A gyermekszegénység kiugróan, egy év alatt 30-40 százalékkal emelkedett, míg ma már a családok kétharmadának bármilyen váratlan kiadás megoldhatatlan terhet jelentene. A legfrissebb kutatások szerint folyamatosan és rohamosan nő már így is az elszegényedés mértéke, kérdés, hogy ilyen szociális helyzetben mit okozna a kormány új ötlete, a segélyezési plafon bevezetése.
Segélyezési plafon – a legújabb, szegényeknek szóló kormányüzenet. Tényleges értelmét a szociológusok is igyekeznek megfejteni, de a részletek nem ismertek. Ma például rendszeres szociális segélyt az kaphat, aki adott évben legalább 30 napot dolgozik, vagy 30 napot képzésen vesz részt. A plafon pedig most a nettó közmunkabér, a 47 ezer forint 90 százaléka. Jelenleg még a legmagasabb szociális támogatás sincs e plafon közelében. Eközben a most készült kutatások, de a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb, publikálás előtt álló adatai is azt mutatják: folyamatosan, egyes társadalmi csoportokban drámai tempóban nő az elszegényedés. A kérdésre különösen érzékeny szegénységkutatók elképesztő romlásról beszélnek, de már a hivatalos statisztikai számok is katasztrofális képet mutatnak: a gyermekszegénység (ami nyilván a szülőkről, családokról is szól), például a leghátrányosabb régiókban már 30-40 százalékos növekedést mutat. A KSH egy-két héten belül nyilvánosságra kerülő jelentéséből kikerült számokból is látszik: romlott a szegények helyzete, de mind több a „leszakadó”, vagyis nő a relatív szegények száma, azoké, akik valamilyen tekintetben nélkülözni kényszerülnek. Tavaly 1 millió 360 ezer ember élt Magyarországon szegénységben, 160 ezerrel többen, mint az azt megelőző évben.
A statisztikai felmérés szerint a lakosság háromnegyedének egy váratlan kiadás megoldhatatlan anyagi terhet jelentene, de az ország kétharmadának elképzelhetetlen luxus lenne akár egy egyhetes nyaralás is. Hazánkban két és félszer anynyian, minden negyedik ember mondja azt: komoly nehézséget okoz neki a megélhetés, ott, ahol gyerek is van, már minden harmadik válaszol ekként. Eközben egyre nő a leszakadó csoportokkal szembeni előítélet: a segélyezés hatékonyságának és igazságosságának megítélésében a közvélemény sokkal inkább a politikai deklarációk üzeneteit tükrözi vissza, mintsem a szakmai tényeket és érveket.
Az MTA Gyerek sze gény ség elleni kutatócsoportjának volt tagjai által létrehozott Gyerekesély Egyesület most megjelenő kötete (Civil jelentés a gyerekesélyekről 2011) részletesen elemezi a gazdasági környezet és a kormányzati intézkedések hatásait. Megállapításaik helyenként tragikusak. „2009 és 2011 között a jobb helyzetű rétegek kedvezményei több módon nőttek, az alacsony keresetűek számos intézkedés szenvedő alanyai, a munkaerőpiacról kiszorulók helyzete egyre katasztrofálisabb. Az ellátások színvonala eddig is folyamatosan csökkent minden reális léthatár alá, és szűkült a segélyezettek köre is” – fogalmaznak a szegénységkutatók. Szerintük 2012 közepén vált nyilvánvalóvá, hogy tudatos kormányzati stratégiáról van szó, amikor Orbán Viktor miniszterelnök világossá tette: szeretné, ha az összes szociális segélyt, a gyerekeknek juttatott támogatásokat is a „munka rendszerén” keresztül juttatnák el. Ebből nehéz mást érteni, mint azt, hogy a nem dolgozó szülők gyermekeinek ellátását kurtítják vagy elvonják.
Bass László szociológus értelmezhetetlennek tartja a segélyezési plafont, szerinte ez legfeljebb a szegények kirekesztésének, megbélyegzésének újabb üzenetének tekinthető. „Egyelőre nem látom, hogyha a gyerekek után járó támogatásokat, a nyugellátásokat ez nem érinti, a jelenlegi segélyezési rendszerből a most megszabott plafont sehol sem érik el a bevételek. A bérpótló segély 22 800 forint, amit egy családban egy ember vehet igénybe, a minimálbér harmada, de az összes többi sem közelíti meg a most meghúzott limitet. Csak éppen az egész üzenete megint nagyon rossz a társadalom egésze felé” – mondja a szakember, a most készült tanulmány egyik szerzője. Szerinte miközben mind többen kerülnek a leszakadók közé, behozhatatlan lesz a lemaradás (rohamosan „nyílik az olló”), a leghátrányosabb térségekben picit sem sikerül megakadályozni a szegénység újratermelődését. „Már most több mint másfél millió emberről beszélünk, akiknek már a gyerekei sem tervezik, hogy el tudnák hagyni a település határát. Itt minden olyan dolog megfizethetetlen luxus, ami esélyt adhatna arra, hogy a gyerekek kikerüljenek ebből a körből” – mondja Bass László. A kutatók szerint a vizsgálatok többnyire igazolták a várakozásaikat, volt viszont, ami egészen megdöbbentette őket. „A mostani, illetve az elmúlt 1-2 évben hozott, kimondottan a szegényeket büntető intézkedéseket még a legnyomorúságosabb körülmények között élők is elismerően fogadták: az 50 órában maximált hiányzást, a tankötelezettségi kor leszállítását, vagy a mostani plafont is úgy tekintik, mint a szegények megérdemelt megregulázását, miközben ők maguk nem hajlandók magukra venni ezt a stigmát. Elveszett tehát a szolidaritás, már ők sem számíthatnak egymásra” – mondja a társadalomkutató.
