Legyen az homeopátia, akupunktúra, reiki, aura-, prána-, csakra- vagy kristálygyógyászat, esetleg mágnesterápia, netán íriszdiagnosztika, ezek mind olyan alternatív gyógymódok, amelyek ellen hosszasan érvel – cikkeihez hasonlóan új könyvében is – Boldogkői Zsolt biológusprofesszor. A beszédes című, Hiénák a betegágy körül című könyvében azt mondja, ha a társadalom tudományellenessége fokozódik, akár egy hátraarc is bekövetkezhet a mára jellemző szellemi felívelésből.

 
Boldogkői Zsolt - Forrás: 168 ÓRA

– Eleve kizárja az alternatív terápiák hatásosságát?

– Ha egy terápia olyan állítások sorára épül, amelyek miatt újra át kellene írni a tankönyveket, akkor szerintem kísérletek nélkül is elvethetjük az adott megközelítést, például a homeopátiát. Sokan mégis megvizsgálták, s az jött ki, hogy nem működik. Más esetben, a hibás filozófia ellenére, a módszer elvileg működhetne más alapon, mint ahogyan eredetileg azt feltételezték. Így gondolták ezt sokan az akupunktúrával kapcsolatban, de sajnos a várakozások nem teljesültek.

– Vagyis az alternatív terápiák, szerek mind átverésen alapulnak?

– Az átverés szóhoz szándék is kapcsolódik. Akik viszont művelik e területeket, zömében hisznek abban, amit csinálnak. Ezért, noha a páciensek nem kapnak semmit a pénzükért, az átverés szó sok esetben félrevezető lehet. Ráadásul gyakran a páciensek sem veszik észre az átverést, mert a betegségek többsége magától gyógyul. Másrészt pedig az ember nem szívesen ismeri be magának, hogy fölöslegesen dobta ki a pénzt. Ez az úgynevezett kognitív disszonancia, illetve annak elkerülése.

– A tudomány és a technológia fejlődése áll szemben a misztikus gondolkodással?

– A tudományos fejlődés mára óriási iramot vett. Kevesen értik azonban a tudomány lényegét, viszont sokakban alakultak ki ellenérzések elsősorban a modern biológia és orvoslás vívmányaival szemben. A helyzetet úgy jellemezném, hogy a ma társadalmát sok esetben kőkorszaki indulatok és motivációk vezérlik és középkori eszmék tartják uralmuk alatt. A politikai eliten múlik, a „néplélekhez” igazodik-e, esetleg tovább is korbácsolva az irracionalizmust vagy a progressziót támogatja. A kutatáshoz ugyanis pénz és engedélyek kellenek, ezek nélkül megfullad a tudományos és technikai haladás. Látok némi esélyt arra a forgatókönyvre, hogy hátraarc következik be világszinten. Ha például valamilyen ok miatt globálisan a gyűlölködés válna uralkodóvá, az olyan politikai erőket dobhat felszínre, akik ellenségesen viszonyulnak az értelmes gondolkodáshoz.

– Miért fordulnak egyre többen a misztikus áltudományok felé?

– Az iskolarendszer nem alapoz a velünk született motivációinkra a megismerést illetően, ehelyett használhatatlan adatokkal tömi a gyerekek elméjét. Ha felnőttkorra nem alakul ki megfelelően a logikus gondolkodás képessége, és nem rendelkezünk hiteles tudással sem, akkor szívesebben fordulunk a lebutított téveszmék felé, mintsem vennénk a fáradságot a mélyebb szintű megértésre.

– Elképzelhető, hogy a nyugati civilizációban felválthatja a hivatásos orvoslást az alternatív?

– Ha az előbb említett árnyékvilág diadalmaskodik, minden elképzelhető. Lehet, hogy a nyugati civilizáció csak egy röpke villanás az irracionalizmus történelmi tengerében. Ami az alternatív orvoslást illeti, ezek egyes ágai ma már jelen vannak a világ neves egyetemein, sőt néhányuk államilag vagy magánbiztosítók által is támogatott. A fejlett országokban a kritizálásuk pert hozhat a bíráló nyakára, ezért inkább behúzzák a nyakat, a hazugság pedig egyre pofátlanabbá válik. Lehetséges, hogy a jövőben az igények saját egyetemeket hoznak létre, s a tudomány próbál majd bekéredzkedni ezekhez. Ez a szcenárió science fictionként hangzik, de a történelem váratlan fordulatokat produkálhat. A különféle trendek versenye dönti el, mi lesz. A kommunikációs és információs technológiák fejlődése lehet, hogy alapvető hatással lesz az oktatásra, s az értelem visszavonhatatlanul uralkodóvá válik a jövőben.

– Az egy főre jutó gyógyszerfogyasztás nálunk kiugróan magas, a túlzott antibiotikum-szedés pedig rezisztens szuperbaktériumokat hoz létre. Akkor már kevésbé árt, ha bekapok valamilyen homeopátiás bogyót vagy csakragyógyászhoz megyek, nem?

