Mitől lehet forró az ősz?

A magabiztosságnak amúgy sincs híján, de azt csak tovább erősítheti, hogy bár a Fidesz jelenleg gyengébben áll, mint 2013 tavaszán, az összeomlást azonban, úgy tűnik, elkerülte. A Republikon Intézet friss kutatása szerint egy most vasárnapi választáson a Fidesz–KDNP csak a választási rendszernek köszönhetően szerezhetne többséget: a közel egyformán erős Jobbik és baloldal mellett az egyéni körzetek jelentős részét várhatóan megnyerné. A Jobbik második helyét a baloldal megosztottságának köszönheti: a baloldali, liberális ellenzéki pártok összeadott támogatottsága megelőzi a Jobbik eredményét. Bár

nem létezik átjárás

jobb- és baloldal között, politikai oldalon belül már más a helyzet: a Fidesz és a Jobbik kölcsönösen nyitott egymás felé, a szavazók negyede-hatoda adott esetben átszavazna a másik jobboldali pártra. A baloldalon belül még világosabb a képlet: a Demokratikus Koalíció szavazóinak 60 százaléka szavazna az MSZP-re, ha saját pártját nem tudná választani, fordított esetben a szocialista szavazók 40 százaléka tenné ugyanezt a DK irányába. Az MSZP továbbra is az idősek körében a legnépszerűbb, míg a Jobbik legerősebb terepe a legfiatalabb korosztály – ebben a két korcsoportban a két ellenzéki párt befogta a Fideszt. A baloldali, liberális ellenzéki pártok jelenleg is Budapesten a legerősebbek, az Együtt, PM, Liberálisok, valamint az LMP pedig a főiskolai, egyetemi végzettséggel rendelkezők körében a leginkább népszerű.
Igaz is: az ellenzékről alig lehetett hallani a nyáron. Az elmúlt hónapokban a menekültügy mindent vitt – ahogy a politológusok mondanák: leradírozta a napirendet –, ehhez az ellenzék hozzászólni sem tudott, annál inkább a Fidesz, amely bár elégtelenre vizsgázott emberségből is és az állam működtetéséből, de saját táborát sikeresen zárta össze harcos és a rasszizmus határát súroló retorikájával. A már idézett Republikon-kutatás szerint menekültkérdésben a magyar társadalom igen elutasító: kétharmaduk szerint veszélyt jelentenek, és csak ötödük véli úgy, hogy Magyarországnak kötelessége lenne befogadni őket. A Fidesz-szavazók még a Jobbiknál is nagyobb arányban utasítják el a befogadás gondolatát.

A menekültügy

még jó ideig itt marad velünk. Az elmúlt napok fejleményei alapján a Fidesz ezt a témát az Európai Unióval szembeni támadások felélesztésére is fel kívánja használni, erre utalnak a megszaporodott fideszes megnyilatkozások az EU impotenciájáról. Nos, tény, ami tény: a válság ugyan mélyebb annál, mintsem hogy azonnali megoldásokat lehetne várni bárkitől is, ám az EU valóban beleütközött ismét saját korlátaiba a menekülthelyzet kezelésében.
A Fidesz és a kormány e tekintetben a Jobbikkal fut retorikai versenyt, nagyobb baj, hogy a kormányt a cselekvés felelőssége is terheli, ebből fakadnak az elmúlt napokban látott helyzetek: értelmetlen kerítésépítés, méltatlan helyzetben dolgozó önkéntes segítők, a határra vezényelt középiskolások és a honvédség bevetésének alkotmányjogi nonszensze. Ezzel együtt, ha az ellenzék az ügyben nem találja meg saját hangját, az aligha csillapodó menekültválság lehet a kulcs a Fidesz 2018-as választási győzelméhez is. Tudja ezt Orbán Viktor is, ezért sem akar „rátakarni” a témára más ügyekkel, például az igazgatásilag igencsak gyengén muzsikáló kormánya átalakításával.
A kormányon belül szaporodó konfliktusok legérdekesebbike kétségkívül a

Lázár–Rogán párharc.

Az ősz elején eldőlhet, megkapja-e a korrupciós ügyekbe keveredett Rogán Antal a miniszterelnök befolyásos kabinetfőnökének posztját, s ha igen, ez hogyan érinti majd a kormány omnipotens tagjának, Lázár Jánosnak, a Miniszterelnökséget vezető miniszternek szinte beláthatatlan nagyságú hatalmi-igazgatási befolyását. Lázár védi pozíciót, s ennek érdekében a vitát, óvatosan ugyan, de már a nyilvánosság elé is kivitte. Mindenesetre Lázár éppen elég konfliktust halmozott fel maga körül, s nem várható, hogy ősszel csökkenni fog ezek száma. Már csak azért sem, mert Lázár a felelős a következő időszakban várhatóan újra nagypolitikai üggyé váló

Paks 2-ért.

A paksi dosszié már magának Jean-Claude Junckernek, az Európai Bizottság elnökének asztalán fekszik. A magyar kormány paksi döntései szakértők szerint több ponton is sértik az uniós jogot. És nemcsak ez az egyetlen ügy, ahol a magyar kormány ismételten szembekerülhet az Európai Bizottsággal. Készülnek is erre Orbánék, erre utal az újramelegített unióellenes retorika, illetve az, hogy a fideszes megszólalások konzekvensen az „európai baloldalt” szapulják. Így készítik elő annak politikai kommunikációját, hogy megint csak a baloldali–liberális erők ármánykodásának láttassanak minden európai bírálatot. Márpedig ilyen akadhat még az ősszel, hiszen több ügyben is vizsgálódik

az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala.

