Hétköznap templomba menni dicséretes. Lutheránusként a kálvinistákhoz – szintúgy. Ez történ velem, amikor is a Svábhegyi Református Missziós Egyházközség Felhő utcai templomában Matolcsy György gazdasági miniszter tartott baráti beszélgetést jelen helyzetünkről. Templomi politizálásról, szószékről osztott tanácsokról hallani olykor, választások közeledtével. Református miniszteri, helybe vitt unortodox gazdaságpolitizálásról és jövővizionálásról viszont nem.

Ezúttal nem esett szó a japán és magyar csecsemők popóján látható állítólagos közös piros pontról, annál több Magyarország hallatlan legújabb kori gazdasági sikereiről, már ami ezt a mögöttünk lévő két és fél évet illeti. Meg az elmúlt nyolc év borzalmas gazdaságpolitikájáról természetesen, némi kitekintéssel a korábbi első Széchenyi Tervre, ami az ő nevéhez fűződött, amelyhez forrásokat a meglévő pályázati pénzek „összesöprésével” teremtették elő. A miniszter szerint itt-ott vidéken még mindig kint vannak a tervet dicsérő táblák a sok welnesshotel építéséért. Igaz, az Állami Számvevőszék már akkor is bírálta a stratégiai célok megalapozatlanságát, a saját fürdőprogramjaikkal befürdött önkormányzatokat pedig végül is hamarosan az adósságaik átvállalásával menti ki a kormány a bankok karmaiból. Adósságátvállalásról sokszor szólt: a devizahitel-károsultakat kihúzták az adósságcsapdából a végtörlesztéssel, az állam meg saját magát húzza ki hajánál fogva az államadósságból a nemzet dicsőségére. Hogy ez mennyibe kerül, nem derült ki. S bár a bankoknak a különadók miatt nincs kedvük hitelezésre, így kevés beruházás, de hát ott az sok vadiúj autógyár, majd húzza a beszállítókat.

Mert a hitel nem alma – hanem lesz. Már jövőre. Mert a miniszter úr majd rávezeti a pénzintézeteket a helyes útra. Az ország leszakadt régiói és leszakadó rétegei is már jövőre elkezdenek kilábalni a bajból. Uniós forrásokból, mert azért harcolni fog páncélos lovag módjára, még akkor is, ha a globalizáció éllovasai gépfegyverrel tüzelnek rá. Tehát lesz hitel és lesz kohéziós pénz, mert ez létfontosságú. Aztán villámgyorsan ellentmondott önmagának: a hiteltartozás maga a rém, aki tartozik, azzal mindent meg lehet tenni ugye. De megszorítások nincsenek, s nem is lesznek. Immár a harmadik Matolcsy-csomag is csak azokat sújtja – állította –, akik nagy sápot húztak ez idáig. A most kitántorgók meg – a gazdasági miniszter itt-ott hadilábon áll a számokkal, mert szerinte 300 ezren vannak csak Angliában – majd szépen visszajönnek, s hozzák az angol fiút/lányt is, bizony! Hogy mikor? Hát majd, ha felépül az új világ, ami munkaalapú és magyar. A mi új világunk megteremtéséhez pedig idő kell, nem elegendő ez a négyévnyi kétharmad, kell nyolc, tizenkettő, sőt tizenhat. Vagy még több. S addigra mindenki elfogadja majd ezt Európában, mert már sokan ébredeznek. Matolcsy nem csak írni szeret gazdaságfilozófiai könyveket, de olvasni is. Megemlítette az amerikai–japán Francis Fukuyama Bizalom című munkáját, miszerint a bizalom a legnagyobb tőke a gazdaságban. Meg a család és a kisközösségek. S bár beszélt a magyar törvényhozás 365 darabos(!) fantasztikus teljesítményéről, szót sem vesztegetett a „bizalom” örvén a befektetőket, cégeket, polgárokat érintő visszamenő hatályú törvényekre. Keresztkérdéseket a kereszt alatt nem kapott. Néhány fiatal összesúgott a köz- és felsőoktatás csodás átalakítása hallatán, egy hölgy a civilszervezetek ellehetetlenülését, egy agrármérnök pedig a családi gazdaságok mindenhatóságát próbálta bírálni. Mert a nagygazdaságok az adófizetők. Végül a miniszter megegyezett, hogy mindkettőre szükség van. Fura elszólással mindenesetre: igen, tíz-húsz nagy állami gazdaság, az lesz majd.

Az Istenhegyi Református Missziós Egyházközség figyelmébe ajánlanék egy másik közgazdászt. Nem kell lejjebb adni, ő is volt miniszter. Bod Péter Ákost. Meg kéne tán őt is hívni. Legalább annyira vastagnyakú kálvinista, mint Matolcsy: felmenője Bod Péter erdélyi református lelkész a magyar kultúra fejlesztője volt. Nos, szerinte gyökeres, 180 fokos gazdaságpolitikai fordulatra lenne szükség. Minél hamarabb, annál jobb. Különben a templomban rajtunk már csak az ima segít.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!