Éhséglázadás, polgárháború, kifulladás, kijózanodás, belviszály – az elmúlt években ezekkel a többé-kevésbé kellemetlen víziókkal írták le elemzők a Nemzeti EgyüttműködésRendszerének lehetséges végkifejletét. És bár nem úgy tűnik, hogy Orbán Viktor illiberális állama mostanában megadja a választ önnön történetének a végére (bár ezt határozottan többen szeretnék, mint amennyien nem), azért érdemes megemlékezni a vég kezdetének egy újabb lehetséges etapjáról. Altusz Kristófról. Avagy 1300.

 
VH, 2018. január 27.

Szögezzük le: nem gondoljuk, hogy a kormány ezerháromszáz lovakkal háló és lányanyákat rontó terroristát fogadott be (ide pozicionálta a menekülteket a propaganda), és azt sem állítjuk,hogy kizárólag illegális bevándorlókat telepített az áldott magyar földre. Nem, csak azt tette, ami nemzetközi szerződések szerint Magyarország kötelessége, oltalmat adott a rászorulóknak.

Nincs is ezzel baj. A baj azzal van, hogy ennek a motívumnak (miszerint az emberségnek akár a kósza árnyéka is rávetülhetne a kormányra) még a látszatát is kerülték. Nem illett volna a koncepcióba: a kabinet számára kellemetlen ügyekkel (szegénység, korrupció, sajtó- és szólásszabadság) foglalkozó civilek elhallgattatásának a programjába.

Mert ez történik.

Itt kell megjegyeznünk: nem gondoljuk, hogy Orbán Viktor a mostanában egyre inkább vele együtt idézett Rákosi vagy Kádár mellé szeretné felvésni magáta dísztribünre. Inkább csak úgy érezte a 2002-es vereség után, amikor kokárdával hirdette meg a „haza nem lehet ellenzékben” gondolatát, hogy ebben az országban egyhamar nem tud döntő fölénybe kerülni őszinte politikával. Az általa kommunistának tartott, szerinte a nemzetére bármikor rárontó baloldalt a megtestesült gonosszal azonosította.

A háttérmatek nem volt bonyolult: 2-2,5 millió szavazót sikeresen lehet egyben tartani, ha démonokkal (Moszkvával, Brüsszellel, Gyurcsánnyal, iszlámmal) operál. Egy erre a képletre írt választási törvénnyel (és az elfoglalt médiával, eluralt hatóságokkal, fenyegetett civilekkel) biztos a győzelem ciklusokon át. Mindezzel van azonban egy kis gond: a legszebb keresztény-konzervatív értékek is elillannak közben [így lehetett ebben a kánonban Ferenc pápa szenilis migránssimogató öregember, a néhai Esterházy Péter és sokan mások állami médiából száműzött író, és így lehet Mészáros Lőrinc okosabb Zuckerbergnél, hogy a maffiaállam pénzügyi vetületét említsük a „hazaárulók és tolvajok” (idézet Simicska Lajos volt fideszes oligarchától) rendszerének mindennapjaiból].

E prológ idekívánkozott a Soros-ellenes kampány megértéséhez, most, amikor a kommunikációs őrületből kibeszélt egy hang. Altusz Kristóf helyettes külügyi államtitkár (aki április 8-ig aligha jelenik meg a nyilvánosság előtt) óvatlan máltai nyilatkozataigen kényes helyen találta el a kormányt: „titokban” 1300 menedékkérő kapott oltalmazotti státuszt. A kabinet aligha szeretett volna valamit kevésbé, minthogy két év telibe tolt migránsozás után magyaráznia kelljen a különbséget menekült és migráns között. Adódik ugyanis a kérdés: miért kellett tízmilliárdokat elkölteni gyűlöletkampányra (sikeresen korbácsolva az indulatokat, ami még nagyobb bűn)?

A reakció hamar megérkezett: Orbán tolt még egyet a sötét semmibe tartó biciklin, és előállt a Stop Soros!-sal.

„Ez minden bizonnyal elterelő hadművelet, másrészt evés közben jön meg az étvágy, Orbán gyűlöli is, féli is a közéletileg aktív, kritikus civil szervezeteket” – értékeli a Soros-ellenes kampány új minőségét Majtényi László alkotmányjogász. Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnöke szerint az Orbán-vő Tiborcz István egykori cége, az Elios Zrt. „gigantikus korrupciós ügye” állhat a kommunikációs húzás mögött.

