Egyesült a korrupciós és a netadóbotrány, megteremtve a kritikus tömeget.
- Egyszer mondta ki Orbán, hogy adó, aztán lám, mi lett belőle.
Pro forma húszezer ember miatt visszakozik Orbán Viktor: a miniszterelnök – két tüntetés után – kinyilvánította, hogy egyelőre nem lesz internetadó. A kormányfő ritkán módosítja elképzeléseit. Gyakran akkor sem változtat, ha szándékai sértik az uniós jogot, Brüsszelben számos kötelezettségszegési eljárás folyt és folyik Magyarország ellen; és az Egyesült Államokkal szemben sem hajlik: a korrupciós botrányban hivatalosan addig nem hajlandó lépni, amíg az USA nem nevezi meg kitiltottjait.
Úgy tűnik azonban, hogy a belföldi történések felülírhatják terveit, hiszen tudja, támogatottsága nem egyértelmű. Az önkormányzati választásokon a szavazásra jogosultak 39 százaléka nem voksolt, 34 százalék nem a kormánypártok embereit ikszelte be, a fideszes jelölteket mindössze 24 százalék szerette. Vagyis: ha bármi egységbe tömöríti a rendszert elutasítókat, Orbán többsége elkopik. Az egység azonban rendszerén belül is repedni látszott. A hétfői frakcióülésen a többség ejtette volna az ingatlanadót, ám Rogán Antal frakcióvezető világossá tette: csak szelídíthetik a sarcot, ki nem dobhatják, mivel az Orbán saját találmánya.
A netadó szükségességéről azonban már a magyarázatok is széttartottak. Az egyik arról szólt, hogy a beszedett pénzből a katonák és a rendőrök járandóságát emelik 50 százalékkal. A második magyarázat lényege: az internetadó a beruházásokhoz szükséges uniós pályázatok önrészét teremti meg. A harmadik szerint pedig csak az internetadóval tartható a 3 százalék alatti hiánycél. Az más kérdés, hogy a büdzsé hiányát a Nemzetgazdasági Minisztérium a mintegy 30 ezermilliárdos GDP 2,4 százalékban lőtte be. Azaz még a legrosszabb esetben is akad egy 150 milliárdos puffer, miközben a kormányzat azt kommunikálta, hogy az internetadóból 20 milliárd forintot szeretne beszedni. Válságkommunikáció esetén a kormány három módszert szokott alkalmazni – olykor egyszerre. Először is megpróbálja agyonhallgatni a számára kellemetlen történést.
Most a Kossuth és Petőfi rádió nem számolt be a demonstrációról – de elhallgatni nem sikerült. Másodsorban megpróbálja kriminalizálni az adott ügyet: a kormánypárt azt próbálta hangsúlyozni, hogy a tüntetők vandálok módjára megrohamozták Lendvay utcai székházát. Tény, az épület kerítéselemei és redőnyei megszenvedték, amikor néhányan használt hardverekkel dobálták a Fidesz „fészkét”. Harmadsorban MSZP-s vagy gyurcsányista háttérről beszélt a Fidesz, mondván, balos pártprovokátorok zúzták le a székházat, a demonstráció szervezője pedig szoci közeli.
Az internetadót ennek ellenére nem sikerült beráncigálni a párttérbe, így a pártpolitikai válaszok sem működtek. Már csak azért sem, mert az, hogy André Goodfriend amerikai ügyvivő kisétált a vasárnap esti megmozdulásra, távol tartotta a jobboldali radikális erőket, hiszen nem vállalhattak közösséget egy „jenki dzsemborival”.
Továbbá nem szabad figyelmen kívül hagyni Mellár Tamás, a Századvég volt megmondóemberének okfejtését, miszerint a kormány az internetadóval a szolgáltatókat akarja ellehetetleníteni, hogy baráti cégeket hozhasson helyzetbe – olyanokat, amelyek segítségével a tartalmak ellenőrizhetőek, szűrhetőek lennének. Ez pedig a sajtószabadság leginkább tetten érhető korlátozása lenne. Nem véletlen, hogy miközben a magyar médiát csak részben találja szabadnak a Freedom House, az internetet teljesen szabadnak észleli – többek között azért, mert a szolgáltatókra nem gyakorol anyagi nyomást a kormány.
