Kormánypárti politikai lobbik puhítják fel az egészségügy reformterveit. A Fidesz olyanra kényszerül, amit ellenzékben hevesen tagadott. A nagy bizonytalanságban csak egy valami biztos: a jelenlegi kórházi struktúra fenntarthatatlan.

 
Így biztos nem maradhat

Ahelyett, hogy pálcasegítség kell a lónak, mondhatnák azt is, hogy megverik. Így kommentálta Székely Tamás exminiszter egy múlt heti szakmai konferencián azt az egészség­ügyért felelős államtitkárságon bevett gyakorlatot, hogy kórházbezárás helyett következetesen az intézmények funkcióváltásáról beszélnek. Egy másik exminiszter, Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség elnöke ugyanitt azt mondta: „hagyjuk abba a kollektív hazudozást az egészségügyben”, mert ma mindenki úgy csinál, mintha minden működne. A „funkcióváltásoknak” is valami ilyesmi lenne a célja: megszüntetni azt, ami amúgy sem nagyon működik. Azonban úgy tűnik, a változtatási terveket ezúttal is felülírják a politikai érdekek.

Bár hivatalosan még mindig nem közölték, mely intézmények „funkcióváltását” javasolja a tavaly létrehozott új kormányzati gigaintézmény, a Gyógyszerészeti, Egészségügyi Minő­ség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI), nyílt titok, hogy a tapolcai, a körmendi, a csornai, az edelényi, a marcali, a nagyatádi, a komlói, a kazincbarcikai, a vásárosnaményi, a debreceni, a kalocsai, a makói, a kisbéri, a mo­­há­csi, a miskolci és a komáromi kórházak lehetnek érintettek. A kérdés az, miként, ugyanis az eredeti tervekhez képest jelentősen felpuhult a koncepció: várhatóan szinte mindenhol marad valamilyen aktív ellátás. Nem csoda, hiszen a Fidesz legutóbbi frakcióülésén magának a kormányfőnek kellett megvédenie a nyomásgyakorlásban mindig is jártas vidéki képviselők intrikáitól Szócska Miklós egészségügyi államtitkárt. A rendszerváltozás óta nem volt olyan reformterv, amely el ne vérzett volna a politikai lobbik, vagy akár az orvostársadalom egyes rétegeinek aknamunkája következtében.

Legutóbb Molnár Lajos, a Gyurcsány-kormány SZDSZ-es minisztere próbálta átrajzolni a hazai kórháztérképeket. Mivel ex-kórházigazgatóként ismerte a viszonyokat, lényegében senkivel sem egyeztetett. Politikai megfontolásból végül mégis jelentősen megkurtították azt a listát, amelynek értelmében 2007-ben akár 25 kórházban is megszűnt volna az aktív ellátás.

Csak a fővárosi Schöpf-Merei Ágost Anyavédelmi Központra, a Szabolcs utcai klinikákra és az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetre került lakat, de tovább puhult az az elképzelés is, mely szerint 12 intézményben a továbbiakban kizárólag krónikus ellátást kaphattak volna a betegek.

Feltehetően most is a politikai egyeztetések eredménye, hogy a funkcióváltó kórházak többségétől elsősorban a szülészeti, a gyermekgyógyászati, a fül-orr-gégészeti és a szemészeti ellátást veszik el. Sőt, a hírek szerint a több átalakítási tervet túlélő marcali kórház például mégis megmarad; igaz, a kaposvári Kaposi Mór Oktatókórházba olvasztják. Úgy tűnik, Nagya­tádon sem volt hiába a helyiek élőlánca: a belgyógyászat, a reumatológia, a pszichiátria, az intenzív és az utókezelő osztályok megmaradhatnak, a szülészet, de az ideggyógyászat és a baleseti ellátás valószínűleg nem.