Az OLAF (Európai Unió Csalás Elleni Hivatala) vizsgálata után 13 milliárd forint forog kockán, amit elmarasztaló döntés esetén a magyar adófizetőknek kell állniuk.

A kormánynak érdeke az is, hogy elterelje a figyelmet önmaga teljes összezavarodásáról, a folyékony migránsozás után (miközben a kormányfő helytállónak tartotta még az őcsényiek garázdaságát is az egyébként oltalmazott státuszú afgán családok nyaralása elleni tiltakozásban) árnyaltabban kell fogalmazniuk, és a menekültek befogadását kell magyarázniuk. Ez meghaladja a faéklogikájú ellenségképkampány lehetőségeit. „A Stop Soros! húzását a sakkban mattfenyegetésnek hívják, amikor később kiderülhetnek másodlagos szándékok” – magyarázza Majtényi László. Hozzátéve: nem először fordulna elő, hogy az elterelő hadművelettel a társadalom tűrőképességét is teszteli Orbán. Mindezekkel együtt: ami nem egyenes  szándék kezdetben, később megvalósulhat, hiszen a civileket – Németh Szilárddal fogalmazva – mindenképp el akarják takarítani az útból.

„A NER kormánya szívből utálja a civileket, Kovács Zoltán odáig ragadtatta magát, hogy azt mondja: közügyekben csak a választott képviselők nyilatkozhatnak, a polgároknak, autonóm szervezeteiknek nem dolguk beleszólni a közpolitikába. Némi iróniával, egy ilyen nyilatkozat után valóban kérdésessé válik a kormányszóvivőt is pallérozó CEU hatékonysága.”

A Stop Soros!-tervezetről szólva az alkotmányjogász kiemeli: a 25 százalékos illeték kivetése a külföldről érkező támogatásokra alapjogsértő lépés volna. A kormánykritikus szervezetek ellehetetlenítését célozza a közhasznú státusz kilátásba helyezett megvonásával együtt. Az, hogy a törvénytervezet társadalmi vitáját az igazságügy-miniszter helyett a Rogán-féle propagandatárca kezeli, páratlan. Számára a Szabad Nép munkáslevelezőinek a korát idézi, ahogy a kormány a civilekkel szembeni szigorításra tüzeli a hallgatóságát.

Majtényi László – mint mondja – nem híve a konteóknak és mesterterveknek, szerinte ezek afféle próba-szerencse „bepróbálkozások”.

Hasonló utat jártak be a Népszabadság likvidálása során is, amelynek sikerén szerinte Orbánék maguk is meglepődtek.

Mindettől függetlenül azt nem látja elképzelhetetlennek, hogy a választások után rendőri, adóhatósági, ügyészi, KEHI-figyelem zúduljon a szervezetekre. Ezt az Ökotárs ügyében, igaz, sikertelenül, már egyszer kipróbálták.

A korrupciós ügyek feltárásával foglalkozó Transparency International (TI) magyar tagozata sem kedvence a tőke szabad magához áramoltatását tökélyre fejlesztő rezsimnek. Jogászaik előzetes véleménye szerint azonban a TI nem tartozik majd a Stop Soros! hatálya alá, mivel semmilyen összefüggésben nem foglalkoznak migrációs kérdésekkel.

„Ha csak nem gondolunk a letelepedésikötvény-bizniszre, mint a rendszerszintű korrupció egyik minősített esetére” – értékel némi malíciával Martin József Péter.

A TI ügyvezető igazgatója kérdésünkre kifejtette: a kormány legújabb civilellenes kirohanása értelmezhetetlen és káros, amivel a független és kritikus szervezetek további megbélyegzése, lejáratása a cél. Ezzel együtt is hecckampánynak tartja „a hárompontos katyvaszt”, amivel csak a súlyának megfelelően érdemes foglalkozni.

„A Stop Soros!-t manipulációnak tartjuk, amivel a kormány eltereli a figyelmet a fontos ügyekről, megfélemlíti azokat, akiknek ellenvéleményük van” – mondja Martin József Péter.

