Másfél éve még átmeneti elnöknek titulálták, ma azt mondják róla, hogy Horn Gyula óta nem uralta senki így az MSZP-t. A másodszor is elnökké választott Mesterházy Attila lapunknak adott interjújában a szövetségeseknek tett gesztusok fontosságáról, a fiatalítás és a kormányzóképesség megjelenítésének dilemmájáról, a belső hatalmi harcok megszűnéséről és a párt szavazóbázisának többségét adó inaktívaknak tehető ígéretekről is beszélt.

 
A 38 éves Mesterházy Attila a Buda­pesti Közgazdaság­tudományi Egyetemen szerzett diplomát. 2000-ben lépett be a Magyar Szocialista Pártba. A 2001-ben kezdeményezésére megalakult Harmadik Hullám Platform elnöke, 2003-tól az MSZP országos elnökségének tagja, 2006-tól frakcióvezető-helyettese, 2009-től a párt alelnöke, frakcióvezetője. Először 2010 nyarán választották pártelnökké. Nős, két gyermek édesapja.

– Az egyik elődje egyszer állítólag azt mondta, hogy ha a kétéves elnöki mandátum alatt túl drasztikus lépéseket tesz, akkor azzal veszélyezteti az újraválasztását, a programja befejezését. Vagyis az első két évben az MSZP elnöke béna kacsa, és csak a második két évben születhetnek meg a nagy döntések. Ön is így tervezett?

– Én sem két évre terveztem, de nem ezért. Ha a népszerűségünket és hitelességünket négy év alatt vesztettük el kormányon, akkor négy év kell ahhoz is, hogy ezt újjáépítsük. A győzelmi esély lehetőségét magában hordozó elnöki programot is négy év alatt lehet kiteljesíteni. Azért pályáztam az elnöki posztra újra, mert úgy gondolom, hogy már az elmúlt másfél-két évben is születtek értékelhető eredmények, sikerek, és hiszek abban, hogy a programom segíti az elkövetkezendő két évben újra kormányzó erővé tenni a szocialista pártot. Az előző időszak a stabilizációról, az újjászervezésről, a túlélésről szólt, de a következő két év a győzelmi stratégia tervezéséről és végrehajtásáról. A szervezeti megújulás nagy részben már megtörtént: az alapszabályunk negyvenöt pontjából negyvenhármat átírtunk, így egy demokratikus, de hatékonyabban és átláthatóan működő pártot hoztunk létre. Szombaton túlestünk a tisztújításon is, a harmadik lépés az új politikai tartalom, a programalkotás. Május elsején Párbeszéd a nemzetért címmel egy országos akcióba kezdünk, és a választási keretprogramunk kialakításáról civilekkel, szakszervezetekkel és a választópolgá­rokkal is konzultálunk. Külön Kelet-Magyarország Program készül, amelyet az ottani megyék pártvezetői és helyi szakértők készítenek, a fővárosiak pedig egy Budapest-stratégiát dolgoznak ki.

– Az utóbbi időszakban megszűntek a szocialista pártot korábban jellemző kibeszélések, a belső hatalmi harcok. Azt mondják, hogy Horn Gyula óta senki nem uralta ilyen szinten a pártot, mint ön; egy kézben futnak össze a szálak. Óriási felelősség, hogy ezzel mit kezd, mert ha valami nem úgy sikerül, akkor nem lehet a széthúzásra meg a háttérben folyó aknamunkára hivatkozni.

– Mosolygok egy kicsit, mert másfél éve sokan még átmeneti elnöknek tituláltak engem, megpróbáltak a jobboldalon olyan bábnak beállítani, akit mások irányítanak a háttérből. Én akkor is azt mondtam, hogy elkezdek egy munkát, aminek nagyon sok része nem látványos és idő kell, amíg kifut. Stabilizáltuk az MSZP hátországát, rendet tettünk az alapítványaink környékén, a vidéki szervezeteinknek igyekeztünk több forrást biztosítani. Ma a szocialista párt majd’ minden ötezer főnél nagyobb településen jelen van. Elvégeztük azt az alapozást, ami után azt lehet mondani, hogy akkor most fújjuk ki magunkat a verseny előtt. Sokan segítenek nekem, mert az, hogy nincsenek kiszivárogtatások, nincs kibeszélés, az nem az elnökön múlik. Meg kell, hogy köszönjem az összes kollégámnak az önmérsékletét és a fegyelmezettségét, mert egyértelműen mindenki látja, mekkora a tét: nem arról van szó, hogy mi lesz az MSZP-vel – persze az is fontos –, hanem hogy mi lesz az országgal. Ez nem azt jelenti, hogy nem foglalkozunk a belső vitákkal, és én minden tanácsot, véleményt, építő kritikát szívesen fogadok. A választópolgár egységes, világos karakterű pártot akar látni. Az elkövetkező két évben ennek az erős karakternek a megrajzolása és a program részletes kidolgozása lesz a legfontosabb feladatunk. Segített bennünket, hogy már nincs vita a különböző irányzatok között: elment Szili Katalin, elmentek Gyurcsány Ferencék, mindezzel az MSZP profilja is tisztult. Jót tett az elválás; ők is elindultak egy olyan irányba, amiben jobban tudnak hinni, és a szocialista párt is tudja világosan ezt a progresszív-balközép értéket képviselni, egy erős, nagy baloldali néppártot építeni.

