„Sokféle koncertet megnéztem Koreában. A színpadra állítás, a koreográfia és az előadásmód elképesztő volt, de ami még ennél is fontosabb, hogy éreztem a lelket a zenében. A koreai zene előtt fényes jövő áll.” Ezt a világ egyik legismertebb zenésze és producere, az amerikai Quincy Jones mondta néhány éve. És már csak azért is érdemes hinni neki, mert kiderült, hogy a koreai popzene, röviden a K-pop már itt van a spájzban.
A gyönyörű, hosszú, szőke hajú lány – legfeljebb 14 éves – az előcsarnokban ül és a haját fésüli. Ez így, önmagában nem volna különös, de ez a lány a kezében tartott parókát fésüli. A parókát, ami esetünkben hollófekete, és vagy egy arasszal hosszabb, mint a természetes haja. „Így jobban hasonlít az eredetire, és itt ez fontos szempont” – magyarázza a szemmel láthatóan értetlen újságírónak. „Kolléganői” közül kettőnek a kezében is ott a paróka, a többiek viszont, úgy látszik, használhatják a sajátjukat. Budapesten vagyunk, a Hatszín Teátrumban, az idei Changwon K-POP World Festival meghallgatásán, amelyet a Koreai Kulturális Központ szervezett. Tizenöt csapat jött el ide, hogy bizonyítsák, ők a legjobbak idehaza a koreai popzenében.
A harmadik ok
A koreai popzene, közkeletű nevén a K-pop (egyébként van J-rock is, tessék kitalálni, hogy az minek a rövidítése!) mai változata számos korábban is létező műfaj – mint a hiphop, a pop, a rock és az R&B – keveredéséből, ezek alapjain jött létre, valamikor a ’90-es években. Ma már különálló zenei műfajként tartják számon. Nagyon fontos eleme a látványvilága, amely sokkal színesebb és harsányabb az európai vagy amerikai társaknál.
A K-pop a 2000-es évek elején indult el világhódító útjára, köszönhetően a különböző internetes videomegosztóknak. Amikor 2012-ben a PSY nevű koreai popsztár megjelent a Gangnam Style című számával (tudják, ez az, amelyikben az a fura, szemüveges pasas énekel, táncol, és néha azt mondja: „Woopa, gangnam sztájl!”), már nem volt ismeretlen a műfaj, de azért ez indította el a világméretű őrületet. A hivatalos videoklipet eddig több mint 3 milliárdan töltötték le – sokak szerint teljesen érthetetlen okból. Mindenesetre a világ legbefolyásosabb zenei listakészítő magazinja, az amerikai Billboard 2011 óta önálló listát jelentet meg a K-pop számokból. A YouTube videomegosztón külön műfajként kezelik, ha a világban valahol megjelenik az egyik koreai popikon, tízezrek veszik meg az egyébként méregdrága belépőt, hogy találkozzanak vele. Az egyik legnépszerűbb énekes Rain, a rajongóinak köszönhetően a Time magazin választásán a világ legbefolyásosabb embere lett 2011- ben. Ja, és a K-pop a harmadik helyen szerepelt a CNN „12 ok, hogy meglátogassuk Koreát 2012-ben” listáján.
Szappantól a popig
Magyarországon 2008 óta „létezik” a koreai kultúra. Ekkor mutatta be ugyanis a Magyar Televízió A Palota ékköve című történelmi szappanoperát, amely nagyjából a Szulejmán és a Szomszédok szerelemgyereke. A sorozat nyomán világszerte fellendült az érdeklődés a koreai kultúra (főleg a konyha és a hagyományok) iránt.
„Magyarországon is ekkor figyeltek fel Koreára, és talán hihetetlenül hangzik, de a Palotához hasonló szappanoperáknak már több tízezres rajongótábora van, főleg az 50 év felettiek között – meséli Hegyi Anna, a meghallgatás egyik fő szervezője, a Seoul Mates nevű Facebook-csoport egyik oszlopos tagja. – A Palota ékköve viszont egy csomó mai koreai televíziós drámára is felhívta a figyelmet, és a fiatalok elkezdték nézni ezeket a magyar szemmel különös, sajátos ázsiai történeteket.” És a sorozatok mellett sokan töltöttek le koreai zenéket.