Az ügyvezető igazgató úgy látja, ha a tervezetből törvény lenne, és azt végre is hajtanák, az súlyosan érintené a kipécézett civilek működését. A 25 százalékos illeték vagy a közhasznúság belengetett megvonása nagy érvágás lenne. Becsukniuk nem kellene, de vissza kellene fogniuk a tevékenységüket. Martin úgy látja: a tervezetnek el kell buknia, mert jogszerűen nem végrehajtható, Alaptörvény-ellenes, és szembemegy az európai uniós szabályokkal.

Szabó Máté, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szakmai igazgatója úgy látja: a Stop Soros!-tervezetben ugyan fellelhetők a terelés motívumai, de a fenyegetését nem szabad elbagatellizálni. A törvénycsomag küldetése eleve hazug, mert nem az illegális migráció elleni fellépés a célja, hanem a külföldről támogatott civil szervezetek ellen tavaly indított háború folytatása.

„Minden társadalmi szervezet célkeresztbe került, amely nem a kormány emlőin él” – mondja Szabó Máté. Az illegális migráció szervezésével – ami szerinte eleve nonszensz – megvádolt civilek kirablását is felvillantja a tervezet, amely a külföldi támogatás kétszeresének elvonását helyezi kilátásba retorzióként.

A szakmai igazgató szerint a Stop Soros!-t minden szervezetnek komolyan kell venni, amely több pénzt kap külföldről, mint a hazai 1 százalékos szja-felajánlások kétszerese, mert a közhasznúsági státusz elvesztése nemcsak az illegális migrációval összemosottakat érinti.

Szabó Máté úgy látja: az illiberális – vagy beteg – demokráciákban a kormányoknak nincsenek morális korlátai. Az elmúlt évek igazolták, az ország sok mindenről nem gondolta volna, hogy lehetséges, és mégis megvalósult.

„Új helyzet, hogy a Stop Soros!-sal a civileket durva egzisztenciális fenyegetés éri, és az idegenrendészeti távoltartás passzusával az egyének életébe hatol a fenyegetés. Mindenki bátran eressze el a fantáziáját, ha azon gondolkodik, vajon az Orbán-kormány meddig képes elmenni a neki nem tetszőkkel szembeni fellépésben” – mondta a TASZ szakmai igazgatója.

A szervezetek Rogán-féle listázásáról megkérdeztük Péterfalvi Attilát, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnökét is, aki elmondta: az egyesületekkel kapcsolatos és amúgy is nyilvános adatok listázása nem sért jogszabályt. A tagság listázása már komoly aggályt vetne föl, amit nemzetbiztonsági indokokkal lehetne magyarázni.

Amíg – tesszük hozzá – a  nemzetbiztonsági kockázatot a Fidesz értékeli, nincs ok nyugalomra.  
 

„Soros-ügynököket” támogatott a kormány
Adófizetői tízmilliárdokból feszített gigantikus körképet (vö. honfoglalás) a valóság elé Orbán Viktor és kormánya. A kép mögötti takarásban az exodus a háború elől menekülő százezrekkel, jobb életre vágyó migránsok tízezreivel, és nyilván iszlám fanatikusokkal. (Egy felelős kormány számára tisztességes és értelmes az lett volna, ha a tízmilliárdokat ennek a feszítő problémának a kutatására és kezelésére fordítja, ezzel szemben kereszténykultúra- mentő programnak álcázott belpolitikai öncél lett belőle putyini–erdogani mintára.)
A héten szakadás került a meghekkelt valóság szövetére. Egy nyilatkozat nyomán kiderült: tavaly 1300 menedékkérőnek adott oltalmazotti státuszt a kormány. Ráadásul a Belügyminisztérium pályázatain több szervezet, köztük a kormány által üldözött Menedék Migránsokat Segítő Egyesület is kapott pénzt több tízmillió forint értékben. És mert szegény Habony Árpádot, a migránsellenes kampány egyik értelmi szerzőjét az ág is húzza: tíz kormánypárti EP-képviselő megszavazott egy összetett (a nők elleni erőszakról is szóló) ajánlást, melyben kiállnak a menekülteket segítő társadalmi és emberi jogi szervezetek mellett. Ha nem éreznénk az ellenkezőjét, akár normálisnak is értékelhetnénk a történteket.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!