Így Orbán péntek reggel visszalépett, mondván, nemzeti konzultációt tart az internetadóról és januárban visszatér rá. A konzultációt pedig az a Deutsch Tamás vezeti, aki az internetadó bejelentésekor azt twittelte Brüsszelből, hogy neeeeeeeee!
Nagy B. György
---
Könnyen mozdulnak
Fiatal, arctalan, jól mozgatható közösség – a digitális generáció mára figyelmet érdemlő tömeget takar. De kik ők, és mi mozgatja őket?
Elsősorban fiatalok. Bár maga az internet sem öreg, de azért már bő negyed százada használjuk az online teret (főként kommunikációra), ám ahogy telik az idő, a netezők átlagéletkora egyre csökken. Magyarországon a 14–19 év köztiek 89 százaléka használja az internetet legalább heti rendszerességgel; a 40–49 év köztieknél ez 79 százalék, 60 év felett pedig már csak minden negyedik ember.
Persze, az sem mindegy, milyen céllal. Míg a korai online közösségek jellemzően felsőoktatási intézményekben vagy irodai közegben alakultak ki, a mai fiatalok világa már szerteágazóbb.
Online közösség – maga az elnevezés is ellentmondásos, hiszen gyakran az egymással virtuális kapcsolatban álló személyek a „való világban” soha nem találkoznak egymással, ismeretségük pusztán egy adott közös pont, mint például egy focicsapat vagy egy popsztár iránti rajongás, esetleg internetes játék miatt alakul ki.
Ugyanakkor közösséghez tartozni alapvető szükséglet, ám minél nagyobb egy online közösség, annál kevésbé fontos a csoport tagjainak az, hogy szoros kapcsolatban legyenek társaikkal – ilyenkor ugyanis általában már inkább egy közös cél elérése, vagy az azonos érdeklődési kör válik fontossá.
Ami viszont az online tér egyik legnagyobb előnye és hátránya egyben: bárki részese lehet egy arctalan tömegnek, amelyben megőrizheti anonimitását.
Ez sokak számára felszabadító érzés lehet, biztonságosnak is tűnik, mivel kevésbé számon kérhető mindaz, amit tesznek (vagy legalábbis szeretik ebbe a hitbe ringatni magukat). Ám az anonimitás veszélyeket is hordoz magában, ugyanis ezzel csökken a felelősségérzet is – nem véletlen, hogy egyre gyakoribb, amikor tömegesen kezdenek fiatalok egy kiválasztott személyt (vélt vagy valós hibák miatt) zaklatni. Ráadásul sokszor a névtelenség az, ami miatt az emberek bizalmatlanok egy-egy ilyen közösséggel szemben. Viszont tény: az online csoportok viszonylag könnyen mozgósíthatóak.
D-H.N.
---
Már a BBC is figyel ránk
Egy utcazenész mikrofonját kölcsönkérve protestált az internetadó ellen a londoni Trafalgar téren a londoni Kreatív Ellenállás nevű csoport. Az egyik szervező, a 36 éves Hevesi Flóra két éve él az angol fővárosban, ott végezte az egyetemet is média és globalizáció szakon. „Akik nem követik a magyar eseményeket, elképesztőnek tartották a netadó tervét” – mondta lapunknak Hevesi Flóra. A nagyjából egyórás tüntetésen mintegy ötvenen voltak, és csatlakoztak hozzájuk a járókelők is, amikor a szórólapokból megtudták, mi ellen tüntetnek. Már a Guardian is felfedezte az Ellenállás csoportot, melynek helyi szervei Brüsszelben, Bécsben és Amszterdamban is alakultak. Hevesi Flórát a BBC World News péntek esti élő adásba hívta, hogy beszéljen a magyar politikai helyzetről, az internetadó kapcsán alakult tömegtüntetésekről és azok nemzetközi visszhangjáról.
KV
---
Hiába nyomnák a gombot
Mi történik, ha elszáll a mindennapjainkat meghatározó internet? A kiberhadviselés szakértőjét, Kovács Lászlót, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi tanárát kérdeztük a hazai eshetőségekről.
– Digitális Mohács címmel forgatókönyvet dolgoztak ki pár éve a Magyarországot érhető kibertámadások logikájáról. Mik lennének a kiemelt célpontjai egy ilyen kísérletnek?
