„A Bálint Ház a magyar zsidó közösség otthona, egy hely, ami összehoz. Találkozási pont szervezetek, kultúrák, ismerősök és ismeretlenek, zsidók és nem zsidók között” – olvasható a Bálint Ház honlapján. „Neked ateista vagyok, Istennek viszont kitartó ellenzék” – áll a közösségi ház férfi mosdójának ajtaján, ahol Woody Allen arcképe igazítja útba a szükséget szenvedőket. Ha meg akarjuk érteni a magyar zsidóság (vallásos és nem vallásos) viszonyát saját ünnepeihez, nyugodtan olvassuk együtt a két fenti szöveget.
Pészahra, vagy ahogy a köznyelvben egyébként tévesen nevezik: a zsidó húsvétra gyülekeznek a Bálint Házban. Téves azért, mert a pészahot a zsidók jóval régebben ünneplik, mint a keresztények a húsvétot. De tény, hogy mindkét ünnep tavasszal van. Ráadásul gyakran egész közel egymáshoz. Mint idén is. Amíg a keresztények a húsvétra készülnek, a zsidók éppen befejezik a pészahot, amely az egyik legfontosabb közösségi ünnep. Ilyenkor emlékeznek meg a zsidók kivonulására Egyiptomból, egyszersmind ez az esemény a zsidó nép megszületésének, a rendezetlen rabszolgahordából szabad néppé válásnak ünnepe. És az egyik olyan fő ünnep, amelyet vallásos és nem vallásos zsidók is megülnek.
Mit tesztek hozzá?
Körülbelül százan ülünk az U alakban összetolt asztalok körül. Az U egyik szárán felirat: 20 év alattiak. A másikon: 20 év felettiek. Ennek megfelelően foglalunk helyet. Mellettem egy cseh szociológus, aki Londonból érkezett Budapestre, hogy a magyarországi zsidóságról írjon dolgozatot. Nem vallásos zsidó, de újévkor és pészahkor fontosnak tartja, hogy együtt legyen az övéivel. Szemben velünk mérnökházaspár, ők az unokájukat kísérték el. Az unoka értelemszerűen a húsz alattiak között ül, és bőszen nyomkodja a telefonja gombjait. Lányok, fiúk külön, ami a zsinagógában nem volna meglepő. És itt sem az, igaz, itt nem vallási okai vannak: a lányok egymás között jobban tudnak pletykálkodni. „Ahány ház, annyi széder” – kezd bele az estébe Verő Tamás, a budapesti Frankel Leó utcai zsinagóga rabbija, hozzátéve, hogy az Exodust, a kivonulást a vallásos családokban hagyományosan hosszan mesélik. Egyes helyeken el is játsszák a történetet. Minél tovább tart, annál értékesebb. A rabbi meséli, hogy egy francia közösségben mindenkinek át kellett lépnie egy vízzel teli lavór fölött, jelezve, hogy őseink száraz lábbal keltek át a Vörös-tengeren. „Beszélgessünk arról, nektek mit jelent az ünnep, ti mit tesztek hozzá?” Verő rabbi és felesége, Linda több mint húsz éve építik a zsinagóga közösségét.
Az itteni istentiszteleteken a gyerekek ki-be rohangálnak a terembe, és az imádkozó hívek ezt a legtermészetesebbnek tartják. „A gyerekek minden közösség továbbélését jelentik. Ha lepisszegjük őket, nem jönnek többet” – mondja Verő rabbi. A jeles napokon sokszor kimozdulnak a zsinagógából, és „külső helyszínen”, például itt, a Bálint Házban ünnepelnek. „Ma este a kamaszoknak tartunk szédert, tegnap délután a kicsiknek rendeztünk. De voltam a Scheiberben is (általános iskola és gimnázium iskola a fővárosban), több évfolyammal. Idén legalább ezer gyerekkel beszéltük meg, miről szól az egyiptomi kivonulás, és mit jelent mindez a zsidóságnak.” A rabbi szerint nem fontos a hely és az időpont sem. Pészah előtt is lehet szédert ülni, a fontos, hogy a gyerekek lássák, mi miért történik. „Biztosan vannak, akik megszólnak ezért, de én azt gondolom, hogy ezt az Örökkévalóval kell lemeccselni. Be kell tartani a törvényeket, el kell mondani, mit és miért ünneplünk, de a legfontosabb, hogy ezt úgy tegyük, hogy a gyerekek továbbvigyék, és része legyen az életüknek. Minden kor gyermekének úgy kell éreznie, mintha ő maga szabadult volna Egyiptomból – írja a Haggáda (az egyiptomi szabadulást elbeszélő könyv – a szerk.) Velük kezdődik minden közösség, nem véletlen, hogy ők kezdik a szédert is.” A liturgia első mozzanata, amikor a közösség legfiatalabb tagja megkérdezi a többiektől: „Miben különbözik ez az este a többitől?”
