Közösségi szellemet kíván – William Shakespeare: Hamlet, Vígszínház

 
Hamlet és Claudius – ifj. Vidnyánszky Attila és Hegedűs D. Géza - Fotó: Dömölky Dániel

Több mint pikáns, ha ifj. Vidnyánszky Attila olyan szerepet játszik, amelyben atyja szellemét, elárulását kell megbosszulnia. Szerencsére Eszenyi Enikő rendezése nemigen foglalkozik mindezzel. Olykor van csupán némi áthallás; a rendezés elsősorban ifj. Vidnyánszky tehetségére épít. No, meg fizikai erejére, akrobatikus tudására. E Hamlet kézen állva szaval, magasban egyensúlyoz és embermagasságnyikat ugrik.

A Vígszínház 122 éve alatt most először tűzte műsorra Shakespeare leghíresebb művét. És ha már először tűzte, nagyot is akart szólni vele. Nem csoda, ha Eszenyi Enikő újrafordíttatta (Forgách András), újrahangolta s némiképp zenésíttette, filmesíttette, és szó szerint minden eszközt bevetett: elektromos gitártól óriáskoponyáig, kézikamerától égből alászálló terepjáróig, rapbetétektől videografikáig. Ennek megfelelően fiatalosan lendületes, mozgalmas és látványos Hamlet- adaptáció ez. Időnként túlságosan és tán kényszeredetten is, sőt sokszor úgy érezni, már-már ez az elsődleges cél.

Mindemellett csak látszólag lett formabontó a Víg Hamletje. Eszenyi nem vállalt rizikót, és már lecsekkolt elemeket válogatott össze innen-onnan. Ráadásul nem tudta egyforma intenzitással megvalósítani, amit vállalt. Talán ennek is köszönhető, hogy mind az előadás, mind a színészi teljesítmények igen hullámzó színvonalat mutatnak. Kár, mert rendkívül szimpatikus és tisztán kirajzolódik szándéka.

Aktivitásra, vállalásra késztet, s közösségi szellemet kíván építeni a színház erejével. Ezért is világít meg, szavaltat, kameráz minket időről időre, vagy ültet fel a színre néhányunkat, és ezért választja, hogy hőse mélabús, töprengő királyfi helyett elszánt és aktív legyen. Ifj. Vidnyánszky remekül hozza is a lánglelkű ifjút, akit szétfeszít a tettvágy, a változtatás vágya.

Ambivalens mód épp a minimalista jelenetek a leghatásosabbak. Például, mikor Hamlet a félig leeresztett vasfüggöny nyílásában állva (a lét határán egyensúlyozva) mondja el nagymonológját. De ilyen Kútvölgyi Erzsébet és Venczel Vera sírásópárosa, Fesztbaum Béla Poloniusa, Király Dániel, és mindenekelőtt Hajduk Károly színészkirálya is. Akik mintegy kontrasztjai az előadásnak. Egyszerűen kiállnak elénk, és a maguk színészi eszközeivel, jelenlétével és a szó erejével hatnak. És azzal nagyon.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!