Ha a kormány egyoldalúan kiszolgálja egyes munkáltatók költségcsökkentési igényeit, azzal végeredményben aláássa a gazdaság hosszú távú növekedési potenciálját – jelentette ki lapunknak adott interjújában az unió foglalkoztatásért, a szociális ügyekért és a társadalmi összetartozásért felelős biztosa a készülő Munka Törvénykönyvéről. Andor László szerint máshol már bebizonyosodott: ahol hatékony az érdekegyeztetés, jobban teljesít a gazdaság.

 
Andor László Németh András Péter felvétele

– Magyarországon az elmúlt egy évben érdemi egyeztetések nélkül születtek meg a munkavállalókat sújtó kormányzati intézkedések. A nagyon megszigorított segélyezésnek köszönhetően, aki elveszíti az állását, és nem talál azonnal másikat, az menthetetlenül elszegényedik. A most formálódó Munka Törvénykönyv még kiszolgáltatottabbá teszi a dolgozókat. Mit gondol minderről?

– Maga a folyamat is furcsa, és ha az egyeztetés nem jár sikerrel, akkor várhatóan az eredmény is egyoldalú és kifogásolható lesz. Az uniós foglalkoztatáspolitika – ahogy azt a magyar elnökség vezetésével is többször megtárgyaltuk – a rugalmas biztonság elvét követi. Lehet, olykor kell is lépéseket tenni a nagyobb rugalmasságért – ez összhangban állhat a dolgozók érdekeivel is –, viszont javítani kell a foglalkoztatás biztonságát is. Különösen olyan országokban, amelyekben a foglalkoztatás kirívóan alacsony szintű, és Magyarország Máltával együtt sereghajtó ezen a téren.

– Ezzel szemben a kormány még a maradék védelmet is elvenné a munkavállalóktól.

– Ha a kormány egyoldalúan kiszolgálja egyes munkáltatók költségcsökkentési igényeit, úgy két hibát is elkövet egyszerre. Egyrészt nem ösztönzi ezeket a munkáltatókat a technikai korszerűsítésre, másrészt pedig a tehetségesebb, versenyképesebb dolgozókat elvándorlásra ösztönzi. Ezzel aláássa a gazdaság hosszú távú növekedési potenciálját. Az értékeléssel meg kell várni, amíg lesz egy végleges szöveg, de már most látható, hogy mely törekvések térnek el jelentősen a kialakult európai normáktól.

– És melyek?

– Például a munkanélküli-segély rendkívül rövid idejűre – három hónapra – történő korlátozása. Az EU-ban fél és egy év közötti segélyezés a leggyakoribb, fél évnél rövidebb időtartam elvétve található csak, általános érvénnyel, az összes munkavállalóra alkalmazva pedig sehol nincs ilyen. Ami pedig a másik, nagy vihart kiváltott – de remélhetőleg hamvába holt – felvetést illeti, a munkáltató által alkalmazott előzetes terhességi teszt ellentétes az uniós joggal.

– A szakszervezetek tehetetlennek tűnnek: az új jogszabályok lényegében nem engedik meg a sztrájkot, a tüntetések hatástalanok. Többen nemzetközi színtéren keresnek jogorvoslatot. Van értelme?

– Van értelme, mert a nemzetközi támogatás és nyomásgyakorlás is segíthet. Meggyőződésem, hogy az érdekegyeztetés meggyengítése és figyelmen kívül hagyása a munkáltatói szervezeteknek se jó egyébként. A hatékony érdekegyeztetés egyfajta gazdasági erőforrás – nem véletlen, hogy azok az európai gazdaságok teljesítettek jól az elmúlt években, ahol a munkáltatók és a munkavállalók között intézményesült, nagy hagyományokkal rendelkezik az érdekegyeztetés: Németországban, Ausztriában, Hollandiában, a skandináv országokban.

– Mégis, mire számíthatnak a szakszervezetek?

