Nem halálos ítélet - Interjú a rákgyógyításról dr. Bodoky Györggyel

– Havonta érkezik a hír: feltalálták a rák ellenszerét, ám ha így lenne, a következő hetekben már nem olvasnánk ilyet.

– A ráknak nincs generális ellenszere, hiszen sok százféle daganatos megbetegedés létezik. Nem is várható egyetlen olyan szer, ami általánosságban meggyógyítaná az összes típust.

– És mi a helyzet azokkal a hírekkel, amelyek így fogalmaznak: egyre több ráktípus válik gyógyíthatóvá?

– Nincsenek megalapozott, pontos gyógyulási adatok. A regiszter, ami rendelkezésünkre áll, azt tartalmazza csupán, hogy évente hány új beteget diagnosztizálnak, illetve, hogy közülük hányan halnak meg. Miközben azt is tudni kellene, kinél mikor keletkezett a betegség, milyen kezelést és mennyi ideig kapott. Vannak olyan daganattípusok, amelyek valóban gyógyíthatóvá vagy legalább kezelhetővé váltak. Ami szintén érzékelhető: a daganatokat sokszor egyre fiatalabb korban fedezzük fel. Ennek részben az az oka, hogy szűrővizsgálattal előbb észrevesszük azokat, mint hogy tüneteket okoznának. De ezek az onkológusok szubjektív érzései, ezért kellene, hogy a regiszter pontosan és több adattal működjön.

– Más ráktípus jellemző mélyszegénységben élőkre, mint mondjuk bel-budai értelmiségiekre?

– A rossz szociális helyzetben élők körében a fejnyak és a nyelőcső-daganatok gyakoribbak a pancsolt szesz, a rosszabb minőségű dohány miatt. A vastagbélrák ugyanakkor a civilizáció betegsége, az életmód és a táplálkozási szokások megváltozása okozhatja, például a rengeteg véreshús-fogyasztás és a mozgásszegény életmód. Afrikában és Dél-Amerikában alig van vastagbélrák, miközben az USA-ban és Nyugat-Európában egyre több esetet regisztrálnak. Magyarországon enyhe emelkedés tapasztalható, amit még nem lehet tendenciának nevezni. Évente tízezer új vastagbél-megbetegedést jeleznek, tüdőrákból is nagyjából ennyit, prosztata- és emlőrákból évente kb. 8000 újat regisztrálnak. Minden évben mintegy 35 ezer felnőtt hal meg valamilyen rákban.

– A jobb anyagi körülményekkel bíróknak jobbak a gyógyulási esélyei?

– Nem a pénz számít, de például annak a betegnek kedvezőbbek az életesélyei, akinek jobb a társadalmi érdekérvényesítő képessége. Ez is azt bizonyítja, hogy a betegutakat kellene javítani, hogy a beteg mielőbb eljusson a végleges ellátóhelyére. A biztosító bizonyos kezelések esetében rögzíti, hogy melyik centrumban milyen gyógyszerrel és menyire hatékonyan kezelik a betegeket. Jó lenne, ha ezek az adatok nyilvánosak lennének.

– Mennyiben javítja a túlélési esélyeket, hogy tumorgyanú esetén két héten belül el kell végezni a főbb vizsgálatokat?

– A kéthetes szabály a képalkotói vizsgálatra vonatkozik daganat gyanúja esetén, holott egy daganat felismerése nem egy CT-vizsgálat elvégzésén múlik, legalább ilyen fontos a szövettani eredmény gyors megszületése is. A jól működő onkológiai centrumok megoldották, hogy a képalkotói vizsgálatokat rövid idő alatt el tudják végezni. A mi osztályunk például előzetes megállapodást kötött több CT-laborral, azaz Nem halálos ítélet ha jön ma egy beteg, biztos, hogy pár napon belül kész a CT-je. A betegutak szabályozásával lehetne itt is időt nyerni. A háziorvos és az onkológus között kellene biztosítani, hogy a tumorgyanús beteg ne vesszen el az egészségügy útvesztőjében, hanem minél előbb onkológushoz kerüljön, és az onkoteam mihamarabb megállapítsa a legjobb terápiát.

– Megfelelő számú onkológiai centrum működik?

– A centralizálás mértéke elérte az optimálisat, megyei szinten is mindenhol elérhető onkológiai ellátás. A fővárosban hat-hét centrum, országosan csaknem harminc működik. Törekedni kell viszont arra, hogy ne legyen további centralizálás, mert az már az egyenlő hozzáférés esélyét sértené.

– Min múlik egy országban a rákkutatás fejlettsége?

