Leosztott sorsok - Korrupciógyanús újraosztás

A trafikmutyihoz hasonló korrupciós ügy bontakozik ki a szakmában nagy felháborodást okozó tanodapályázatok ügyében. Mint azt Hadházy Ákos, az LMP politikusa nyilvánosságra hozta: a tanodapályázatokon zömében azoknak sikerült nyerniük, akik leszerződtek bizonyos pályázatíró cégekkel, akik persze cserébe megkérték az 1-2 milliós „sikerdíjukat” az elnyert pénzből. A tapasztalt tanodák nagy része viszont úgy gondolkodott: miért is kellene megbízniuk egy céget, ha maguk is képesek nagyszerű pályázatot írni. Így volt ezzel Szűcs Norbert a TanodaPlatform elnöke, a Motiváció Tanodák szakmai vezetője is, akiknek szerencséje volt. Több mint tíz pályázatíró cég kereste meg őket, de mindet elhajtották, végül sikerült elnyerniük a támogatást. De a többség nem volt ilyen szerencsés: ez vezethetett ahhoz a helyzethez, hogy a nagy múltú, alapos pályázatot beadó tanodák közül több tucat kapott elutasítást. Nyertek viszont olyanok, akiknek semmiféle szakmai múltjuk nincs ezen a területen. Az ügyet az is hasonlatossá teszi a trafikmutyihoz, hogy a tapasztalatlan nyertesek állítólag már a vesztesektől próbálnak szakembereket szerezni, mert fogalmuk sincs, mi fán terem a tanoda.

Az egyik legfeltűnőbb, hogy a Várunk Alapítvány összesen tíz tanodára nyert darabonként 30 millió forint körüli támogatást.

Az alapítvány egyik kurátora a kiterjedt üzleti kapcsolatokkal rendelkező Furár Zoltán, akinek a nevével Hadházy Ákos már korábban is találkozott. „Az ő cégei már korábban is részt vettek EU-s pályázati pénzek elherdálásában. Ezek a rehabilitációs programok általában arról híresek, hogy 120-150 millió forintot nyom nélkül költenek el” – mondja Hadházy. A Furárhoz köthető alapítvány például 79 millió forintot kapott Jászberényben „komplex telepi rehabilitációra”, és ezt a pénzt úgy költötték el különböző gyanús közbeszerzéseken, hogy abból egyetlen olyan szervezetnek sem jutott, amely hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozna. Kivéve egyetlen alapítványt, amelynek a kurátora véletlenségből szintén Furár volt. Most a hozzá köthető alapítvány működtethet 10 tanodát, miközben a mintának tekintett, Igazgyöngy Alapítvány által működtettet Toldi Tanoda támogatás nélkül maradt.

További furcsaság, hogy a mostani kiírásban iskolák is nyertek tanodaalapításra pénzt. Ez azért különös, mert az iskolában a napköziben egyébként is foglalkozni kellene ezekkel a gyerekekkel. „Ha ott nem megy, akkor 30 millió forintból egy tanodában ugyanannak az iskolának sikerülni fog?” – teszi fel a kérdést Hadházy Ákos.

Szűcs Norbert, azt nyilatkozta lapunknak, hogy a tanodánként elnyert legfeljebb 30 milliós összegek pont elegek az intézmények működtetéséhez, vagyis nem igazán lehet látni, hogy hol lehet ebben az igazi üzlet.

„Ezen a dolgon akkor lehet nagy pénzt szakítani, ha valaki nem csinálja meg a tanodát, amelynek alapítására pénzt nyert. És ez sajnos előfordulhat, már az előző rendszerben is megtörtént. Üresen, lelakatolva állnak a tanodának kinevezett épületek. Az ellenőrzések eddig is főleg azokat a tanodákat sújtották, akik jól működtek, nekik az utolsó fillérrel is el kellett számolni. Másokat furcsa módon elkerül az ellenőrzés, így működik ez az ország” – mondja Hadházy Ákos.


Nem pótolható helyek

Hogy miért nem mindegy, ha egy jól működő tanoda megszűnik? Ezek a helyek a leghátrányosabb helyzetben lévő gyerekek számára jelentik a kitörés lehetőségét, a jelenben pedig a biztonságot, törődést.

Olyan helyek, ahol figyelnek rájuk, türelmesek velük, ahol az ijesztő matek játékká, a betűtenger történetté válik. Meleg van és tisztaság. Körülbelül 6-8000 halmozottan hátrányos helyzetű, legtöbb esetben roma gyerek számára jelentik mindezt a tanodák, pedig 100 ezres nagyságrendű azoknak a száma, akiknek szükségük lenne erre a segítségre.

