Meglátjuk majd szemeinkkel - Egyedül lenni vagy nem egyedül lenni, az itt a kérdés! Túlságosan nagy képzelőerő azért nem kell ahhoz, hogy ahogyan a Földön is kialakult az élet, ugyanez megtörténhetett más planétákon is. Az emberiség mindig is kereste égi társait, ősidők óta jeleket küldünk az űrbe, fürkésszük a végtelent, hátha onnan érkezik válasz kérdéseinkre.

Pár hete a Nature magazin számolt be arról, hogy ismétlődő rádiójeleket fogtak, és egyértelműen a Tejútrendszeren kívülről érkeztek. A szakirodalom rádiókitöréseknek hívja a jeleket, vagyis a jelrendszer nem ismeretlen a tudósok előtt. Most először azonban ismétlődő jelekről volt szó, vagyis szabályosság volt bennük. Ez viszont még nem jelenti azt, hogy értelmes civilizáció tagjai küldenének üzenetet, lehet, hogy a jelek egy pusztuló csillag utolsó „sóhajtásai” csupán.

„Ha az idegenek meglátogatnának bennünket, annak kimenetele esetleg olyan lenne, mint amikor Kolumbusz partra szállt Amerikában, és ami nem végződött túl jól az őslakos amerikaiak számára”.

Rémisztőnek tűnhet Stephen Hawking brit tudós 2010-es megállapítása, de tény, ez is egy lehetséges forgatókönyv. Másrészt meglehetősen emberi gondolkodásra valló megközelítése annak, ami a földi életre várhat egy esetleges kapcsolatfelvételkor.

Igaz, más fejével nem nagyon tudunk gondolkodni, különösen úgy, ha az a fej egy egészen más civilizáció lényéhez tartozik – amely lehet, nem is szénalapú, nem is értelmezhető abban a dimenzióban, amelyben az emberiség él; s még az is lehet, hogy a jelek már évezredek óta itt vannak körülöttünk, ám nem vesszük észre azokat vagy nem akarjuk észrevenni. Vagy észrevettük már, csak senki nem beszél róla.

Az emberiség a kezdetek óta kémleli az égboltot. Először még csak a helyünket kerestük a mindenségben, ma pedig már azokat is, akik rajtunk kívül benne élhetnek.

Alapesetben kézenfekvőnek gondoljuk, hogy amit látunk vagy hallunk, az létezik, miközben a csillagok példája is megmutatja, hogy akár évezredekkel ezelőtt szétrobbantak már, ideérkező fényük csupán létezésük emléke. Mivel az ember vizuális lény, joggal hihet abban, hogy az egyre kifinomultabb technológiájú teleszkópokkal egyszer csak meglátjuk majd szemeinkkel az idegeneket. Ennél azonban sokkal valószínűbb az, hogy minden egyéb más forrásból (hangok, rádióhullámok, gravitációs és színképi anomáliák) hamarabb értesülünk a nem földi eredetű civilizációk létezéséről. Ennek igazolására külön program állt össze a 20. században, amit elneveztek SETI-nek (Search for Extra-Terrestrial Intelligence, vagyis Földön Kívüli Intelligencia Keresése), és amelynek lényege, hogy kódolt rádiójelekkel bombázzuk a világmindenséget, és megnézzük, érkezik-e rá válasz. Lényegében ez történt 1974. november 16-án, amikor Carl Sagan és Frank Drake csillagász 1679 másodperces üzenetet küldött az űrbe.

Megtörtént a nagy hallózás, és azóta fülelünk. Ezért is kapják fel a fejüket a tudósok, amikor olyan hírek jelennek meg, amelyek anomáliát, vagyis eltérést jeleznek a Föld felé tartó információáradatban.

Carl Sagan annyira hitt abban, hogy a rádióhullámok előbb vagy utóbb célba érnek, hogy a Kapcsolat című regényében meg is írta – kivéve, persze, ha egyszer csak itt teremnek a Föld légkörénél az idegenek –, az emberiségre az első televíziós közvetítésének, az 1936-os berlini olimpia tudósításának a jelei alapján talál ránk egy idegen civilizáció. Ezt a jelet küldik vissza, beléjük oltva egy speciális jármű tervrajzát, amivel egy ember elutazhat hozzájuk. A könyvből Robert Zemeckis készített filmet 1997-ben, amely eltér a könyvtől, a filmben ugyanis nagyobb szerepet kap a hit kérdésköre, mint a bizonyítékokra épülő tudomány.