A széder közössége
„Nagyon fontos, hogy a gyerekek kérdezzenek. A zsidó vallás folyamatos párbeszéd az Örökkévalóval. A hagyomány megőrzése és átadása a zsidó kultúrában ugyanakkor soha nem azt jelentette, hogy ugyanazt az értelmezést ismételgetjük és ugyanazt a gyakorlatot változatlan formában adjuk tovább a következő generációnak. A hagyomány fennmaradásának éppen az az előfeltétele, hogy meglegyen benne a változás lehetősége” – mondja a rabbi. Így senki nem lepődik meg azon, amikor az este egy pontján Verő Baán Linda, a rabbi felesége papírcetliket oszt ki az asztal körül ülőknek.
„Olvassátok el, és beszélgessetek róla!” A témák igen változatosak. Attól kezdve, hogy „te mit tennél a széder tálra, aminek mélyebb üzenete lenne számodra?” egészen odáig, hogy „te mitől félsz?” és „mit jelent számodra a szabadság?”. A személyes kedvencem egy példabeszéd arról, hogy miért fontosabb kérdezni, mint kinyilatkoztatni.
Az ehhez tartozó kérdés így hangzik: „Barátaid megszerveztek neked egy vakrandit, de valahogy nem hiszel benne, hogy ő lesz az, akit keresel, ráadásul még soha életetekben nem beszéltetek. Barátaid meggyőznek róla, hogy hívd fel a randipartnert és tegyél fel neki három kérdést, amiből le tudod szűrni, érdemes-e találkozni vele. Miket kérdeznél tőle? Beszélgess a csoportodban valakivel egy percen át úgy, hogy nem kérdezhettek egymástól! Sikerül?”
Közben persze folyik a liturgia, annak rendje és módja szerint három részre törjük a pászkát, tízszer belemártjuk ujjunkat a pohár borba és balra dőlve énekelünk. A rabbi mindenről pontosan elmondja, miért történik, mit jelképez. Elmeséli az ősök rabszolgaságát Egyiptomban, az Exodust, Mózes és Jákob cselekedeteit.
„A pészah nem volt mindig közösségi ünnep – tanít a rabbi. – A Szentély lerombolása előtt a zsidók odajártak áldozatot bemutatni az Örökkévalónak. Később családi ünnep lett belőle, a kis közösségek ünnepe. A pészah közösségmegtartó és -teremtő jellege inkább a holokauszt után alakult ki, amikor a családok szétestek. Az öregek, akik tudták, hogyan kell ünnepelni, nem jöttek vissza. Ha valahol volt mégis valaki, aki emlékezett rá, hogyan kell levezetni egy szédert, az maga köré gyűjtötte a barátokat és ismerős családokat.” Ebből alakultak ki a mai közösségi széder esték.
A zsidóságnak ma az egyre erősödő antiszemitizmus miatt is nagy szüksége van a közösségek erejére – mondja a rabbi. Az ember azt gondolná, ilyenkor az emberek igyekeznek még jobban beolvadni a többségi társadalomba, elfelejteni a hagyományokat. Ehhez képest az elmúlt években gyarapodott a zsinagógába járók száma.
Persze nem kell tömegekre gondolni, de néhány százan rendszeresen eljárnak az istentiszteletekre, és a nagyobb ünnepeken öt-hatszázan is megfordulnak a Frankel-templomban. Persze az agilis, fiatal rabbik minden eszközt megragadnak, hogy együtt tartsák a közösségeiket. Ma már természetes, hogy az idősebbeket levélben, a fiatalokat Facebookon és Twitteren figyelmeztetik a közelgő ünnepekre.
„Ha vége lesz a pészahnak, csinálunk majd egy facebookos kérdőívet, hogy megtudjuk, ők mit hiányoltak, mit csinálnának másképp” – fejezi be Verő rabbi.
A széder este központi eleme a széder tál. Erről meghatározott sorrendben kell elfogyasztani a meghatározott jelentést hordozó ételeket. Egy darab sült hús vagy csont szimbolizálja az áldozati bárányt, amit a tizedik csapás előtt áldoztak a zsidók. Egy kemény tojás jelképezi magát az áldozatot, aminek bemutatása akkor honosodott meg, amikor a Szentély még állt. A keserű fű (maror) vagy torma. Ez emlékeztet az ősapák keserű rabszolgaéletére. A haroszesz egy almából, dióból és borból álló keverék. A maltert és a téglákat jelképezi, amit a zsidók őseinek a fáraó számára kellett készíteni a rabszolgaság alatt. A kárpász zöldség, amelynek nem keserű a gyökere. Magyarországon főképp retket használnak erre a célra. Ez szimbolizálja a rabszolgaság alatt végzett sanyarú munkát. És végül a saláta jelképezi az ősök rabszolgasorba hajtását. A fejessaláta levelei nem keserűek ugyanis, de ha a torzsát elültetjük, akkor az megkeményedik és keserű lesz. Így volt ez őseink rabszolgává válásával is. Először pénzért dolgoztak a fáraónak, majd fokozatosan rabszolgák lettek. 
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!