Négyen ülnek a tiszaújvárosi Resti nevű presszó asztalánál, egy fürdőmester, egy rokkantnyugdíjas, egy Borsodi sör és egy álolasz kapucsínó. Várnak a vonatra. A helyzet sok tekintetben Rejtő Jenő-i, csak nem olyan vicces. Bár műjégpályával, sportcentrummal, termálfürdővel és stranddal, sőt évenkénti triatlon-világbajnoksággal is büszkélkedhet a 17 ezer lakosú város, vasúti közlekedésének április 15. óta mégis annyi.
A napi 27 induló-érkező vonatból mindössze nyolc maradt, négy szerelvény megy, négy jön. Itt, ahová iskolába, munkába, hétvégenként meg sportolni-pihenni járnak be az emberek a környékről, a vasúti állomás szinte már csak az erőmű, meg a Tiszai Vegyi Kombinát teherpályaudvaraként szolgál. Egyetlen kis piros „interpicit” sem látni.
Rendek István, a Resti üzletvezetője nemrég még úgy gondolta, hogy a lakattal lezárt váróból éttermet csinál: afféle kockás abroszos melegkonyhás kiskocsmát. De most már minek? – Órákat itt ülök magamban, legfeljebb néhány TVK-s bolyong erre. Pedig nálunk a Fidesz azzal nyert, hogy ellene volt a vasúti szárnyvonalak felszámolásának, ehhez képest több kárt okoznak, mint okoztak – azok! Akkor nagy baj a vasút felszámolása, ha a baloldal csinálja, akkor meg nem, ha ők?! Éveken át hazudtak, hogy majd megvédik a vasutat. Naná, mint a magánnyugdíjpénztárakat! – bólogatnak a többiek a szavaira.
Mesélik, errefelé – már akinek van munkája – mindenhol több műszakban dolgoznak. Most délután kettő és tíz között egyetlen vonat maradt, a reggeli negyed 8-ast is elvették. A diákoknak is álmosan, a 4.50-essel kell bebumlizniuk, mondjuk, Hejőkeresztúrról. Virágzott eddig a turizmus is, különösen nyáron. – Most majd kora hajnalban induljon el strandolni is a család a kistérségből?” – kérdezi a restifőnök, s nem vár választ sem.
Busz még közlekedik. Igaz, be sem megy Nyékládházára, hanem kint a 3-as főközlekedési úton áll meg, ami fiatalnak húsz, öregnek negyven perc, ha, mondjuk, onnét az Intercityvel Budapestre akar menni. Aki a térségből itt az 5.45-ös pesti vonatot szeretné elérni, csak akkor tudja, ha autója van. A MÁV és a Volán mintha két külön országban élne. Fiatal asszony jön hátizsákkal, nagy szatyorral. Négy nappal a járatritkítás után most értesül róla, hogy Sajószögedre, a nagyszüleihez már nem viszi ebben az időben vonat. Pedig éppen ma érne rá, szabadnapos. Csendesen ennyit mond: „Jó térség lenne ez, itt tartották az ónodi országgyűlést is. De most inkább Muhira gondolok, itt az emlékmű a közelben. Mert ami itt folyik, az maga a tatárjárás!” A kis asztaltársaság szerint kiszúrtak a jegypénztárosokkal is: egyet el is küldtek, aki meg marad, annak a nyolcórás munkaideje szépen meg lesz osztva: dolgozik majd hajnalban két órát, aztán meg ebédidőtől estig. A pénztárnál a kifüggesztett új menetrend alig pár soros. Rajta öklömnyi betűkkel a magánvélemény: „Köszi Viktor!”
A Nógrád megyei Drégelypalánkon, a népdalból ismert Csitári hegyek alatt pár napja vasút melletti tiltakozó túrát tartottak, ahol Dombai Gábor, a szép kis település polgármestere is jelen volt. A munkába, iskolába járók, az idegenforgalom – lásd: Szondi két apródja Drégely várában –, a vidék vasútja érdekében. Mert Diósjenőig, Verőce felé elfogadható a közlekedés, de Balassagyarmatig a húsz járatpár a felére apadt, a megszüntetés 34 járatot érint. A gyarmati állomás padján két diák üldögél: a megye nagyjainak nevét viselő Mikszáth Kálmán és Szondy György középiskolákba járnak, egyikük Nógrádkövesdről, másikuk Galgagutáról jár be, tanulóbérletük havi 2140 forint. Nem szeretik a buszt, mert szűkös és zsúfolt.
A vonaton ki lehet nyújtózni, olvasgatni-játszani hazáig. Csak hát lekésték a 14.10-est, s így még másfél órát kell várniuk. Jó időben istenes. De majd télen? Egy vendégét váró matematika-tanárnő sajnálja a bejáró gyerekeket, a város négy középiskolájának „menetrendjéhez” nem igazán igazodik a vasúté. Vagy – teszi hozzá – már nem is tudom, lehet, hogy az iskoláké nem a vasútéhoz? Hát melyik a szolgáltatás?!
Az állomás több helyén fénymásolt cédulákat lehet elvenni. Ez áll rajtuk: „Tisztelt utasunk! Ha úgy látja, hogy a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban kidolgozott, április 15-én bevezetett, senkivel sem egyeztetett vasúti menetrend Önt, családját, munkatársait, a teljes nógrádi régiót hátrányosan érinti, akkor írja meg a véleményét az illetékes államtitkárnak. Völner államtitkár urat feltétlenül emlékeztessék arra, hogy a választási kampányukban nem ezt ígérték.” S rajta a pontos e-mail cím is. A vonat kapocs. Van, ahol az utolsó szalmaszál ahhoz, hogy az emberek úgy érezzék: nem írták még le/ki őket. De azért akad más vélemény is. Egy sör nem a világ, elmúlt már a húsvét, amikor több ittas biciklist fogtak a közutakon a rendőrök, mint autóst. A kerékpáros férfiú kezében immár a harmadik korsóval amondó: „Az is ökör, aki vonattal megy Pestre. Becsukhatna az egész MÁV! Az 1490 forintomért busszal egy óra alatt Újpesten vagyok, ha nagyon kell. De vonattal 2200 forintért is két és félórányi az út átszállással.”
Balassagyarmat és Vác közt a távolság alig több mint negyven kilométer, Vác és Budapest közt meg tízzel kevesebb. A Pest–Vác közti szakasz volt a legelső hazai vasútvonal: 1846. július 15-én nyílt meg. A 33,6 kilométeres utat 10 perc dunakeszi tartózkodással 59 perc alatt tette meg a gőzmozdony vontatta szerelvény. A helyzet 166 év alatt nem sokat változott.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