– Bernadette Segol, az Európai Szakszervezeti Szövetség új főtitkára júliusban személyesen is felhívta Barroso bizottsági elnök figyelmét a magyar helyzetre, és az elnök segítséget ígért. Konkrét jogorvoslat ott jöhet szóba, ahol egy ország gyakorlata uniós joganyagba vagy irányadó bírósági döntésekbe ütközik, tehát például a munkavállalók választott képviselőinek helyzetével kapcsolatban merülhet ez fel.

– Miközben mélyül az euróválság, a világ és Európa az előző gazdasági krízis társadalmi hatásait is nyögi: mészárlás Norvégiában, zavargások Angliában, gyújtogatások Berlinben. Teljesíthető mindkét követelmény, a gazdasági és társadalmi stabilitás helyreállítása, vagy megint az alsóbb rétegek hozzák majd a nagyobb áldozatot?

– Az Európai Bizottság következetesen azt képviseli, hogy meg kell és meg lehet felelni mindkét elvárásnak. Meg lehet teremteni a gazdasági fellendülés alapjait, és egyidejűleg erősíteni a szociá­lis kohéziót. Elértük, hogy az Európa 2020 stratégia kötelezettségvállalást tartalmaz a szegénység csökkentése tekintetében, és kidolgoztuk a roma integrációs keretstratégiát. Olyan pénzügyi tervet tettünk le az asztalra júniusban, amely megerősíti az Európai Szociális Alapot.
A helyzet könnyűnek nem nevezhető, de egyáltalán nem szükségszerű az, hogy a kormányok a válság következményeit egyoldalúan a szegényebb és kiszolgáltatottabb néprétegekre terheljék.

– Hogy ítélhető meg ebből a szempontból a hét fontos eseménye, a Merkel–Sarkozy-találkozó?

– Fontos esemény ez, mert el kell gondolkodni az EU-országok gazdaságpolitikájának további szoros koordináció­ján, de nem szerencsés, ha két ország akar mindent megoldani a többiek mellőzésével. Ennek a találkozónak is vegyes volt a termése. Néhány következtetés igen jó és fontos: ilyen a pénzügyi tranzakciós adó, amely azonban már szerepelt a bizottság júniusban közzétett pénzügyi tervében. Elhangzottak azonban kevésbé szerencsés ötletek is. Azt a gondolatot, hogy a strukturális alapok felhasználását a jövőben makroökonómiai feltételekhez, mondjuk a költségvetési hiány egy bizonyos mértékéhez kössük, nagyon sokszor megvitattuk az elmúlt évben, és a vita mindig elutasítással zárult. Az pedig, hogy a gazdasági és pénzügyekért felelős biztos egyfajta kontrollszerepet lásson el a kohéziós politika fölött, egyenesen abszurd. Ez az eset is jól mutatja a bilaterális találkozók korlátait.

– A mozgásszabadság korlátozása nem megoldás a munkanélküliségre – mondta a spanyol–román vita kapcsán. Más országok is nyúlhatnak ehhez az eszközhöz? A magyar munkavállalókat érintheti mindez?

– Nem valószínű, hogy a spanyol példát mások követhetnék. Egyrészt: nagy különbség van Spanyolország és a többiek munkaerő-piaci helyzete között. A spanyoloknál 21 százalékos a munkanélküliség, míg az EU átlaga 10 százalék körüli, és csökkenő trendet mutat. Más­részt: jogi értelemben különbség van Románia és Bulgária, illetőleg a többi tagország között. A spanyolok csakis azért kérhették a román munkavállalók további beáramlásának korlátozását, mert még nem telt el hét év a csatlakozásuk óta. Magyar állampolgárok tehát nem kerülhetnek hasonló helyzetbe, mert esetükben lejárt a csatlakozástól számított hét esztendő, előttük szabad a teljes uniós munkaerőpiac.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!