Az adatok visszaigazolják azt a vélekedést, hogy a kormányintézkedések a legszegényebbeknek ártottak a legtöbbet: a szegénységi arány a vizsgált kétéves perió dusban annál jobban emelkedett, minél mélyebb szegénységben éltek a családok. Márpedig a jövedelmi szegénység nem fog csökkenni, ha a jelenlegi szinten maradnak, illetve reálértékben még tovább csökkennek a szegénységi ellátások.
Külön vizsgálták a 33, leghátrányosabb helyzetű kistérségekben élő gyermekes családok anyagi helyzetét: a gyermekszegénység mértéke itt kétszerese az országos átlagnak, ezekben a kistérségekben a szegénységben élő gyermekek száma 2011-ben a 2009-es érték 120 százalékára emelkedett. Tausz Katalin szociológus, az ELTE Társadalomtudományi Karának tanszékvezető docense vezette a kutatásokat, amelyekből kiderül: az országos minta szerinti legalsó jövedelmi ötödhöz tartozó jövedelemből a leghátrányosabb helyzetű térségekben a családok közel fele él. Ez azt jelenti, hogy itt 45 ezer forint, vagy annál kevesebb az egy főre jutó jövedelem, ami azt jelenti: egyetlen kereső sincs. A leghátrányosabb térségekben a gyerekek 84 százaléka(!) él ilyen családokban. A kutatásból az is kiolvasható, hogy az általánosan elterjedt nézettel szemben a szegény családokban a felnőttek nem a gyerekeik rovására élnek, a szűkös forrásokból is inkább rájuk költenek. A megkérdezettek 33,7 százaléka teljes mértékben szegénynek tartja magát, 40,1 százalékuk szerint az lesz egy év múlva is. Sokat romlott tehát a helyzet: tíz éve teljesen szegénynek „csak” 12,4 százalék tartotta magát. Pedig nincs eltérés az országos átlagtól a leghátrányosabb helyzetű térségekben azzal kapcsolatban, hogy az emberek zöme a munkájából akar megélni. Az országos adatok szerint a megkérdezettek több mint fele, 56 százalékuk erre igennel válaszol. Az itt élők között az emberek túlnyomó többsége, vagyis 70 százalék vélekedik úgy, hogy segélyt csak a közmunkát végzőknek fizessenek, vagyis ezt vallja azok egy jelentős része is, aki maga is nyomorban él. A családok átlagos nettó havi összjövedelme az elmúlt két évben 10 százalékkal (185 ezer Ft-ról 170 ezer Ft-ra) csökkent – reálértékben ez 17 százalékos esést jelent. A válságövezetekben élő gyermekes családok körében a lakásfenntartás költségei a családok jövedelmének egyre nagyobb hányadát emésztik fel: 2009-ben a háztartások bevételeinek 30 százalékát, 2011-ben már 42 százalékát kellett ilyen célra fordítani.
A segélyezési plafon az önkormányzatok által fizetett szociális juttatásokra vonatkozna és 10-20 milliárd forint megtakarítást remél tőle a Nemzetgazdasági Minisztérium – értesült a hvg.hu kormánypárti forrásból. Nem érintené a gyermeknevelést közvetlenül segítő juttatásokat (ilyen a családi pótlék vagy az anyasági támogatások), a megváltozott munkaképességűek és a fogyatékossággal élő emberek közvetlen ellátásait. Ennél többet nem közölt a kormány, de az érintett fontosabb juttatások köre már így is körvonalazódik. Eszerint a plafon elsősorban azt az összeget fogja szűkíteni, ami rendszeres szociális segélyből, illetve foglalkoztatást helyettesítő támogatásból, átmeneti segélyből, ápolási díjból és lakásfenntartási támogatásból összesen kapható. Valószínűsíthető, hogy a minimális munkajövedelem, amihez képest nem lehet majd többet kapni segélyekkel, a kabinet számára nem a minimálbér, hanem a közmunkabér, ami nettóban 47 ezer forint. Mivel ennél valamivel alacsonyabbnak kell majd lennie a segélyekkel megszerezhető teljes öszszegnek, kínálkozik az a családi szinten tavaly meghúzott plafon, amit a rendszeres szociális segély esetére rögzített a kormány. A juttatás összege a közmunkás minimálbérnek csak 90 százaléka lehet, így jön ki, hogy a rendszeres szociális segély legfeljebb 42 326 forint lehet.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!