Nemrég még orvosok, pszichológusok írták a gyereknevelési tanácsadó könyveket – újabban az agykutatók is úgy érzik, tudnának segíteni a szülőknek abban, hogy kiegyensúlyozottabb gyerekeket neveljenek, ezáltal ők is kevesebb ősz hajszállal éljék túl a gyermekkort. Alapvető agyi jelenségeket magyaráz el könyvében az amerikai Daniel Siegel és Tina Payne Bryson (A gyermeki elme, Ursus Libris, 2014), hogy ezeken keresztül jobban megérthessük a gyermekünket, így könnyebben kezeljük a konfliktushelyzeteket, és fejlődhessünk is általuk.
Egész másképp fogunk legközelebb dühöngő, dacos gyermekünkre nézni, ha tudjuk, hogy a hisztinek is két típusa van: egyik a tudatos, mikor a gyermek eldönti, hogy produkál egy dührohamot – ez a felső, kifinomultabb agyterületekről indul, melyek a magas szintű elemző gondolkodásért felelnek. Ilyenkor a jó szülői reakció, ha „nem tárgyalunk terroristákkal”, világosan meghúzzuk a határokat, és tartjuk is magunkat hozzájuk. De időről időre előfordul, hogy a gyermek képtelen kontrollálni a testét és az érzelmeit, mivel a szó szoros értelmében elveszti a fejét. Ilyenkor az alsóbb agyterületek, konkrétan az amigdala veszi át az irányítást, és a stresszhormonok annyira elárasztják az agyat, hogy a magasabb szintű funkciók már nem tudnak működni. A legtöbb, amit szülőként ilyenkor a gyermekünkért tehetünk, hogy megvigasztaljuk, vagy megpróbáljuk kizökkenteni, hogy újra tudja használni a felső agyterületeket, így végül megnyugtathassa önmagát.
Az alsó agyterületekről indulnak a gyerekek szorongásai, irracionális félelmei is, melyek akár fizikai tüneteket is okozhatnak. Hatékonyan oldhatjuk, vagy meg is előzhetjük ezeket, ha törekszünk a különböző agyterületek – jobb és bal agyfélteke, illetve a felső/tudatos és az alsó/ösztönös agyterületek – összehangolására. Minél összehangoltabb az agya, annál harmonikusabb, kezelhetőbb, és saját életében is sikeresebb lesz a gyermekünk. Az agykutatók ehhez 12 gyakorlati tanácsot is adnak, például, hogy a gyerekek mozogva hamarabb visszanyerik a lelki egyensúlyukat, mivel ekkor megnyugszanak az agyban folyamatosan „tüzelő” neuronok.
Legjobb, ha mindezt magunkon is gyakoroljuk, és mivel idősebb korban is működik az ún. neuroplaszticitás (az agyban fizikai változást, új idegi kapcsolatokat hoznak létre az új tapasztalatok) még mi is megtanulhatjuk, hogyan legyünk boldogabb, egészségesebb emberek.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
