Magyarországon tényleg olyan rossz nőnek lenni? Ugyan már! Ez biztos nem igaz! Még mi, nők is hajlamosak vagyunk ekképpen olvasni a nők helyzetéről szóló felmérést, amely 165 ország közül a szégyellnivaló 112. helyre sorolta Magyarországot.

  <h1>Kállai Márton felvétele</h1>-
  <h1>Németh András Péter felvétele</h1>-

Kállai Márton felvétele

- – Kép 1/2

Elmélyedtünk a rendelkezésre álló adatokban, hogy kiderítsük, reális-e ez a csúfos helyezés. Arra jutottunk, hogy sok esetben a valóság még csúfabb.

Még Ghánában is könnyebben boldogulnak a nők, mint Magyarországon – állapítja meg a Newsweek nemrégiben készült listája, amely a nők társadalomban betöltött szerepét vizsgálta a különböző országokban. Hazánk a 165-ből a 112. helyezést érdemelte ki. A lista készítői öt szempont – az esélyegyenlőség, iskolázottság, egészségügy, politikában, gazdasági szférában elfoglalt hely – figyelembevételével készítették el a rangsort. Talán nem meglepő, hogy a skandináv országok végeztek az élen. Az utolsó helyet Csád érdemelte ki. Magyarország az európai országok közül is a legrosszabb helyre került. A lista azonban nem teljesen egzakt, hiszen ha figyelembe vesszük, hogy Magyarország az iskolázottság és egészségügy kategóriájában jobb pontszámokat kapott, mint a lista élén álló Izland, akkor talán mégsem jogos annyira a kellemetlen 112. helyezés.

A pontszámainkat egyébként a jogegyenlőség terén kapott lesújtó 19,3 százalék húzza le ennyire. Az iskolázottságot, egészségügyet 90 százalék felettire értékelték, a gazdasági életben elfoglalt szerepet 70 százalékra, a magyar nők politikai szerepvállalását pedig 36 százalékra. A jogegyenlőség kategóriája azt vizsgálta, milyen lehetőségekkel rendelkeznek a nők a munkavállalás, gyerekvállalás terén, illetve milyen fokú a nemi diszkrimináció.

Míg a felsőoktatásba évtizedek óta nagyobb számban tanulnak nők (idén valamivel több mint hatezer nőt, és kevesebb mint ötezer férfit vettek fel felsőoktatási intézményekbe), és rendszerint jobb eredményekkel is végzik el az egyetemet, főiskolákat, addig ez későbbi fizetésükben már nem látszódik meg. Sőt! Szekula István, az Egyenlő Bánásmód Hatóság munkatársa lapunknak elmondta: a nők ma átlagosan több mint tíz százalékkal keresnek kevesebbet a férfiaknál. Minél magasabb beosztásról, illetve jövedelemről van szó, annál nagyobbak a különbségek. A nemek közti aránytalanság a korosztály alapján is megoszlik: a kezdetekkor közel azonos a jövedelem, majd az idő előrehaladtával az eltérés növekszik, 45 éves kortól a különbség stagnál.

Ami a politikát illeti, itthon szintén nélkülözni vagyunk kénytelenek a nők legendás problémamegoldó-képességét – pedig hogy ránk férne. 2010-es alakulásakor a magyar parlamentbe 35 női képviselő került, a 386-nak tehát alig tíz százaléka honanya. Európában egyedül Máltán és Ukrajnában rosszabb a helyzet. Bezzeg a svédeknél, izlandiaknál, hollandoknál és finneknél negyven százalék feletti a női képviselők parlamenti aránya, hat másik európai országban (Norvégiában, Bel­gium­ban, Dániában, Spanyol­országban, Németországban és Macedóniában) pedig harminc százalék. Nem csak Európában szerepeltünk le a női politikusok számával: a 172 vizsgált ország között is a 105. helyre volt elegendő a 35 magyar képviselő asszony. A nők szerepvállalását a politikában szakértők szerint az erősíthetné, ha kvótákat vezetnének be – vagyis a pártok előírnák, hogy hány nőnek kell szerepelnie a különböző választott testületekben. Itthon ilyennel csak az MSZP próbálkozik. Pedig Dániában a politikai pártok már a hetvenes években kvótákat szabtak a maguk számára. A kezdeményezés olyan eredményes volt, hogy hét évvel ezelőtt feleslegessé vált a rendszer – a szabályba foglaltnál úgyis több nő jutott szóhoz és szerephez. Nem is akármilyenhez – idén a dánok női miniszterelnököt választottak.

Mélyen szégyenkezni, és még mélyebben magunkba nézni a nőket ért erőszak miatt van okunk. Magyarország a munkahelyi szexuális zaklatás terén élen jár Európában – állítja például egy friss Ipsos felmérés. Mégis, tárgyi bizonyítékok és tanúk hiányában csaknem esélytelen a jogérvényesítés: mivel a szexuális zaklatás többnyire tanúk nélkül történik, az áldozat állítása áll szemben az elkövetőével. A Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (NANE) adatai szerint hetente egy nő hal meg családon belüli erőszak következtében, és minden ötödik nő él vagy élt olyan párkapcsolatban, ahol bántalmazták.

A számok igencsak sokkolóak. A nők legalább 23 százaléka élt át legalább valamilyenfajta fizikai erőszakot jelenlegi vagy volt férfipartnere által.