– Sokan gondolják ezt, mert egyes alternatív szereknek nincs mellékhatásuk. De ezzel az erővel vehetnénk egy nagy levegőt is, az sem veszélyes. Önmagában tehát az, hogy valaminek nincs mellékhatása, nem ok arra sem, hogy bevonjuk a gyógyításba, specifikus terápiás hatást kell, hogy elérjen ehhez. Sokakat a placebohatás téveszt meg. E hatás mértékéről egyelőre tudományos vita folyik, vannak, akik azt mondják, hogy csak a betegségtudatra, illetve a betegség szubjektív tüneteire hat, mások szerint fontosabb dologról van szó. Mindenesetre komoly betegségek esetén nem érdemes a placebohatásra alapozni a gyógyulást. A hagyományos gyógyításnál a specifikus hatást a kisebb mértékű placebohatás kiegészíti, az alternatív gyógyításban viszont csak ezzel rendelkezik jó esetben, és ráadásul ez is hamis alapokon nyugszik. Nem igaz, hogy a tűszúrás mobilizálja a meridiánokban megrekedt chit, mint ahogy az sem, hogy a homeopátiás szerekben egy emléknyomnak van gyógyító hatása. Sok érv szól amellett, hogy ne engedélyezzük a hazugságot. A gyógyszeripar egy hatóanyag előállítására 15 évet és 2 milliárd dollárt költ. Drasztikusan csökkennének a költségek, ha ennek a szektornak is megengednénk a csalást, egy cukorgolyócskáról kellene csak azt hazudni, hogy hatásos. Senki nem tudná megkülönböztetni e szereket a homeopátiás készítményektől. Ami az antibiotikumokat illeti, ha csak bekapkodjuk, egyrészt hozzájárulunk a patogén baktériumok számunkra kedvezőtlen evolúciójához, szuperrezisztensek lesznek. Másrészt a testünkben hasznos baktériumok is élnek, nem is kis számban, s az antibiotikumok ezeket is veszélyeztetik.

– És akkor még a profitról nem is beszéltünk, amely a hagyományos és az alternatív gyógyászatban is fontos szempont.

– A profit a kapitalizmus motorja. Nemrég próbáltunk egy más alapon működő rendszert, ismert az eredmény. A profitra való törekvés tehát önmagában nem baj, el kell fogadnunk az emberi természet eme önzőségét. A profitorientáltságban nincs különbség a hagyományos és az alternatív orvoslás között, mindkettő a haszonban érdekelt. Nem mindegy azonban, hogy a vásárló mit kap a pénzéért: hatásos vagy hatástalan kezelést. Nos, itt van a fő különbség a két szektor között.

– Sokan sérelmezik önnel kapcsolatban, hogy nem orvos. Mitől ilyen magabiztos ezekben a kérdésekben?

– Az orvostudomány nem más, mint alkalmazott biológia. Ha egy biológus érti az egészség és betegség biológiai alapjait, az elegendő kompetencia arra, hogy véleményt alkosson. Ráadásul az áltudományok kérdésköre a tudomány és a gondolkodás alapjaival kapcsolatos, ezért akár egy általános műveltséggel rendelkező személy is formálhat érdemleges véleményt e kérdésben. Egy praktizáló orvos nem végez kísérleteket, nem alkot például kontrollcsoportokat, nem tudja kiszűrni a spontán gyógyulást, a placebohatást, sőt a saját szubjektivitását sem.

– Mekkora a média szerepe az áltudományok elterjedésében?

– Sajnos a tudományellenesség kialakulásáért elsősorban a média szenzációhajhász hozzáállása a felelős. Sok téveszmét karolnak fel és terjesztenek. Úgy érzem viszont, hogy idehaza az utóbbi időben jelentős pozitív változások mentek végbe, az írott sajtó nagy részében ma már ciki az áltudományok támogatása.

– Melyik a fontosabb: a szakmai visszajelzések vagy a laikusok meggyőzése?

– A szakmát nem kell meggyőzni, mert az egyértelmű verdiktet hozott az alternatív orvoslás főbb ágaival szemben. Igaz, vannak kollégák, akik hisznek ezekben a módszerekben. Hozzáteszem, hogy mindnyájunk elméjében fellelhetőek téveszmék, vannak, valakikben ezek tobzódnak, másokéban pedig csak bizonyos önáltatások formájában vannak jelen. A tiszta gondolkodás eléréséhez legjobb módszer ezek kontroll alá helyezése, nem kell szégyellnünk a genetikai alapú késztetéseinket és elfogultságainkat, kívülről kell szemlélni ezeket. Az énünket a rációval érdemes azonosítanunk, nem pedig a primitív ösztönökkel.

 

Boldogkői Zsolt
biológusprofesszor,
a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Orvosi Biológiai Intézetének igazgatója. Dolgozott a bonni egyetemen és a philadelphiai Wistar Intézetben, valamint a SOTE Anatómia Intézetében és a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!