Ideje lenne tisztázni, ki véleményezheti a köztéri szobrokat. - Mintegy 18-20 szobrot „fogad be” évente Budapest, mondja Szilágyi András. A Budapest Galéria köztéri képzőművészetért „felelős” építésze. A legtöbb emlékműötlet az önkormányzati irodákban fogan – a kormányzat nem adott „szoborukázokat” az utóbbi évtizedekben. (Így a Szabadság téri megszállási emlékmű „engedélyeztetési” unikum.)
Ha megvan a koncepció, a büdzsé és a helyszín, a kezdeményező ezt jelzi a Budapest Galériának – ez a művészeti műhely pedig (a hatályos szabályozás értelmében) állást foglal. Ha rábólint a szoborötletre, a szakvéleményt csatolják a Fővárosi Önkormányzat Kulturális Bizottságához benyújtandó engedélyezési kérelemhez, ugyanis ez a grémium dönt (a Fővárosi Önkormányzat Városképvédelmi Bizottságával karöltve) a különböző köztéri „látványelemekről”. (Jelentős alkotás, vitás kompozíció esetén a Fővárosi Közgyűlés mondja ki a végső szót.)
A Budapest Galéria nem hivatal, parancsolni és kényszeríteni nem, csak ajánlani tud, emeli az ujját Szilágyi András. Azért a javaslatokat – a művészek – a legtöbbször megfogadják. „Ismerjük egymást, bízunk egymásban, a friss szem erejében, hiszen bárki »benézheti« a saját szobrát, nincs mindenkinek akkora műterme, hogy 80 métert hátráljon és lássa az arányokat” – példáz az építész.
Az építtető azonban gyakran konokabb a művésznél, és figyelmen kívül hagyja a Budapest Galéria állásfoglalását. Pontosabban hagyná, ugyanis a főváros ragaszkodik a műhely véleményéhez. Még pontosabban: ragaszkodott.
Kormányzat közeli forrásokból úgy tudjuk, hogy az csak a hivatalos verzió, miszerint a már említett megszállási emlékművet is „láttamozta” a Budapest Galéria. A valóság inkább úgy fest, hogy a nevére kellett vennie Melocco Miklós és Benedek György lelkes emlékmű-igenlését. Úgy tűnik, a szoborvilág is kezd becsúszni a Magyar Művészeti Akadémia alá – vélemények szerint ideje lenne tisztázni, hogy ki véleményezhet, mert egyelőre a szabályozás egyedül a Budapest Galériát nevezi meg művészi ítészként.
A legtöbb művet – normál üzemmenetben – két szobrász és/vagy építész minősíti, esetleg a bíráló csapat egy történésszel egészül ki. Szilágyi András szerint gyorsan kiszűrhető az a tizenöt szobrász, aki pontosan reagál, szabatosan ki tudja fejezni a véleményét. A nagyobb műveknél előbb egy ötödére kicsinyített „makettet” ír elő a regula, ilyen méretben már érvényesülnek a gesztusok. A következő lépés a köztes anyagból (gipsz, agyag) készített, a végsővel megegyező méretű szobor – itt mutatja meg magát érdemben at alkotás. Nagy köztéri alkotást nem könnyű így modellezni: nyáron megoldható fóliasátorban, amúgy csak pár műterem képes ilyesmit befogadni.
Kétes dicsőség
Tüntetések helyszínévé vált, politikai viták kereszttüzébe került az 1852-ben felállított Hentzi-szobor a budavári Szent György téren. Heinrich Hentzi tábornokot a legkevésbé sem szerették a magyarok: egyrészt Görgey Artúrral szemben állt Budavár ostrománál 1849-ben, másrészt ágyúkkal lövette a pesti oldalt, és árulónak tartották, mert bár felesküdött a magyar kormányra, az osztrákok oldalára állt. A szabadságharcot leverő hatalom a legkevésbé sem törődött a magyarok lelki sebeivel. Hosszú, negyvenöt éven át tartó közéleti és politikai vita dúlt a szoborról, amely végül – a kiegyezést követőn is csak harminc évvel – 1897-ben került a Hűvösvölgybe, majd a Bolyai hadapródiskola udvarára.
Változnak a tervek
Gábriel arkangyal állítólag megjelent I. István álmában, kettős keresztet és koronát tartva kezében. A Hősök terének megépítése, és az angyal szobrának felállítása több vitát is kiváltott a 19. század második felében. Nem kis felháborodást keltett szakmai és közéleti körökben, hogy a hatalom nem igazán tudta eldönteni, milyen emlékű álljon ott: Ybl Miklós Gloriette-je, Andrássy Gyula lovas szobra vagy Hungária nőalakját ábrázoló alkotás. Wekerle Sándor miniszterelnök pedig pályáztatás nélkül kérte fel Schickedanz Albert építészt és Zala György szobrászművészt a tér arculatának és hangulatának kialakításához.
Politikai hangulat
Az 1849-es szabadságharc leverése után elképzelhetetlen volt, hogy szobrot állítsanak Kossuth Lajosnak – egészen az emigrációban elhunyt politikus 1894-es temetéséig. Azt követően, az I. világháború kitöréséig mintegy száz Kossuth-szobor készült. A Parlament épülete elé visszatérő Kossuth-emlékmű Horvay János alkotása, és érdekessége, hogy bár a Batthyány-kormány tagjait ábrázolja, amelyben Kossuth pénzügyminiszter volt, mégis ő áll a középpontban, Batthyány pedig a balján áll. A szoborcsoport minden szereplőjének ábrázata búskomor, lefelé néz, megfelelve ezzel a trianoni döntés után megcsonkolt ország közhangulatának – 1950-ben erre hivatkozva bontották el és száműzték a szobrokat Dombóvárra. Mivel a város nem adja ki őket, újraalkotják őket. Kossuth szobra már ismét a róla elnevezett téren áll, hamarosan érkeznek a többiek is.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!