Magyarország ugyanis már az Európai Bizottsághoz tartozó – de a tevékenységét az EB-től függetlenül végző – csalás elleni hivatal (OLAF) legnagyobb ügyfelei közé tartozik. A munkájukat nagy diszkréció mellett végző európai felderítők állítólag vizsgálják az uniós támogatások politikai alapon történő elosztását több ügyben, miként a felettébb gyanús és szintén politikai beavatkozást sejtető, uniós pénzeket érintő közbeszerzések közül is jó néhányat. Például olyat, amelyben a miniszterelnök vejének, Tiborcz Istvánnak a cége is érintett. A vizsgálatok persze korábbi ügyekig nyúlnak vissza, azokba az időkbe, amikor a közbeszerzések terén még Simicska Lajos érdekeltségei voltak az egyeduralkodók. Azóta, tudjuk, a kormányfő összeveszett egykori kollégiumi szobatársával és pénzügyi bizalmasával, és gőzerővel folyik az államigazgatás és a gazdasági szféra simicskátlanítása, helyére új oligarchák felépítése. Talán éppen ezért vélik többen, hogy ennek az ősznek politikai főszereplője nem más lesz, mint

Simicska Lajos.

Igaz is, a kezdeti nagy nekibuzdulás, a jól irányzott „gecizés” és „ügynöközés” után az elmúlt hónapokban feltűnően csöndes maradt Simicska. Pedig az őt ismerők szerint igencsak nehezen viseli, hogy már rendeleti úton tiltják el csúcscégét, a Közgépet az állami és az uniós forrásoktól, miközben folyik médiabirodalmának kivéreztetése is. Hogy megszólal-e Simicska az ősszel, nem tudni, de hogy felgyorsul az érdekeltségeit nagyban érintő

pozícióharc a médiában,

az bizonyos. A Habony Árpádnak feladatául szabott kormánypárti médiaépítkezésből egyelőre nem sok látszik. De az események a közszolgálati tévé vezetőváltásával már új irányt kaphatnak, miközben továbbra is napirenden van Andy Vajna befolyásszerzése a TV2-ben, és elkezdődött a kormánypárti szereplőkhöz köthető online portálok gründolása is. E tekintetben sok múlik azon, ki kaparintja meg az origo.hu tulajdonjogát, a jelentkezők között többen köthetők a Fideszhez és magához Orbánhoz is. Érdekes ugyanakkor, hogy az Origóért jelentkezők között is feltűnt az az újonnan alapított cég, amely mögött az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség sejlik fel, és amely már tulajdont szerzett két vezető ellenzéki orgánumban, a Klubrádióban és a 168 Órában. Ezek a befektetések csak nehézkesen magyarázhatók üzleti megfontolásokkal. Hogy a valószínűsíthető politikai megfontolások mifélék, az egyelőre homályos. Mindenesetre az ellenzék számára egyáltalán nem mindegy, hogyan alakul a megmaradt nem kormánypárti orgánumok sorsa.
Már csak azért sem, mert az őszi szezon döntéskényszert állít elő a demokratikus ellenzéki pártok számára például

az előválasztás

ügyében. Még a nyár előtt fogalmazódott meg a javaslat, hogy a jelenlegi, csak a Fidesznek kedvező status quót az Amerikán kívül már Franciaországban és Olaszországban is kipróbált előválasztással lehetne megtörni, vagyis, hogy ne füstös szobák (rossz) kompromisszumaként szülessenek meg az ellenzéki helyi jelöltek és Orbán Viktor majdani kihívója, hanem az alkalmasnak ítélt személyekről maguk a kormányváltó szavazók dönthessenek. A javaslatra viszonylagos nyitottsággal reagáltak az érintett pártok, hogy komolyan gondolják-e, annak mihamarabb ki kell derülnie, hiszen az igencsak bonyolult előkészületeket már a jövő év elején ildomos megkezdeni. Az előválasztásról is dönt az a hírek szerint az ősszel összeülő tisztújító

MSZP-kongresszus.

A rendezvény nem lesz egyszerű menet a jelenlegi pártvezetés számára, amelynek politikai teljesítményét egyre többen kritizálják, nemcsak kívül, de belül is. Hallani arról, hogy Mesterházy Attila egykori miniszterelnök-jelöltben ismét ágaskodnak a pártelnöki ambíciók, miközben néhány napja kiszivárgott a nehezen komolyan vehető hír arról, hogy vannak, akik Tóth Bertalan frakcióvezető-helyettesben vélik felfedezni Orbán 2018-as kihívóját. A demokratikus oldal legnagyobb pártjában tehát már megint megkezdődött a helyezkedés, de ebbe egyelőre nem szállt be az örök reménység, Botka László szegedi polgármester. Igaz, ha a szocialisták belemennek az előválasztásba, az lehetőséget adna új arcok felbukkanására, amire igencsak nagy szükség látszik az ellenzéki oldalon, mert már a politikai kezdeményezések terén is a civilek látszanak átvenni a pártok szerepét. Így történt ez

a rendszerbontó népszavazás

esetén. Még akkor is, ha az aláírásgyűjtésben a pártok, különösen az MSZP jeleskedik, nem látszik úgy, hogy képesek lennének ezen politikailag kapitalizálni. Ebben nem segít, hogy a Fidesz által uralt Nemzeti Választási Bizottság csak az irrelevánsnak tűnő, mozgósító erővel alig bíró kérdések esetén engedélyezte az aláírásgyűjtést. A lényeg persze az: bármilyen kérdés képes tömegeket mozgatni az Orbán-rendszerrel szemben, ha van erős kormányváltó hangulat.

Hogy van-e, lesz-e, ősszel kiderül.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!