill. 1973) egyetemi tanár 1965- től 1988-ig az ELTE BTK XX. sz.-i Magyar Irodalomtörténeti Tanszékét vezette, a Magyar Tudományos Akadémia 1979-ben rendes tagjának választotta, az MTA Irodalomtörténeti Bizottságának elnöke volt – számos más elnöki tisztsége (Könyvtári Bizottság, Magyar– Szovjet Társadalomtudományi Együttműködési Bizottság, Magyar–Osztrák Irodalomtudományi Vegyesbizottság) mellett. 1970-től haláláig a Világirodalmi Lexikon főszerkesztője volt, ezenkívül szerkesztette a Csillag (1953–56), a Kortárs (1962–69), a Szovjet Irodalom című folyóiratokat (1970–89), a Magyar Életrajzi Lexikon szakszerkesztője.
Fő kutatási területe Ady Endre költészete és élete volt, a költő műveinek megítélését, irodalomtörténeti helyét – elsősorban az oktatásban használt tankönyveken keresztül – évtizedekre meghatározta négykötetes Ady-monográfiája. Korábban Mikszáthról, később Kosztolányiról is jelentetett meg monográfiát.
Irodalomtörténészi és tanári munkája mellett a Kádár János és Aczél György fémjelezte korszak befolyásos kultúr- és művelődéspolitikusa volt, akinek irodalomkritikai írásai, szerkesztői tevékenysége hosszú időre megszabhatták egy-egy alkotó kánonbeli helyét vagy éppen ideológiailag elfogadhatatlan mivoltát. 1945-től a Magyar Kommunista Párt, majd az MDP és az MSZMP tagja. 1971-től 1985-ig országgyűlési képviselő.
A nevét viselő díjat évente ítélik oda egy-egy pályakezdő irodalomtörténész vagy fiatal magyartanár elismeréseként.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!