– Ma az offenzíva legnépszerűbb formája a túlterheléses támadás: egy számítógépes csomópont olyan mennyiségű kérést kap, amit nem tud teljesíteni, emiatt leáll, és gyakran a hozzá kapcsolódó szolgáltatások is megszűnnek. Ekkora túlterhelést csak több százezer számítógépből kiépített hálózat tud előidézni, és hónapokig készülni kell a pár tizedmásodpercig tartó támadáshoz. Egy ilyen támadás elsősorban a kritikus információs infrastruktúrákat veszi célba, amelyek elengedhetetlenek egy ország működéséhez: az energiaszolgáltató rendszerek, a pénzügyi/ gazdasági szektor hálózatai, a közigazgatás. Majd következnének a telekommunikációs cégek, végül a lakossági internetelérhetőség.
– Mi volt a végkövetkeztetésük?
– A hazai infrastruktúrák védelme már olyan szinten van, hogy pusztán informatikai támadással nehéz káoszt okozni az ország egészét tekintve. Regionális szinten viszont elképzelhető, ám az ebből adódó veszteségek eltörpülnek a kritikus információs infrastruktúrák megbénítása mellett.
– Hogyan védekezünk?
– A technológiai fejlődés mellett a nemzeti kiberbiztonsági stratégiánk megfelelő alapot nyújt mindehhez. Az információbiztonsági törvény is jogszabályi kereteket fogalmaz meg a közigazgatás, az önkormányzatok számára a biztonságos rendszerek üzemeltetéséhez. Tehát állami feladat az információbiztonság garantálása, de az elmúlt 4-5 évben ugrásszerűen javult az állampolgárok biztonságfelfogása is, túl az otthoni gépek víruskereső programjainak alkalmazásán.
– A hálózat azonban határtalan…
– Itt valóban vannak még hiányosságok, az internetnek nincs nemzetközi szabályozása; nem is mérhetőek föl annak következményei, ha egy ország egy másik ellen masszív hadviselést folytat a kibertérben.
– Leállítható Magyarország számítógép-hálózata egyetlen gombnyomásra?
– Sem itthon, sem Európában nincs ilyen gomb.
– Milyen társadalmi következményei lennének egy leállásnak?
– A hatalmas gazdasági veszteségen túl a társadalom információval ellátása, illetve a társadalom információhoz jutása és joga sérülne. Bonyodalmak lennének a közigazgatásban, kiesnének vagy korlátozottá válnának a banki szolgáltatások.
RÁCZ I. PÉTER
AHOL MÁR MEGTÖRTÉNT
1998 Kínában megkezdi működését a Kínai nagy tűzfal internetes cenzúraközpont
2007 április – Észtország online infrastruktúrájának teljes megbénítása vélhetően Oroszországból
2008 február – Pakisztán YouTube-bojkottja az internetes világ kétharmadát több órára elzárta a videomegosztótól
2011 január – központi utasításra lekapcsolták Egyiptomot az internetről
2011 április – egy fémhulladékot guberáló grúz öregasszony kivágott egy darabot az optikai kábelből, így Grúzia és Örményország nagy részét leválasztotta a hálózatról
2014 március – Erdogan miniszterelnök betiltotta a Twittert Törökországban
2014 szeptember – Putyin országa lekapcsolását fontolgatja az internetről, nemzeti, belső, felügyelt hálózat kialakítása a cél
2014 október – a hongkongi tüntetések miatt tovább erősödik Kína internetes cenzúrája
MI TÖRTÉNIK, HA KISZAKAD(SZ) A HÁLÓ(BÓL)?
Megváltozna minden. Belassulnánk, át kéne ütemeznünk az életritmusunkat. A posta szerepe fölértékelődne, elsődleges hírforrássá válna az újság, a rádió, a tv. Személyünk azonosítása okozhatna problémát ideig-óráig, a nyilvántartások, adatbázisok csak bonyolult és fáradságos munkával lennének elérhetőek. A banki szolgáltatások miatt a fiókokba kellene zarándokolnunk. Webshopok böngészése helyett újra katalógusokat lapozgatnánk. Az oktatásban a memóriaalapú tudás dominálna, szemben az összefüggést feltáró és a „keresés”-t ösztönző helyett.
...és aki megcsinálta
Paul Miller képes volt arra, amiről sokan azt hiszik, ma már lehetetlen: egy évig élt offline, vagyis internet nélkül. Az amerikai újságíró az első néhány hónapban felfedezte a hálómentes élet szépségeit, frizbizett, találkozott a barátaival, és a posta szolgáltatásainak segítségével kommunikált. Ám ahogy telt az idő, kiderültek az árnyoldalak. Paul egy idő után otthon üldögélt, belefáradt abba, hogy bekopogtasson az ismerősökhöz, porosodott a frizbi, könyvek helyett videojátékokkal múlatta az időt.
