„A diktatúra egyik hóhéra lakik itt” – Mauricio Lopes Lima, nyugdíjas katonatiszt egy reggel arra ébredt, hogy ezt a feliratot mázolták vörös betűkkel a háza falára. Azt is egyre gyakrabban kell elviselnie, hogy az ablaka alatt emberi jogi aktivisták tüntetnek hasonló véleményüket skandálva. Pedig a 76 éves nyugalmazott alezredes azt hitte, az 1979-es amnesztiatörvény garantálja majd öregkori nyugalmát a brazil tengerpart egyik kisvárosában.

 
Dilma Rousseff

Az 1970-es években Lima alezredes vallatta például a Palmares Forradalmi Fegyveres Élcsapat Estella fedőnevű gerilláját is. A nő három évet töltött börtönben, ezalatt többször is megkínozták. Áramot vezettek a fülébe, a mellébe, a belső combjába, vagy a „papagáj botjának” nevezett fogást alkalmazták: csuklójánál és bokájánál fogva meztelenül egy rúdra kötözték, és lógni hagyták. Volt olyan, hogy a tortúra három héten át minden nap megismétlődött. De megesett az is, hogy az egyik vallató tiszt ütésétől meglazult foga végül egy másik katona jobbegyenesétől esett ki. Bár az még mindig jobb volt, mint amikor a 22 éves nőt annyira megverték, hogy a méhe is megsérült és vérezni kezdett.

Estella valódi neve Dilma Rousseff (képünkön). Az egykori szélsőbalos gerilla ma Brazília elnöke, akinek egyik legfontosabb kampányígérete az volt, hogy felállít egy bizottságot, amely kivizsgálja az országban történt emberijog-sértéseket. Úgy tűnik, Rousseffet mégsem a személyes bosszúvágy hajtja. A börtönben történtekről nem szívesen nyilatkozik, megpróbáltatásainak többsége is történészek kutatásai nyomán vált ismertté. Ha az újságírók a börtönről faggatják, azzal üti el a kérdést, hogy „senki sem jött ki onnan sértetlenül”. A tényfeltáró bizottsággal az ország első női elnöke azt szeretné elérni, hogy megszilárduljon a demokratikus intézményrendszer. Az új nemzedékeket meg kell ismertetni a múlttal, hogy a jövőben ne történhessenek hasonló szörnyűségek – érvel az államfő.

Ugyanakkor a feltörekvő ország nehezen birkózik meg az 1964 és 1985 között tartó katonai diktatúra emlékével. Az öt neves jogászból, közöttük egy volt igazságügy-miniszterből és főügyészből, illetve egy ENSZ-diplomatából és egy pszichiáterből álló Igazság Bizottságnak már tavaly januárban munkába kellett volna állnia. De egy idős katonatiszt, aki szintén elkövetett emberiesség elleni bűncselekményeket, keresetet nyújtott be az állam ellen, hogy megakadályozza a vonatkozó törvények életbe lépését. Így a testület csak idén májusban kezdhetett dolgozni.

Érdekes azonban, hogy az intézkedéseket az önkényuralom áldozatai közül is jó néhányan ellenzik. A tetteseket az amnesztiatörvény értelmében ugyanis nem lehet felelősségre vonni. Vagyis – mondják az áldozatok és hozzátartóik – az egész nem szól másról, mint a mai brazil belpolitikáról.

Hasonló megpróbáltatásokon ment keresztül Dél-Amerika első női államfője, Michele Bachelet, aki 2006-2010 között volt Chile elnöke. 1975-ben a Pinochet-diktatúra titkos rendőrei börtönbe vetették, a legbrutálisabb módon kínozták, végül Ausztráliába száműzték.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!