A nők átlag 35 verést szenvednek el, mielőtt segítségért fordulnak. A válást vagy szakítást követő időszakban a nőket érő erőszak gyakorisága és intenzitása jelentősen növekszik, a szakítási szándék bejelentésétől számított két évet a szakirodalom fokozott veszélyességű időszaknak tekinti. Ebben az időszakban sok nő a fenyegetésektől való jogos félelmében tér vissza a partneréhez.

Egy reprezentatív kutatás adatai szerint Magyar­országon legalább 400 ezer nő, és a hozzájuk tartozó gyermek szenved el bántalmazást minden évben. A távoltartást 2006-ban iktatták a Btk.-ba, és az ezt követő két évben összesen 141 (!) esetben rendeltek el a bíróságok büntetőeljárási távoltartást. Az ún. megelőző távoltartást 2009-ben vezették be, és 2010-ben a rendőrség országosan 1463 ideiglenes megelőző távoltartást adott ki. Összehasonlításképpen: a 8 milliós Ausztriában a távoltartás 1997-es bevezetését követő két évben összesen 2700 végzést adtak ki.

Egy 11 uniós országban végzett összehasonlító kutatás kimutatta, hogy Magyarországon a legalacsonyabb a nemi erőszak miatt megindult büntetőeljárások aránya (10 éves átlagban 2,24 százalék/100 ezer fő). 2007-ben a hivatalos adatok szerint Magyarországon 125 nemi erőszak miatti feljelentést regisztráltak, ami nyilvánvalóan töredéke a megtörtént eseteknek.

A média is szerepet játszik abban, hogy sok esetben a bántalmazott nő váljon bűnbakká.

A Magyarországi Női Alapítvány (MONA) szeptemberben tartott előadás-sorozatának fő témája volt, hogy a nők elleni erőszakról sokszor méltánytalanul, az áldozatot hibáztató magatartással beszélnek a médiában. Az áldozathibáztatásra többek között Damu Roland, a TV2 egykori sztárjának példáját hozták fel, akit volt barátnője, nemi erőszakkal, súlyos testi sértés kísérletével és személyi szabadság megsértésével vádolt. Az üggyel foglalkozó műsorok viszont leginkább azzal foglalkoztak, hogy az áldozat kihívóan öltözködik, sok újságcikk mellé pedig olyan többéves fotókat szerkesztettek, amelyeken Tímea mosolyog, boldognak látszik.

A Nemzetközi Médiafigyelő Projekt 2010-es mérései szerint a magyar médiában szereplő hírek nem adnak hű tükörképet a nők hazánkban elfoglalt társadalmi helyzetéről. A női hírolvasók, riporterek aránya is jóval alacsonyabb itthon, mint a férfiaké; 38, illetve 62 százalék. A felmérésből kiderült az is, hogy tavaly átlagosan négyszer több olyan hír szerepelt a médiumokban, amely a nők hátrányos megkülönböztetését szolgáló sztereotípiákat erősítette, mint olyat, amely ezeket megkérdőjelezte.

 

Válságpofonok

Diószegi-Horváth Nóra – Krausz Viktória

Egy amerikai folyóiratban megjelent tanulmány szerint a gazdasági válság is közrejátszhat a gyermekbántalmazási esetek számának növekedésében. Az amerikai kórházakban a recesszió óta jelentősen több gyermeket kezelnek bántalmazás miatt. Hazánkban egyelőre markáns jelei nem mutatkoznak a válság miatt stresszes szülők gyermekeken levezetett agressziójának. De ettől még a tények e tekintetben is sokkolóak: évente több mint 30 gyermek hal meg Magyarországon bántalmazás következtében. Minden napvilágra kerülő gyermekbántalmazásra 25 bújtatott, azaz ki nem derülő eset jut. Erősebb az agresszió, ezt tapasztaljuk, de számszerűleg nem tudjuk igazolni az amerikai felmérést – mondta el Harmat György, a Heim Pál Gyermekkórház főigazgatója lapunknak. A Heim Pál 20-30 gyermekbántalmazási esettel találkoznak az orvosok, ez a szám évek óta nagyjából változatlan. A Bethesda Gyermekkórház osztályvezető főorvosa, Nagy Gyula szerint, ha emelkedett is volna a bántalmazott gyermekek száma, az nem lenne érzékelhető a betegek összlétszámában. „Évente egy-két csecsemő súlyos bántalmazását tapasztaljuk a fővárosban” – tette hozzá.

Scheiber Dóra gyermekorvos, az Országos Gyermek-egészségügyi Intézet munkatársa figyelmeztetett: sokszor az érintett családtagok látszólagos érdekei sérülnek, ha bevallják a bántalmazást, mivel kiszolgáltatottak a bántalmazónak (aki egyben a kenyérkereső is). A jobb anyagi és szociális helyzetben élő családokban a problémák sokszor kevésbé nyilvánvalóak a külvilág számára. Ezekben a családokban lehet, hogy burkoltabbak, de nem feltétlenül ritkábbak a bántalmazási esetek. A jól célzott segítség, mely lehet szociális juttatás, de akár eredményes szakszerű nevelési, oktatási, pszichés, egészségügyi vagy közösségi támogatás, sőt sokszor csupán puszta ismeretátadás, a családon belüli feszültségek csökkenésével kevesebb agressziót eredményez. Scheiber Dóra szerint a legfontosabb az, hogy minden szülő, és hangsúlyosan minden gyermek segítségkérését komolyan kell venni. Hogy a segítség mielőbb célba érhessen.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!