– A pénzen kívül a folyamatos kutatómunka hagyományán és az akadémiai, egyetemi háttéren. A rákbetegségben fontosak az alapkutatások, de ebben nem jeleskedünk, a legjobb magyar orvosegyetem a világon a 400. hely környékén áll. Rákkutatásban az USA áll az élen, utána Anglia, Németország és Svájc, ellenben például az agykutatásban vannak nemzetközi eredményeink. A másik fontos pillér a gyógyszeripar fejlesztései: óriási energia, rengeteg pénz és nagy kockázat van benne. Az innovatív gyógyszerek kifejlesztése nagyon hosszú és költséges folyamat, hiszen 1 millió potenciális molekulából csak egy jut el a törzskönyvezésig. Egy új gyógyszer kifejlesztése átlag 1,3 milliárd dollárba kerül, és több mint tíz évet vesz igénybe.

– A komplett molekuláris diagnosztikára június végéig 217 kérelem érkezett az OEP-hez, amelyből 190 kapott pozitív elbírálást. Ez jó arány?

– Azt a génvizsgálatot finanszírozza az egészségbiztosító, amire van finanszírozott gyógyszer. Ez limitált számú vizsgálatot jelent: emlőnél 1, vastagbélben 3, tüdőben 2 vizsgálatot. A szélesebb spektrumú vizsgálatok a célzott terápiákhoz szükségesek, de ha kijön egy olyan génhiba, mondjuk az emlőrák esetében, amire csak a vastagbélrákra törzskönyvezett gyógyszer lenne alkalmazható, azt nem finanszírozza az állam. Ugyanis több millió forint az ára havonta, ugyanakkor jelenleg nincs bizonyíték a hatásosságára emlőrák esetén.

– Egy beteg miben reménykedhet leginkább: az egyénre szabott kezelésekben vagy az immunterápiákban?

– A személyre szabott, célzott terápia új perspektívát nyitott. A kutatások folyamatosak, eredményességük azonban ráktípusonként és egyénenként változik – miközben a tapasztalatok egyre körülhatárolhatóbbá teszik azt, hol és hogyan is kellene beavatkozni. Az immunterápia általánosabb, a betegek 15-20 százalékánál működik, vagyis egyelőre nem eredményez áttörést. Az lenne a célszerű, ha kimondanák: az állam mennyi pénzt tud adni egy-egy beteg egy megnyert hónapjára, de ez a gondolkodásmód nem illik a magyar köztudatba. Pedig ha tudnánk, mennyit „ér” egy emberi élet egy éve vagy egy hónapja, akkor meg lehetne határozni, hogy ezen összeg alatti gyógyszereket az állam finanszírozza, az e fölöttieket pedig nem. Ez átláthatóbb finanszírozási forma lenne, de ehhez kellene némi politikai akarat is. Ám mivel az egészségügy nem négyéves ciklusokból áll, nehéz a politikát megnyerni az egészségügy számára.

– Mit szól ahhoz, ha egy beteg kiegészítő, azaz alternatív terápiát is szeretne használni?

– Mi, orvosok evidenciákon alapuló, bizonyított eljárásokat alkalmazunk, ami nem hit kérdése. Ha egy alternatív eljárás átmegy ezen a szűrőn, ám legyen, én azonban nem igazán ismerek ilyet. Tudjuk, egy beteg ember mindent kipróbál a gyógyulás reményében, ezért próbálok mindenkit olyan irányba terelgetni, hogy olyat használjon, amiről legalább azt tudjuk, hogy nem ártalmas.


+1 kérdés:
– Mióta léteznek rákos megbetegedések?
– Már az ősembernél is voltak, leginkább az arcon, a nyakon, a háton, az emlőben külső elváltozást, torzítást okozó ráktípusok. Az ókori görögöktől írásos bizonyítékok is fennmaradtak, műtéti leírások formájában. Nincs kétség: a betegség az emberiség történetével egyidős. Genetika és az életmód együtt okozza, hogy milyen arányban, azt nem tudni, bár utóbbi többet számít, de vannak olyan genetikai tényezők, melyek ellen nem sokat lehet tenni.



Dr. Bodoky György
onkológus, osztályvezető főorvos, számos nemzetközi onkológiai társaság és a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság alapítója, jelenleg tiszteletbeli elnöke. Létrehozta és 1998 óta vezeti a Szent László Kórházban az onkológiai fekvőbetegosztályt, a hozzá tartozó ambulanciát onkopszichológiai részleggel és hospice-szal. Európai, amerikai és japán onkológustársaságok meghívott előadója, illetve a magyar graduális és posztgraduális képzés résztvevője. Több mint 120 klinikai gyógyszervizsgálatban vett részt vezetőként. Osztálya, az Egyesített Szent István és Szent László Kórház Onkológiai Centruma kapta az idei Astellas-díjat.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!