– Sem a Demokratikus Koalíció kiválása, sem a Fidesz népszerűségének csökkenése nem hozott látványos javulást az MSZP támogatottságában.

– Nézzük ezt meg fordítva! A DK kiválása előtt hónapokig hallgattam, hogy Gyurcsány Ferenc távozásával szétesik az MSZP és/vagy jelentősen csökken a párt támogatottsága. Ehhez képest a népszerűségünk fokozatosan nő, és ezt nem csak a számok mutatják. Emellett ha a DK olyan választói csoportokat tud megszólítani, amelyeket mi nem tudunk, akkor ez később egy választási kampányban kifejezetten jól jöhet, hiszen kiegészítheti egymást a két szavazói csoport.

– Mit ért az alatt, hogy nem csak a számok mutatják a támogatottság növekedését?

– Két éve teljesen más volt a helyzet, mint most, ha kimegyünk az utcára, elmegyünk egy rendezvényre: sok bátorítást kapunk, egyre barátságosabbak az emberek. Már nem az MSZP, hanem a Fidesz a legelutasítottabb párt. Rengeteg levél és megkeresés is érkezik. Régen – hogy is mondjam – „kritikai észrevételek” jöttek, most tízből kilenc levélíró biztat minket, de tanácsot is kér, véleményt, tájékoztatást, segítséget. Ami levél hozzánk befut, arra kötelező mindenkinek időben válaszolnia, hogy lássák a választók: a szocialista párt értük politizál.

– Ezek milyen kérések?

– Nagyon sok levél jött a rokkant nyugdíjak, korengedményes nyugdíjak ügyében, írtak devizahitelesek, magánnyugdíjpénztár-tagok, olyanok, akiknek az egykulcsos adó miatt csökkent a jövedelmük, vagy mert megemelték ugyan a minimálbérüket, de minden más juttatásukat elvonták. És még mindig kapunk olyan jellegű tájékoztatásokat, hogy fideszes vezetésű önkormányzatoknál elküldtek csak azért munkatársakat, mert korábban a szocialista városvezetésnek is dolgoztak, vagy mert egy közeli hozzátartozója az MSZP aktivistája, tagja.

– Mit segíthet a szocialista párt? Mindenkinek nem adhatnak állást.

– Írásbeli kérdést fogalmazunk meg a minisztériumnak, interpellálunk az Ország­gyűlésben. Például Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, amikor nem fizették ki a közmunkásokat, akkor a parlamenti eszközökön kívül még sajtótájékoztatókat is tartottunk, és a nyomásgyakorlás eredményeként végül megkapták a pénzt.

– A tegnapi tisztújításon tovább fiatalodott a pártvezetés, de hiába van az átlagéletkor 35 év körül, ha az MSZP tagsága és a szimpatizánsai is főleg az idősebb korosztályból kerülnek ki.

– Igen, a szocialista párt a leginkább idősödő párttagsággal rendelkező párt, és a mi szavazóinknak a korfája is a legmagasabb. Valahol el kell kezdeni a fiatalok „behozását”: hiszek abban, hogy a fiatalok megszólításának egyik eszköze, ha sok hasonló korú embert látnak a politikai vezetésben. Jó hír, hogy az elmúlt fél évben egyre több fiatal lépett be a pártba.

– A világért sem kötözködnék, de ha meg túl sok a fiatal a pártvezetésben, akkor hogy jelenik meg a kormányzóképesség?