A köznevelési rendszeren belül a kormány nem nyújt megoldást ezeknek a gyerekeknek a helyzetére, a pedagógusoknak nem ad eszközt, időt, lehetőséget arra, hogy segítsenek leküzdeni a hozott hátrányokat.

A szegény gyerekek boldogulási lehetőségeit a tankötelezettség 16 évre való leszállítása tovább rontotta, a tanulmányaikat ilyen korán abbahagyó, zömében roma fiatalok előtt nem marad más lehetőség, mint a közmunka (lásd Óvodától a közmunkáig című írásunkat).

Sokan közülük kénytelenek lesznek bezárni a kapuikat. A minisztérium ugyanis hat hónapos csúszással, két héttel ezelőtt hozta nyilvánosságra az intézmények számára a túlélést jelentő pályázatok eredményét, és számos nagy tapasztalattal rendelkező tanoda döbbenettel értesült róla: pályázatukat elutasították. Ráadásul számos olyan bírálat érkezett, ami arról tanúskodik, hogy a döntnökök meg sem nézték rendesen a pályázati anyagokat. Összesen 5 milliárd forintot osztottak szét száz szervezet között, közülük mindössze 23 működtetett korábban is tanodát.

Szűcs Norbert nem tud pontos számot mondani arról, hogy mennyien kerültek bajba. 2015 elején körülbelül 200 tanoda működött az országban, ebből 179-et finanszíroztak uniós pályázati pénzekből, további körülbelül 20 egyházi forrásból vagy adakozásból működött. Mivel a pályázatok elbírálása rengeteget csúszott, sokaknak már idő közben elfogyott a pénze. Nincs adat arról, hogy mennyien voltak kénytelenek bezárni a kapujukat az előző tanévben. „Szerintem ennek a közel 180 tanodának a nagy része nem tudott normálisan dolgozni az előző tanévben, ezért várta mindenki epedve a pályázatok elbírálását. Én úgy érzem, hogy ezt a tanévet is elbuktuk, mert akik nyertek, azok is csak december, január környékén tudják elkezdeni az érdemi munkát, akik nem kapták meg a támogatást, most kétségbeesetten keresik a lehetőséget, hogyan tudnának tovább működni” – mondja a platform vezetője.

Ennyi intézmény biztosan nem tud csupán az adományokból megélni, a társadalom nehezen mozgósítható a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek érdekében. Szűcs Norbert szerint a régi, nagy nevű tanodák, körülbelül egy tucat, meg fog maradni valahogy ezek után is. „Akiknek jó az adománygyűjtő képességük, nagy hagyományokkal rendelkeznek, várhatóan túlélik ezt a helyzetet. De az utánuk következő derékhad, akik nem ismerik annyira ezeket a civil technikákat, nem olyan jó a beágyazottságuk a helyi közösségekbe, nincs országos ismertségük – ám ennek ellenére jól végzik a munkájukat –, ők fognak most elhullani. Ez becslésem szerint 50-80 tanodát is érinthet.”

Márpedig L. Ritók Nóra, a pályázaton elutasított, nagy szakmai múlttal rendelkező Toldi Tanodát is működtető Igazgyöngy Alapítvány vezetője szerint a tanodák néhány év után kézzelfogható eredményeket is képesek voltak felmutatni. Azok a gyerekek, akikkel több évig tudnak foglalkozni, jó eséllyel szakmát és érettségit is szereznek.

A Toldi tanodás gyerekek esetében nem ritka a 4-es feletti tanulmányi átlag, és ha sikerül elvégezni a nyolc osztályt, akkor sem engedik el teljesen a kezüket. Hiszen egy sikeresebb életút kialakulásának a továbbiakban is akadálya a szegénység: egy munkaerő-piacilag hasznos szakmát oktató középiskola jó eséllyel egy távolabbi településen van, ahová az utazást vagy a kollégiumot a családok nem engedhetik meg maguknak. Az Igazgyöngy jelenleg is több gyereket támogat, akik családjuktól távolabbi településen tanulnak, de a probléma valódi megoldásához sokkal átfogóbb programokra lenne szükség.

Ahhoz, hogy országosan mindenhol segítséget kaphassanak a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek, Szűcs Norbert szerint több ezer tanoda kellene – vagy egy sem. „A tanodák azért jöttek létre, mert az iskolarendszer nem működik jól. Nem tud, nem akar annyit adni ezeknek a gyerekeknek, amennyire nekik szükségük lenne, ezért kiépült egy párhuzamos rendszer. Ha meg tudnák változtatni az iskolarendszert, és nem visszafelé mennénk az időben, egy idő után okafogyottá válnának a tanodák. Hosszú távon mi is azért dolgozunk, hogy a módszereink bejussanak az iskolákba, a kollégáink ott végezhessék a munkájukat, és végül felszámolhassuk magunkat. De erre most nagyon kevés esély van, így azt kell mondanom, hogy Magyarország majd minden településén szükség lenne egy ilyen intézményre, nagyvárosokban akár többre is” – mondja a TanodaPlatform elnöke.