Ma már számítógépek láncolata dolgozik azért, szerte a világban, hogy rábukkanjunk a válaszra – de válasz 1974 óta sem érkezett. Illetve, még az is lehet, hogy igen, csak egy egészen más frekvencián, amit érzékelni tudunk, és egészen más logika alapján, amit fel sem tudunk fogni.

 

Hat évvel ezelőtt furcsán kezdett viselkedni a Voyager–2. Az űrszondát még 1977-ben lőtték fel, és éppen arra tervezték, hogy elhagyja a Naprendszert. Egy aranyozott rézlemezen magával vitte az emberiség üzenetét (rajzok, hangok, matematikai kódok), jelezve, hogy a Földön nyüzsgő élet van. 2010-ben viszont úgy tűnt, mintha valaki átprogramozta volna az űrszondát, mert más típusú jeleket kezdett sugározni, mint addig. Egy évvel később az űrszondát tartalékenergiára állították. Ami ennél is jobban érdekli az összeesküvés-elméletek rajongóit, hogy a szintén 1977-ben fellőtt Voyager–1-en keresztül 2012-ben egy Sheivae nevű idegen lény egy azóta is titokban tartott üzenetet küldött az emberiségnek, amelyben jelezte, nem vagyunk egyedül. A lény angolul beszél, ami azért joggal veti fel a kérdést: miért éppen angolul…


Hűha!
Ezt írta kutatási lapjára Jerry Ehman csillagász 1977. augusztus 15-én. Éppen a Nagy Fül nevű rádióteleszkóppal kémlelte az eget, amikor egy mindentől eltérő, 72 másodpercig tartó jelet fogott. Nem tudni, honnan jött, de 1420,4 MHz-en szembetűnő volt a „6EQUJ5” jelsorozat. Az 1420 MHz az úgynevezett hidrogénvonal. Ilyen értéket a világmindenségben mindenütt megtalálható hidrogén bocsát ki, ezért ez egyetemes alapnak számít – amit egy idegen, fejlett civilizáció nyilván szintén ismer.


Egy magyar csillagász, Almár Iván dolgozta ki azt a módszert, amivel értelmezni és elemezni lehet egy esetleges Földön kívüli intelligencia bejelentését. Az úgynevezett London-skála négy szempontot vesz figyelembe: 1. milyen a felfedezett életforma (mennyire hasonlít a miénkhez vagy tér el attól); 2. milyen a megjelenési formája (létező-e vagy kihalt, de maradványai elemezhetőek); 3. milyen a felfedezés jellege (hogyan, milyen módszerrel találtunk rá); 4. milyen távol van a Földtől (még az is lehet, hogy itt van a Földön). Mindezek – és speciális számítások – alapján 1–10 pontrendszerbe és kategóriákra lehet osztani a felfedezést. A módszerrel ki lehet szűrni a kókler és szenzációhajhász bejelentéseket. A Marsról származó, az Antarktisz területére 13 ezer éve becsapódott ALH 84 001 jelű 4 milliárd éves, egészen pici, nanobaktérium-maradványokat tartalmazó meteorit például 3,6 pontot ér.


2013. szeptember 21-én a Jupiter légkörében elégett a Galileo űrszonda. A sok hibával működő égi labor sok fontos információval gyarapította ismereteinket a Jupiterről és holdjairól. A legenda szerint, amikor 1989-ben fellőtték, és a Vénusz körül vett lendületet az úthoz, Carl Sagan csillagász azt mondta, ha elhalad a Föld mellett, teszteljék a szonda életet kereső műszereit – és amikor ez megtörtént, a szonda nem érzékelte, hogy a Földön élet lenne.


Hogyan látható a Föld kívülről?
A Föld természetes és mesterséges adatokat sugároz, ver vissza (fény, rádióhullám, hang, gravitációs tér, szín, hő stb.), így számos, az emberi érzékelésen túli tartományokban észlelhető. A Föld ugyanakkor a Naprendszer része, így a rendszer stabilitása alapján léte, kívülről nézve, matematikai úton is igazolható.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!