Makó polgármestere, Buzás Péter (MSZP) azt közölte, hogy az államtitkárral végül megegyeztek, „nincs olyan opció, mely szerint teljesen megszüntetik a városi intézményt”. Aktív kórház marad a kalocsai; mégpedig Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes segítségével – ezt Török Ferenc polgármester (Fidesz) maga árulta el. Máshol is működött a kormánypárti lobbi: a hírek szerint Hódmezővásárhely Lázár János frakcióvezető miatt nem lehet terepe semmiféle átalakításnak. A csornai kórház ügyében az odavalósi Áder János EP-kép­viselővel is meg kellett küzdeniük a szakmai javaslattevőknek, az edelényi kórház sorsát pedig nyilvánvalóan befolyásolja, hogy az intézmény igazgatója Daher Pierre, a Fidesz képviselője. Komoly kormánypárti erők szálltak harcba a miskolci és a tapolcai kórházat érintő átalakításokkal szemben is.

A vidéki kórházak mellett a már államosított fővárosi kórházakat is érinthetik az átalakítások. A kormány által tavaly elfogadott Semmelweis Terv Budapestet három térségre osztaná, és ezzel alapjaiban meghatározná az egyes kórházak szerepét. A budai központba az orvostudományi egyetem Kútvölgyi és Városmajor utcai tömbje, valamint a Szent János Kórház integrálódik. Nyilvánvaló az Állami Egészségügyi Központ észak-pesti sürgősségi centrummá fejlesztése, és azt is bejelentették már, hogy a dél-pesti központban az egyetem klinikái mellett a Péterfyhez tartozó baleseti központ, valamint az Országos Idegtudományi Intézet kaphat helyet. Így aztán a Péterfy Sándor Utcai Kórház-Rendelőintézet és Baleseti Központ elveszíti kapacitásai jelentős hányadát: a hírek szerint a kardiológiai és a sebészeti osztály ágyait is. Az Egyesített Szent István és Szent László Kórház is a terv érintettje lehet, de ismét felmerült az újpesti kórház esetleges megszüntetése is.

Ami bizonyos: az országot nyolc egészségügyi térségre osztják. A betegek szabad orvos- és intézményválasztása csupán a térségeken belül marad meg. A cél az, hogy minden olyan gyógykezelést, amelyet nem feltétlenül kell a fekvőbeteg-ellátásban igénybe venni, az olcsóbbnak gondolt járóbeteg-ellátás irányába tolnak. Érdemes megjegyezni: a korábbi átalakítási terveket rendre azzal verték vissza, hogy a kórházak leépítését meg kellene előznie az alap- és a járóbeteg-ellátás fejlesztésének, ez az állítás most is igaz.

Az átalakítási folyamat része lesz, hogy májustól intézményi helyett térségi várólistára kerülnek a betegek – az ellátási csomag így is szűkíthető. De hogy pontosan mi és mikor történik majd, egyelőre kevesen tudnak biztosat. Pedig az egyeztetések alapján születő javaslatot a GYEMSZI február 15-én letette az államtitkárság asztalára. A fekvőbeteg-intézmények új kapacitásaikról és területi ellátási kötelezettségükről márciusban kapnak határozatot a tiszti főorvosi hivataltól, majd április 18-ig nyilatkozhatnak arról, hogy megfelelnek-e a szakmai minimumfeltételeknek. Ezt követően 120 napot kapnak a hiányosságok pótlására. Az OEP április 30-ig köt új szerződést a kórházakkal annak érdekében, hogy májustól már az új betegbeutalási rend alapján lássák el a betegeket.

A helyzetet bonyolítja a Réthelyi Miklós miniszter aláírásával február 14-én megjelent rendelet, amelynek mellékletéből kiderül, milyen ellátás kapható a kis kórházakban, a városi, a megyei vagy a térségi központokban. Azt már régóta tudjuk, hogy a drága, bonyolult eljárásokat térségi centrumokba szervezik, ám a rendelet ebbe a kategóriába sorolja például a gyermekszemészeti, gyermek fül-orr-gégészeti fekvőbeteg-ellátást, az addiktológiai és a geriátriai kezeléseket is. Általános sebészetre lényegében minden kórházban lesz lehetőség, aneszteziológia és intenzív terápia azonban csak egy magasabb szinten lesz elérhető.