A platform az innnovatív tanodákat tömöríti, közülük összesen 69 vett részt a mostani pályázaton, és csupán 9 nyert.

A rendszer eddig sem működött jól, L. Ritók Nóra és Szűcs Norbert egyetért abban, hogy hiba volt olyan rendszert kiépíteni, ami pályázatokhoz kötötte a tanodák működését, hiszen a támogatásokat 1,5-2 évre lehetett elnyerni, ez viszont nem biztosítja az állandóságot, ami az egyik legfontosabb tényező lenne ezen a kényes területen. „Eddig is gond volt, hogy ha éppen nem sikerült elnyerni egy pályázatot, akkor szélnek kellett ereszteni a gyerekeket, a szakembereket és várni a következő kiírásra. Ennek a gyerekeknél az a veszélye, hogy esetleg egyszer csak megint jön pénz, a visszaszoktatás nagyon sok időbe kerülhet” – mondja L. Ritók Nóra.


Lemondanak róluk

Kérdés, hogy vajon mi lehet a kormány terve. Nehéz elhinni, hogy egy csökkenő létszámú társadalomban, amely évről évre egyre nagyobb munkaerőhiánnyal küzd, egyszerűen lemond generációkról, akik feltehetően egész életükben a szociális juttatásokra szorulnak majd ahelyett, hogy adófizető állampolgárokká válnának. Márpedig a Vasárnapi Híreknek nyilatkozó szakemberek szerint nem látszik, hogy a kormánynak bármilyen terve lenne a leszakadók oktatásának megoldására. „A problémát folyamatosan görgetik maguk előtt és a szőnyeg alá söprik. Én nem látok gyakorlati lépéseket, csak hangzatos, szöveges kinyilatkoztatásokat.  A valóságban szerintem nem akarnak tudni semmit ezekről a gyerekekről, félrefordítják a fejüket, és nem gondolnak a következményekre. Újabb és újabb évfolyamokat, korcsoportokat veszítünk el. Aki ezt szóvá teszi, azt ellenségnek tekintik. Ilyen vagyok én is, hiszen amikor arról beszélek, hogy mit csinálunk az Igazgyöngyben, akkor ez azzal jár együtt, hogy az állami rendszer hiányosságaira világítok rá” – érzékelteti a kétségbeejtő helyzetet L. Ritók Nóra.


Az egyház mint megmentő?

Az elutasított tanodák névsora mellett született más meglepő eredmény is a pályázaton.

A nyertesek között van például a Református Egyház, amely Biharkeresztesen és Komádiban alapíthat tanodát úgy, hogy ebben semmiféle tapasztalata nincs ezeken a településeken. L. Ritók Nóra szerint éppen az egyház által fenntartott biharkeresztesi iskola miatt szegregálódott teljesen a település másik, állami iskolája, most mégis ők kaptak pénzt, holott nem is tanul náluk olyan gyerek, akiknek a felzárkóztatására ezek a pályázatok szólnak. Erre logikus magyarázat nincsen, hacsak az nem, hogy az állam jobban bízik az egyházakban, mint a civil szférában. „Évek óta húzódó folyamat a civil szféra ellehetetlenítése és hiteltelenítése.

Ez megjelenik a tanodapályázatban is, nagyobb arányban nyertek egyházhoz kötődő intézmények, mint korábban. De a kép nem fekete-fehér, mert a szegregáló egyházi iskolák mellett van számtalan olyan is, amely jó hátránykompenzáló munkát végez” – árnyalja a képet Szűcs Norbert.

A tanodások csütörtökön egyeztettek Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárral, és itt némi remény sejlett fel, hogy finanszírozás nélkül maradt tanodák újra pályázhatnak majd. Az új kiírás a tervek szerint 1-2 hónapon belül megszületik, és várhatóan azok indulhatnak rajta, akik már az elmúlt 3 évben is működtettek tanodát. Azt ugyanakkor az államtitkár is elismerte, hogy a nyerteseket legkorábban tavasszal hirdethetik ki. De hogy addig miből működjenek a tanodák arra nincs javaslatuk. A pénz ugyanis az előző pályázaton az utolsó fillérig elfogyott.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!