„A kisfiam mindennap majd’ éhen hal, mire hazaérünk az óvodából. Nem ehet tejtermékeket, de a diétás menü sokszor beazonosíthatatlan, leginkább a moslékra hasonlít, se íze, se bűze” – mondja Eszter, akinek tejfehérje-allergiás fia egy fővárosi óvodába jár, és szinte soha nem eszi meg az ebédet, alig várja, hogy az anyukája megérkezzen, és hozzon neki valami péksüteményt, amit hazafelé megehet.

 

300–650 forint jut egy adag ebédre a közétkeztetésben, és ebből a nyersanyagok mellett a munkaerőt, a konyhák fenntartását is állni kell. A gyermekétkeztetésben az ételadaghoz rendelt keretösszeget a megrendelők, vagyis az…

Ez a probléma a család mindennapjaira is rányomja a bélyegét, ha Eszter azt szeretné, hogy a fia naponta legalább egyszer főtt ételt egyen, kénytelen mindennap munka után főzni. Az óvodában ugyanis szinte csak a reggelihez és az uzsonnához járó kenyeret eszi meg. Hónapokig otthonról vitte az ételt az óvodába a gyereknek az ÁNTSZ engedélyével, de ezt egy idő után megtiltották. Miután levélben megírta a közétkeztető cégnek, hogy a tejmentes menü szerinte ehetetlen, a cég felhívta az óvodát, ahol kicsit még le is szúrták Esztert, hogy ne panaszkodjon. „Szerintem ezeket az ételeket olyanok készítik, akik nem tudnak főzni. Ez nem pénzkérdés” – teszi hozzá Eszter, aki a szünetek alatt igyekszik felhizlalni a fiát, aki az óvodai időszakban rendszeresen fogy.

Ugyanerről számol be Nikolett is, aki szerint a diétás menü mind mennyiségben, mind minőségben silány. Gyermeke tejés gluténmentes diétára szorul, az állami iskolában rendszeresen fájt a hasa és kiütései voltak. Azóta egy alapítványi magániskolába jár, ahová egy kifőzdéből hordják az ételt, amivel minden rendben van – a kislánya egy év alatt 10 kilót hízott.

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) úgy tájékoztatta lapunkat, hogy a vonatkozó rendelet szerint minden, szakorvos által igazolt diétás étkezést igénylő személy számára az állapotának megfelelő diétás étrendet kell biztosítani. Az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezésegészségügyi Intézet (OGYÉI) ehhez azt tette hozzá, hogy ez az intézmények feladata, és amennyiben a saját közétkeztetőjük nem tudja megoldani, a menü beszerzése „külső forrásból” is biztosítható. 2017-ben átlagosan az iskolák több mint kétharmadában merült fel igény diétás étkeztetés biztosítására. Ezeknek az iskoláknak több mint háromnegyede tudta megoldani a beteg gyermekek diétás közétkeztetését az OGYÉI szerint. Vagyis közel sem mindenhol megoldott a helyzet.

Diszkriminált diétások

Nikolett arról számolt be, hogy hónapokig, akár évekig is eltarthat, mire egy gyerek különböző tüneteiről kiderül, hogy azt pontosan mi okozza, és diagnosztizálják. De beszéltünk olyan szülővel is, akinek a fia egy ritka betegségben szenved, amelynek következtében fehérjeszegény diétát kell folytatnia, ezt pedig nem volt képes biztosítani számára az óvoda, az orvosi diagnózis ellenére sem. Ezért az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordult, ahol neki adtak igazat, és milliókra büntették az önkormányzatot. A probléma rövid időn belül megoldódott, egy másik cég ezek után képes volt jó minőségben előállítani a fia számára megfelelő menüt. Azóta iskolás lett egy másik kerületben, és a problémák ismét előkerültek, ezért a fiút inkább mindennap ebéd előtt hazaviszik.

„A cégek ugyanannyi pénzt kapnak a diétás ételek előállítására, pedig az alapanyagok sok esetben jóval drágábbak. Éppen ezért sok más érintett szülővel együtt, egyesületi szinten próbálunk fellépni, hogy megoldódjon a helyzet” – mondja Zsuzsanna, aki a Csak Együtt Van Esély csoport tagja.