Anna hat évvel ezelőtt figyelt fel a K-popra és arra, hogy Magyarországon is egyre népesebb rajongótábora alakult ki ennek a különös műfajnak. Az egyik legnagyobb koreai zenekiadó akkor indította el a Changwon K-POP Világfesztivált, amelynek lényege, hogy összegyűjtse azokat a külföldi csapatokat, amelyek a legjobban elsajátítják a koreai könnyűzene sajátosságait, és a lehető leghűebben adják vissza az eredeti előadók produkcióit. (Ezt egyébként covernek, „lefedésnek” nevezik, és mára gyakorlatilag a K-pop külön ága lett.) „Magyarok már az első évben is részt vettek a Changwonon, azóta két év kivételével mindig sikerült jelöltet küldeni a szöuli döntőre” – mondja. Ahol egyébként az oroszok, a britek és persze az amerikaiak a legnagyobb ellenfelek.
Sárközi Vivien és Vlasics Olivér az idei selejtező két nyertes csapata közül az egyik, a STILL tagjai. Olivér a japán anime rajzfilmek világából csöppent a K-popba („filmeket töltöttem le, egyszer véletlenül rákattintottam egy koreai számra, és teljesen elvarázsolt”), Vivien pedig 6 éves kora óta a hiphop nevű zenei irányzat megszállottja. „Nehezen megnyíló kislány voltam, és úgy éreztem, hogy a zene, és ezen belül a hiphop az, amivel a legjobban ki tudom fejezni magam” – mondja az alig 17 éves diáklány, aki csak két éve foglalkozik „cover”-rel. Az egyik legnépszerűbb koreai banda egy számával indultak: táncuk óriási sikert aratott, a többi versenyző is elismerte, hogy messze ők voltak a legjobbak idén.
Fivérem, nővérem, barátom
Akit a koreai zsűri kiválaszt a nemzetközi mezőnyből, az részt vehet a szöuli döntőn. Olivér szerint azonban ez mellékes. A lényeg, hogy kijussanak, és testközelből érezhessék a koreai kultúrát, azt a világot, ami olyan különös és néha taszító az európai ember számára. Tudják, hogy hiába jók, soha nem lehetnek a műfajuk sztárjai: ez csak a született koreaiaknak adatik meg.
„Akármilyen jó vagy, nem vagy koreai. Ez egy nagyon zárt, szigorú rend szerint felépülő, csaknem 3000 éves kultúra. Az idegent csodálják, de nem fogadják be” – mondja Buzsoo Zsuzsa jazzénekes, aki most egy pesti színházban dolgozik, de előtte két évig élt Koreában. „Először ijesztő volt. Nem beszéltem a nyelvet, teljesen idegen voltam. Ez utóbbi később sem igen változott, de beleszerettem a kultúrába. Ma már azt mondom, csak úgy értheted meg őket, ha ott élsz köztük.” Zsuzsa a meghallgatás másik szervezője, és ő koordinálja a koreai idolbandák magyarországi fellépéseit is. „Évente akár két-három koncert is lehet, horror árú belépőkkel. De ellentétben az európai vagy amerikai szokásokkal, itt nem maguk a sztárok kerülnek ennyibe, hanem a körítés: a színpadi technika, a tánckar, a show.”
„Nem egyszerű a koreaiakkal, sokszor egészen másképpen gondolkodnak a világ dolgairól” – mondja Hegyi Anna, aki Tajvanon tanult meg koreaiul. Két koreai szobatársa volt, két lány. Egyikük vele egyidős, a másik egy évvel idősebb. Előbbivel testi-lelki jó barátok voltak. A másikkal a tisztes távolságtartásnál többet nem enged a koreai kultúra. „Hiába voltunk jóban, ő idősebb volt, és így nővéremnek kellett szólítanom. Csak a lehető legnagyobb tisztelettel szólhattam hozzá. Ha ezt nem tudod megszokni, nem értheted meg ezt a kultúrát, amelyben a kor tisztelete az egyik legfontosabb szabály” – mondja.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
