„Aki úgy gondolja, hogy a politikával foglalkozó humoristáknak ma könnyű dolguk van, téved. Mert az állami vezető vagy a közutálatnak örvendő bürokrata valóban könnyű préda, de a valódi humorista mindig többre vágyik, mint szimplán kimondani, amit a többség csak gondolni mer. A valódi humorista alakítani szeretné a közvéleményt, szeretne az lenni, akit idéznek, akitől egy kicsit tartanak. A politikai humorista általában baloldali, de vannak, akik a konzervatívokhoz szólnak, és olyanok is, akik azokhoz, akiknek nincsenek politikai preferenciái.”
Mindez nagyon is igaz. Főként, hogy az amerikai internetes lap, az about.com írja – az amerikai politikai humoristákról. Aztán közöl egy tízes listát, amelyen mindössze két virtigli konzervatív figura van, de közülük is az egyikről (Dennis Miller) megjegyzi, hogy szeptember 11. óta egyáltalán nem vicces, a másikról (Steven Colbert) pedig, hogy csak azok hiszik, hogy jobbos, akik nem értik a viccet. Tény viszont, hogy a maradék nyolc sem mind demokrata szavazó. Jobban szeretnek középről lövöldözni jobbra-balra.
„Olyan közös tudásra, közös kiindulási alapra van szükség, ami az embereket foglalkoztatja. Ez lehet a kormányzatnak nem tetsző dolog is. Nem ízléstelen módon, de rezsimkritikusnak kell lenni, mert a lojális és seggnyaló humor nem működik, amint az már többször kiderült… Én igyekszem mindenkit egyformán szórakoztatni. Jóllehet számosan akadnak, akik politikai okokból nemhogy engem nem néznek, hanem az M1-et sem.” Ezt már Fábry Sándor mondta nemrég a Szabad Földnek adott interjúban.
Fábryt a napokban nevezték ki a (köz)Rádiókabaré főszerkesztőjének. Hogy ez a tény önmagában mennyire érdekes, annak eldöntését az olvasóra bízzuk. Felkorbácsolt viszont egy már rég kihunytnak vélt vitát, hogy tudniillik létezik-e jobboldali – értsd valódi konzervatív – humor Magyarországon. (Kerestük ez ügyben Fábryt is, aki azt ígérte, májusban válaszol kérdéseinkre.)
Egy korábbi főszerkesztő, Farkasházy Tivadar szerint olyan, hogy jobboldali humor nincs. „Fábry van, aki viszont ma már inkább közszolgálati üzletember, mint humorista” – állítja Farkasházy, de hozzáteszi, hogy amúgy teljesen érdektelen, ki a Rádiókabaré főszerkesztője. „Nem vitatom Fábry Sándor és Sinkó Péter képességeit, de ma a közszolgálati rádióban és tévében nem lehet normális műsorokat csinálni” – mondja. Sinkót, akivel évek óta nem beszél – egykor együtt szerkesztették a kabarét és a Hócipőt –, azért említi, mert úgy hírlik, ő is benne lesz az új stábban. (Annak idején azon vesztek össze, hogy amikor Farkasházyt elküldték a Magyar Rádióból, Sinkó nem állt ki mellette kellőképpen.)
Sinkó Péter azt mondja, a rendszerváltás óta nincs valódi izgalom a humorban. „A politikai humor, amit a rendszerváltás előtt büszkén műveltünk, az nincs. Vannak indulatok, de az teljesen más kategória.” A többpárti és mindenféle egyéb szempontból is erősen megosztott Magyarországon a politikai humor mindig kizárja a befogadók felét – állítja. „Annak idején elegáns dolog volt a sorok között elrejteni a mondanivalót, ezért nem is szerettem, amikor később azzal jöttek a szerzők, hogy írnának egy Torgyán- vagy egy Gyurcsány-számot, vagy élcelődnének Lendvai Ildikó botoxkezelésén. Antall József parókájáról viccelődni meg egyenesen rossz ízlésre vallott, ki is dobtuk, aki ezzel próbálkozott.” Sinkó szerint egyébként a humoristák többsége azért baloldali (már ha ez valóban jelent valamit), mert többségük tulajdonképpen elvetélt újságíró. Márpedig a sajtó minálunk inkább balos. (Ezt ő mondja.) „A jobboldali humor mindig görcsös. Nagy szentségekről próbál beszélni, és sokszor nem humoros. A humoristának mindig el kell mennie a határig. És ezek a határok mindig máshol vannak egy jobboldali ember számára, mint egy baloldalinak” – így Sinkó.
„Jobboldali kormánypárti humor? Fábry próbálkozott, de nem nagyon ment neki. Tudniillik a politikai humor az soha nem nyalhat – mondja Ónody György, a Heti Hetes alapító főszerkesztője. – Amikor megpöckölöm valakinek az orrát, azon a kis ember nevet, mert a nagy ember orra meg lett pöckölve. A jobboldal azért nem humorizál a jobboldallal, különösen nem Orbán Viktorral, mert gyáva. Simicska azt mondta Orbánra, hogy geci? Ezen egy ország nevetett. De azon is ugyanígy nevettek volna, ha Gyurcsányra mondja ugyanezt. Jobboldali humor? Fábry előveszi Gyurcsány képét, letörölgeti, aztán ráköp. Nagyjából ennyi.”
„A humor eleganciája, amikor az ember önmagán képes nevetni. A baj ott kezdődik, amikor egy politikus csak az ellenfelein nevet” – mondja Farkasházy. Ónody szerint valaha a jobboldali politikusaink is képesek voltak nevetni, csak mára leszoktak róla. „Nekem meggyőződésem, hogy amikor a Monty Python bemutatta a Brian életét, és a fél világ véreset hányt attól, hogy az utolsó jelenetben a keresztfán fütyülnek és énekelnek, akkor Semjén Zsolt a paraván mögött hangosan röhögött. Csak ma már nem mernek vagy nem tudnak hangosan röhögni.”
Történeti kontextusba helyezve a politikai humor magyarországi fejlődéstörténetét, fontos megjegyezni, hogy ebben a két pártra szakadt országban mindig szokás volt egymás csipkedése. Mondjuk, a 18. században valaki írt egy erősen antiklerikális röpiratot, amire a katolikusok írtak egy másik, nagyon epésen gúnyos röpiratot. Az adok-kapok kölcsönös, csak a pozíciója stabilabb annak, aki kikezd, mint aki véd valakit vagy valamit a humor jegyében – mondja Győrei Zsolt író, drámatörténész. Győrei Fábry mellett Kerényi Imrét említi, aki a 2000-es évek elején a Hír Tv-n próbálkozott szatirikus műsorral – kevés sikerrel. „Ez a műsor egyszerre volt durva, de eszközeiben kifinomult, finomkodó.” Győrei szerint ma a jobboldal is megpróbál mindent sorompóba állítani, amit a baloldal sorompóba állít, de ahogyan az igenlés, a hódolat alapvetően patetikus gesztus, a fenntartásában és bírálatában mindig ott az irónia, a gúny, a humor lehetősége.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!