A Közétkeztetők, Élelmezésvezetők Országos Szövetsége (Közszöv) elismerte lapunknak, a diétás igények száma oly mértékben növekszik, hogy „azt egyes közétkeztetők sem infrastruktúrában, sem humán erőforrásban nem minden esetben tudják lekövetni”. Páger Zsolt alelnök szerint az utóbbi időben folyamatosan növekszik a speciális táplálkozási igényű fogyasztók száma, egyes közétkeztetők az elmúlt négy év során 9-10-szeres emelkedésről számolnak be. Szerintük ez többek között annak is köszönhető, hogy sok településen vannak olyan programok, amelyek segítik időben feltárni az egyes élelmiszer-allergiákat. De sokszor előfordul, hogy vallási és egyéb okok miatt találkoznak speciális elvárásokkal, ezekben az esetekben viszont már nem kötelesek teljesíteni az igényeket.

Só nélkül nehéz

A menzával ugyanakkor nem csak a speciális diétákat igénylő gyerekeknek van problémája. Eszter lánya például 15 éves, és már jó ideje ő is otthon ebédel, mert ehetetlennek tartja az iskolai ételt. Egyszer még igazgatói intőt is kapott a barátaival, mert lefotózták, és a közösségi oldalon megosztották a mócsingos húsról készült képet. Tapasztalatai szerint, ha olyasmi volt az ebéd, amit véletlenül mindenki szeret – például bolognai spagetti –, akkor az adagokkal volt gond, ami a mindennapos testneveléstől kifáradt kamaszok fél fogára sem elég. A szülők leggyakrabban a levesekre panaszkodnak, amelyek elmondásuk szerint sokszor felismerhetetlenek, vízízűek, nincs bennük „anyag”.

A helyzet különösen a „menzarendelet” 2015. szeptemberi bevezetése után vált kritikussá, azóta (legalábbis a szándék szerint) egészségesebb ételek kerülhetnek a gyerekek asztalára, a közétkeztetők nem használhatnak sótartalmú leveskockákat, ételízesítőket, mellőzniük kell a zsíros húsokat és a túl sok cukrot.

A változások bevezetése után a legtöbb problémát a só hiánya okozta – a gyerekek sok helyen nem ették meg az ételeket, csak ha a tanárok megengedték, hogy megsózzák azokat. A bevezetés után egy évvel a jogalkotóknak korrigálniuk is kellett a rendeletet, mert a só mennyiségét annyira alacsonyra lőtték be, hogy a cégek képtelenek voltak ízletes fogásokat készíteni. Páger Zsolt azt mondja: nem csökkent a rendelet bevezetése óta a közétkeztetést igénybe vevő, az iskolai ebédre befizető gyerekek száma. Ugyanakkor az átállás nem volt teljesen zökkenőmentes, mert az előírások maximális betartásával készült ételek „sok esetben eltávolodtak a magyar ételek ízvilágához szokott, ahhoz ragaszkodó fogyasztók elvárásaitól”. De a közétkeztetők egy része igyekezett a legjobbat kihozni a helyzetből. Az alelnök elmondása szerint volt olyan, amelyik hetekig mindennap költséges vizsgálatokat végeztetett akkreditált élelmiszer-laboratóriumban, hogy a sé§ei segítségével olyan ételeket tudjon kikísérletezni, amelyekben az ízélmény is megmarad, de a határértéket se lépi túl.

Kiderült például, hogy a péksütemények vagy a kenyér nagyon is „elbírja” a sótlanságot, az íze nagyságrendekkel nem változik. Így a napi só „kvóta” átcsoportosításával több juthatott azon ételek elkészítéséhez, ahonnan nagyon hiányzott a fogyasztóknak. Eközben a Közszöv folyamatosan tárgyalt a jogalkotókkal és az OGYÉI-val is, így az alelnök szerint mára nagyon sokat közeledett a rendelet a fogyasztói elvárásokhoz.

A kapcsolatok döntenek

Ennek ellenére gyakran kerülnek nyilvánosságra olyan esetek, amikor a gyerekek és szülők megelégelik a menza színvonalát. Legutóbb februárban, a fővárosi I. kerületi Batthyány Lajos Általános Iskola szülői közössége lázadt fel a szállító Hungast ellen, mert szerintük ehetetlenek az ételek. A felháborodás hatására a közétkeztető cég megengedte a szülőknek, hogy napokon keresztül maguk is megkóstolhassák a menüt, de az ügy nem zárult megnyugtató megoldással. Mint arról az Index többször is beszámolt, a Hungast Bánki Erik fideszes politikus érdekköréhez sorolható, és sorra nyeri el a közbeszerzéseket. Jelenleg a cég 19 megyében, 800 „tálalási ponton” van jelen. A lapunknak nyilatkozó szülők egyöntetű véleménye, hogy a közétkeztető cégek közül azok nyerik el a szerződéseket, amelyek „jól fekszenek” az önkormányzatoknál, és ilyen szempontból a minőség és a gyerekek véleménye mit sem számít.