– A lendület és a tapasztalat egyensúlyával tud hatékonyan működni egy szervezet. Amikor fiatalításról beszélünk, az nem azt jelenti, hogy az idősebb korosztályoktól elkezdünk elfordulni. A szocialista párt legnagyobb támogatói közé tartoznak a nyugdíjasok. Ez annak is köszönhető, hogy mindig kiálltunk ezen társadalmi csoport mellett.

– Ha már itt tartunk: most mit tudnak nekik ígérni? Az MSZP támogatói közé tartoznak az inaktívak, a beosztottak és az elmúlt két év szociális vesztesei, akik elfordultak a Fidesztől.

– Nem értek egyet azzal, hogy semmilyen mozgástér nincs a költségvetésben. Az a fajta gazságpolitika, „válság nem kezelés”, amit az Orbán-kormány csinál, meg egy normális, racionális, felelős gazdaságpolitika között van azért különbség: egy befektetőbarát, jogbiztonságot adó és kiszámítható politika segíti a gazdaság növekedését, amely munkahelyeket és forrásokat teremt. Mozgásteret nyithatunk az adópolitikával is. Az egykulcsos adó igazságtalan. Azt mondjuk, hogy attól igazságos egy közteherviselés, hogy aki gazdag, az több terhet vállal. Ebből is képződne a költségvetés számára pluszbevétel. Természetesen egyfajta prioritást, fontossági sorrendet is fel kell állítani, mert az viszont igaz, hogy minden célra nem lesz forrás. Számunkra az oktatás, a munkahelyteremtés és az egészségügy elsődleges.

– Az egykulcsos adót sarkalatos törvény rögzíti.

– Éppen ezért egyáltalán nem mindegy, hogy a következő választásokon milyen eredményt ér el a szocialista párt, vagy az a szövetség, amely le fogja váltani Orbán Viktort. Meg azért sem, mert az Alaptörvény átírásához is kétharmad kell.

– A választójogi törvény együttműködésre kényszeríti az ellenzéki erőket. A jelek szerint ennek nem az MSZP lesz a centruma.

– Nem egy szervezetnek kell centrumnak lennie, hanem az értékalapnak és programnak. A Negyedik Magyar Köztársaság megalapozásáról és újjáépítéséről kell megegyezniük az együttműködő szervezeteknek. Ennek a programnak vannak gazdaságpolitikai, társadalompolitikai és közpolitikai, vagyis a demokráciával és a jogállammal kapcsolatos pillérei. Mi nyitottak vagyunk az együttműködésre minden demokratikus párttal és mozgalommal. Egy feltételünk van: ez nem lehet egy pusztán technikai-hatalmi koalíció; Orbán Viktor leváltása nem cél, hanem eszköz, mert másnap el kell kezdeni a stabil kormányzást, a romok újjáépítését.

– A Párbeszéd a nemzetért című választási keretprogrammal „boltolnak” majd a többi demokratikus szervezettel? Keresik a legkisebb közös többszöröst?

– Volt már ilyesmire példa, amikor az SZDSZ-szel működött együtt az MSZP. Mindkét pártnak volt egy világos programja, és ezeket sokszor elég nagy konfliktusok árán, de összehangoltuk. Biztosan nem egy délután alatt zárul le az egyeztetés; a demokratikus pártok és szervezetek közötti együttműködés egy szerves fejlődési folyamat lesz majd az elkövetkező két évben. Nagyon sok gesztuson keresztül vezet az út az erősebb szövetséghez. Helyes és jó, ha mindenki rögzíti a saját pozícióját, hogy milyen feladatokat lát és milyen megoldásokat szeretne erre adni a maga értékrendjének megfelelően, és utána harmonizáljuk. Vannak jó alapok, például a Milla március tizenkét pontja. Nincs benne olyan, amivel a szocialista párt ne tudna egyetérteni.

– Eszmék szintjén mindig könnyebb egyetérteni, mint abban, hogy azt a kevés pénzt mire költsék.

– A programok és a tizenkét ponthoz hasonló dokumentumok nem csak úgy értelmezhetőek, hogy azokban mi szerepel. Ezek az írások egy központi szálra fölfűzhetőek; amit mi mondunk, az konzisztens. 2014-ben nem szabad olyan programmal nyerni, amiről mi magunk is azt gondoljuk, hogy megvalósíthatatlan. Ennek az árát 2010-ben fizettük meg. Mivel a Fidesz is ugyanezt a hibát követi el, meggyőződésem, hogy őket is megbüntetik majd a választók.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!