Tapasztalatait összegezve megállapította: „A tervem az volt, hogy elhagyjam az internetet és találkozzam az igazi Paullal és az igazi világgal, csakhogy az igazi Paul és az igazi világ elválaszthatatlanul az internethez kapcsolódik. Amire viszont rájöttem, az az, hogy nem hibáztathatom az internetet a problémáimért.”
AMIK MIATT NEM MENTÜNK UTCÁRA
Magánnyugdíjpénztárak mintegy 3 ezermilliárd forintos állományának kisöprése
Állami földek juttatása a holdudvarnak
Kormánypárti vezetők luxusingatlan-botrányai
Reklámadó
Trafikmutyi
EMIATT SEM MENTÜNK UTCÁRA
Választójogi törvények átírása (ennek eredményeképpen az áprilisi választásokon a szavazatok 44 százalékát megszerző Fidesznek a parlamentben kétharmados többsége lett)
Szerzett jogok elvétele (korkedvezményes nyugdíjak, legyen szó bányászokról, tűzoltókról, rendőrökről, kohászokról)
Fizetős egészségügy eltűrése (a rendszer arra mutat, hogy előbb-utóbb kialakul a kétszintű szolgáltatás)
A közszolgálati médiumok lenyúlása
Köztisztviselők és a közalkalmazottak megfigyelésének lehetővé tétele
Főiskolai és egyetemi finanszírozás csökkentése, a tandíj fokozatos bevezetése
EMIATT SEM MENTÜNK UTCÁRA
A tartósan munkanélkülieknek járó jövedelempótló támogatást visszanyesték 28 ezer forintról 22,8 ezer forintra
A közmunkások bérét 62 ezer forintról 51 ezer forintra kurtították
Munkanélküli-járadék 9 hónapról 3 hónapra csökkentése
A chipsadó bevezetése (a 2015-ös költségvetés már az alkoholokra is kiterjeszti)
Környezetvédelmi termékdíjat kell fizetni többek között a szappan, a tusfürdő, az irodai papír után
És még sok egyéb más
RÓNA PÉTER, Oxfordban is tanító közgazdász:
Mutyiország
Az internetadó ellen egy meghatározott korosztály – meghatározott szellemi háttérrel – lépett fel. A Fidesz nevéből nyugodtan ki lehet radírozni az első két betűt, a fiatal demokraták ugyanis végképp elvesztették a fiatalokat. Két éve az egyetemen egyértelmű volt, hogy a hallgatók korosztálya a Fidesz fontos pillére. Amikor viszont pár napja előadást tartottam, már az volt bizonyos, hogy ez a réteg, ha úgy tetszik, az ország jövendő gerince, kiábrándult a kormánypártból.
KRAUSZ PÉTER, a Policy Agenda vezető elemzője:
Demokráciacsonk
Az internetadó egy félresikerült kommunikációs hadműveletnek indult, hogy elterelje a figyelmet a korrupciós botrányról. Orbán Viktor eddig sem reformokról és modernizációról beszélt, s még a legnagyobb megszorítások esetén is azt kommunikálta, hogy ő elvesz a gazdagoktól (bankok, multik, közműcégek) és a szegényeknek ad (rezsicsökkentés) stb. Most azonban kiesett a szerepéből, és kimondta, hogy új adó lesz. Ám míg az egészségügyben és az oktatásügyben megmondják felülről, mi a jó, az internethasználati szokásait mindenki maga alakítja ki. A kormány az emberek személyes zónájába, személyes demokráciájába gázolt bele.
POGÁTSA ZOLTÁN, CEU-n tanító közgazdász:
Elvették
Az internetadó olyan generációt „támadott” volna, amelyiknek a világháló az élete. Ennek a korosztálynak lehet bármilyen rossz az életminősége, bármilyen szétpolitizált az ország körülötte, illetve bármilyen zűrös az oktatási rendszere, az internet világa egyfajta menekülőutat jelent. Az internetlét az eszképizmus (menekülés) kitűnő formája, hiába tartózkodnak Magyarországon a fiatalok, korántsem biztos, hogy itt „élnek”, hanem a saját világukban.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