A Nébih 2013 óta végez érzékszervi vizsgálatokat a közétkeztetésből vett menüsorokon, azóta 1011 ételsort vizsgáltak meg, ami összesen 3600 fogást jelent. A képzett érzékszervi bírálók ítéletei alapján a menüsoroknak mindössze 0,7 százaléka nem felelt meg, viszont 12,9 százalék átlag alatti, 56,3 százalék pedig átlagos értékelést kapott. Vagyis csak 25,7 százalék volt átlag feletti és 4,5 százalék felelt meg kiválóan.Az OGYÉI is vizsgálta a gyerekek elégedettségét, illetve a menzarendelet hatásait: 2017-ben 167 általános iskolában végeztek hatásvizsgálatot, amely szerint növekedett a naponta biztosított friss zöldségek, gyümölcsök aránya, csökkent a cukrozott italok előfordulása, csökkent a hozzáadott cukor mennyisége, és növekedett azon konyhák aránya, amelyek az ételek készítéséhez kevesebb zsiradékot használnak fel, valamint a diétás igényeket is nagyobb számban biztosítják a cégek. Az OGYÉI megállapította, a közétkeztetés megítélése az iskolák szerint jónak mondható, a gyermekek jelentős többségének közepesen ízlenek vagy inkább ízlenek a kapott ételek.

Az ugyanakkor kétségtelen, hogy a gyerekeknek nem kell sok ahhoz, hogy elmenjen az étvágyuk: ha az étel rosszul néz ki vagy az első falat nem a fogukra való, jó eséllyel hagyják ott az egészet úgy, ahogy van. Éppen ezért az étkeztetőknek nem csak az előírásokra, de az ő speciális igényeikre is figyelniük kellene.

Páger Zsolt szerint minden közétkeztetőnek jól felfogott érdeke, hogy mérje a fogyasztói elégedettséget. „Vannak olyan szolgáltatók, amelyek nemcsak a gyermekek körében végeznek elégedettségmérést, hanem a szülőket is folyamatosan megkérdezik: mi a véleményük az általuk szolgáltatott ételekről. Bejelentkezés nélkül várják a szülőket kóstolásra. Azt gondoljuk, hogy ez igen jó és követendő példa – mondja, de elismeri: az sem titok, hogy míg van olyan közétkeztető cég, amely belső minőség-ellenőrzési eljárásrendje, illetve annak szigorúsága a hatóságéval vetekszik, sokan csak úgy „letudni” akarják a feladatukat.

Minél nagyobb, annál rosszabb

„Mivel a miénk nem a Klebelsberg Központ alá tartozó iskola, számunkra nem kötelező a tankerület által előírt közétkeztető céggel való szerződéskötés. Így lehetőségünk volt egy kisebb céget választani, amely korábban már ellátta a közétkeztetést a település egyes intézményeiben. Előtte egy nagy, sok helyre szállító cégtől kaptuk az ételeket, amelyekből gyakorlatilag ki voltak csalva az alapanyagok, a levesek kifejezetten ehetetlenek voltak. A tapasztalataink szerint minél inkább monopolhelyzetben van egy közétkeztető, annál kevésbé figyel oda a minőségre. Amióta a kis cégtől kapjuk a menüt, nagyon meg vagyunk elégedve, a különbség szembetűnő, és nem is drágább, mint az előző” – mondja Ungár Ágnes, a Rákospalotai Meixner Általános Iskola igazgatója, aki szerint ugyan a gyerekek valóban nem jó evők, de nem lehet erre vagy a menzarendelet előírásaira fogni az elégedetlenséget.

Erre az is bizonyíték, hogy a jelenleg nekik szállító cég ugyanazon feltételek mellett képes jó ételeket biztosítani, a diétás gyerekek számára pedig egy kórházból hozzák az ételeket. Mindezt figyelembe véve elsősorban az odafigyelés és a lelkiismeretesség hiánya miatt maradnak éhen a gyerekek sok óvodában és iskolában.

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!