 

2010-ben Magyarországon összesen 147 egészségügyi szolgáltatónál finanszíroztak aktív fekvőbeteg-szakellátást. Ezek 51 százaléka az önkormányzatoké, 11,6 százaléka az államé volt, 30,6 százalékukat valamely vállalkozás üzemeltette, 6,8 százalékuk pedig non-profit formában működött. Az ágyszám alapján ma csupán 89 szolgáltató felel meg az aktív kórház fogalmának. Az átalakítás következtében ez a szám akár 79-re is csökkenhet, ami mintegy 3600 ágy megszüntetését eredményezheti a magyar egészségügyben.

Már kettészakadt

Miközben az egészségügy szereplői között teljes egyetértés van abban, hogy több pénzre van szükség az ágazatban, azt még csak kevesen merik kimondani, hogy ezt a több pénzt a betegektől kellene beszedni. A 2008-as népszavazáson a Fidesz a 300 forintos vizitdíj és a kórházi napidíj ellen sikerrel mozgósított miközben egy most decemberben suttyomban végrehajtott törvénymódosítással adómentessé tette a betegbiztosítást, ezzel ösztönözve a magánbiztosítást, amely a megfelelő szabályozás nélkül akár odáig is fajulhat, hogy az egészségügy kettészakad a gazdagok és a szegények ellátására.

A GFK Hungária és a Tárki Társada­lom­kutatási Intézet egész­séggazdasági monitorvizsgálata szerint, míg korábban csak a lakosság 10 százaléka vett igénybe magánellátást, tavaly ősszel a 15 és 60 év közötti lakosságnak már a 40 százaléka. Közülük legtöbben a fogorvosi, a nőgyógyászati, az urológiai, a bőrgyógyászati és a pszichiátriai ellátásokért fizettek zsebből. A betegek negyede rendszeresen ugyanazt a privát orvost keresi fel és 8 százalékuk ugyanannak az orvosnak a magán- és a közfinanszírozott ellátásban is páciense. A kutatásból kiderül, hogy a privát ellátást a válaszadók csaknem fele azért választja, mert az állami egészségügyben bajával sokfelé járt anélkül, hogy megkapta volna a számára megfelelő kezelést. Sok esetben tehát már most is fizetős az egészségügy: aki nem akar hónapokat várni egy diagnosztikai vizsgálatra, az a vizsgálat típusától függően több tízezer forintért hamarabb is sorra kerülhet. Ez teljesen legális, miközben az említett magánpraxisok gyakran a szürke zónában működnek; az adóhivatal februárban kiemelkedően sok visszaélésre derített fényt. Nem csak a nyugtaadást mulasztották el rendszeresen, de például azt is tapasztalták, hogy a kizárólag szépészeti céllal végzett plasztikai beavatkozásokat gyógyító tevékenységként számolják el, elkerülve ezzel az áfa megfizetését. A hálapénzhelyzet is változatlan, ha csak azt nem vesszük, hogy egyre több olyan esetre derül fény, amikor az orvos nem utólag várja, hanem előre kéri a borítékot egy műtét elvégzéséért, vagy egy szülés levezetéséért – az első ilyen per most folyik a MÁV kórház 11 nőgyógyásza és 2 szülésznője ellen. Arról, hogy át kell alakítani a betegellátás finanszírozási rendszerét, ma még kevesen hajlandóak csak beszélni. Az egyikük, dr. Szilvás István, az orvoskamara volt elnöke tavaly ősszel az elitmed.hu-nak nyilatkozott arról, hogy a jelenlegi betegellátó rendszer ennyi pénzből nem működtethető. „A politika szeretné elkerülni a betegellátás kettészakadását szegény és gazdag ellátásra. De ez mára már létrejött! ” – fogalmazott a szakember.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!