Kiléptetik, beléptetik, rabolják egymás szavazóit és politikusait egyaránt – az ellenzéki pártok továbbra sem képesek bővíteni bázisukat, legfeljebb 16- 17 százalékos „összesített” táborukat osztják újra. Hogy a végén ki kaszál igazán (értsd: az MSZP kitör „tízszázalékos börtönéből”; az Együtt 2 százalékos fővárosi rétegpártból országos kispárttá dagad, a PM-ről kiderül, hogy van, a DK pedig áttöri a 6-7 százalékos támogatottsági plafonját), illetve ki képes új szimpatizánsokat bevonni, az azon múlik: milyen együttműködési formát – vagy külön utat – választanak a demokratikus ellenzéki erők.
A DK kivételével – Gyurcsány formációja még gondolkozik –, úgy tűnik, mindenki az előválasztás felé tolja a rendszert. Legalábbis az Együtt ezt a megoldást szorgalmazza a nyilvánosság előtt, míg az MSZP egy alapszabály-módosító gondolkodásba is beemelte az előválasztást. Igaz, a részleteken a szocialisták még nem gondolkoztak túl sokat, a másfél oldalas iromány egy bekezdést szentel az előzetes megmérettetésnek, miszerint lesz, és majd a választmány időben kidolgozza a szabályait. Normál esetben az előválasztást egy belső „szelekciós folyamat” előzi meg, aminek eredményeképpen eldől, melyik MSZP-s aspiráns mérkőzik majd a többi párt jelöltjeivel. Ez kellően demokratikusnak tűnik, ám a jelek szerint semmit (sem a módszert és következésképpen a személyt sem) bíznák a véletlenre a szocialisták. A választmány ugyanis a jövőben nem területi küldöttekből állna, hanem a 106 választókerületi elnökből. Csakhogy e tisztviselők személyét illetően az országos elnökségnek vétójoga van (és ez így is maradna), azaz a vezérkaron múlna, milyen a választmány összetétele.
Mindenesetre a pártban már megindult a helyezkedés – pontosabban jó pár politikus megpróbál leválni a központtól, és önálló imidzset építeni. Azaz nem bíznak a központi pártüzenetben, ami gyakorta – menekültügyben például – a választó számára nehezen érthető „pozitív semlegesség”. Az indok egyszerű: Orbán Viktor populizmusa számos ügyben tetszik a balszavazóknak is, így az MSZP ódzkodik markáns elvi álláspontok megfogalmazásától.
Igaz, nemcsak Orbánnal van bajuk, hanem a DK-val is: Gyurcsány pártja ugyanis az MSZP-től elszipkázott szimpatizánsokból hízik, hízhat, csak éppen a folyamat megakadt. Így aztán az ellentétek is kiújultak, Gyurcsány a szocialistákat személyesen vádolja elvtelenséggel a menekültügy kapcsán és populizmussal államifizetés-emelési javaslatukkal kapcsolatban, de a kis pártokat DK közeli blogbejegyzésekben és posztokban is fúrják. Legutóbb például azért csattant az Együttel a Demokratikus Koalíció, mert nehezményezte, hogy az együttes Juhász Péter rászervezett egy tüntetést az ő demonstrációjára (a részvételi adatok szerint azonban Juhász nem tőlük vitte el a tömeget). Azt azonban a DK is érzi, hogy a párt még mindig szinte kizárólag Gyurcsányról szól, éppen ezért egyes pletykák szerint – egy esetleges előválasztáson – új arccal állna elő a DK.
Tény, hogy a DK lehet a baloldali mérleg nyelve: az Együttnek és a PM-nek akkor van esélye a túlélésre, ha Gyurcsány pártja nem fog össze az MSZP-vel. A kicsik szerencséjére az MSZP–DK-viszony elég tövises, így gyors összeállástól nem kell tartani. Már csak azért sem, mert a szocialisták szeretnék magukat egyeduralkodó helyzetbe manőverezni, ezért belső pletykák szerint szívesen megszereznék az Együtt és a PM húzóarcát, azaz Juhászt, illetve Karácsony Gergely zuglói polgármestert. Ám az előbbi pont a hitelességét bukná el (az V. kerületi ügyekben a helyi MSZP hallgatott), ha menne, utóbbit pedig rendre le akarják vadászni a szocialisták (akik fel akarják oszlatni a feles alapon működő zuglói képviselő-testületet), így valószínűleg nem kér az MSZP szeretetéből.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!