Oktatók célkeresztben

Az ügy előzménye, hogy a portál egyik újságírója, az ELTE média szakának első éves tanulója hosszú cikkben taglalta, hogy „az ELTE már a gyakorlatban is a balliberális eszmék szócsöve lett, a kormányellenes propaganda beszőtte magát az órák tematikái közé is”. A diák Hammer Ferenc docens egy órájával próbálta illusztrálni állítását, mely szerint az egyetemen nyílt politizálás folyik. Valójában Hammer az ELTE Társadalomtudományi Kara által szervezett NEM: Hagyjuk? című tiltakozó kezdeményezéshez csatlakozott, melynek során az oktatók és a diákok információs sztrájknapot szerveztek, tiltakozásul a felsőoktatás autonómiáját és az akadémiai tanszabadságot érintő sorozatos beavatkozások, gazdasági átalakítások, valamint a Társadalmi nemek tanulmánya mesterszak beszüntetése ellen, a részvétel pedig nem volt kötelező. Sőt, az oktató az esemény előtt az előadóterem hátsó kijáratán rövid időre kiment, hogy az esetleges távozók ne érezzék kellemetlenül magukat.

Hammer Ferenc a cikk megjelenése után a tanszék nevében nyilvános közleményben cáfolta a 888.hu újságírójának számos tévedését és csúsztatását, ezzel a hírportál szerint visszaélt a hatalmával. „Talán közismert, hogy a 888.hu egyike azoknak a zömmel állami hirdetésekből és kormány közeli cégek hirdetései által finanszírozott médiumoknak, amelyek fő célja a kormány kritikusainak pellengérre állítása, nevetségessé tétele és rágalmazása nem sokat törődve azzal, hogy a helyreigazítási pereket csaknem tízszer többet vesztik el, mint a kritikus ellenzéki média. A 888.hu többek között »sivalkodás« címszóval látta el a szóban forgó cikket. Mint szerkesztőségnek, ezt szíve-joga tenni. Hogy ezt zömmel közpénzből teszik, ahhoz már talán kell némi gyomor” – áll a közleményben, amelyen a jelek szerint annyira felhúzta magát a G. Fodor Gábor által főszerkesztett portál vezetése, hogy azóta tovább ütik a vasat és oktatók feljelentgetésére biztatnak. A Klubrádió kérdésére közölték: szerdáig már több mint 40 hallgató jelentette fel tanárát náluk.

A joggal is bajuk van

Nem ez az egyetlen jele, hogy a kultúra és a tudományos, kutatói világ után az egyetemek következnek a kultúrharcban. A Magyar Idők „Sorosék és a poszt-SZDSZ tartja szorításban a hazai felsőoktatást” címmel közölt cikket, amelyben a címben foglalt tételt többek között azzal igyekeztek igazolni, hogy az ELTE jogi karán tananyag lett az „álcivil Magyar Helsinki Bizottság”, emellett a Háttértársaság a melegekért társadalmi munkában veszi igénybe a joghallgatók segítségét egy jogi tudásbázis kialakításához. Ennek kapcsán a kar kiadott egy közleményt, amelyben arra igyekszik emlékeztetni a lapot, hogy tevékenységük során maradéktalanul követik a jogászképzésnek az alaptörvényből eredő és a hatályos jogszabályokban konkrétan meghatározott előírásait. „Karunk büszke a Társadalmi Felelősségvállalás Programjára, amelynek keretében hallgatóink önkéntes munkát teljesítenek olyan szervezeteknél, amelyek nehéz sorsú, fizikai állapotuknál vagy társadalmi helyzetüknél fogva hátrányos helyzetben lévő embereket támogatnak” – írják. A higgadt, elegáns reakciók viszont feltételezhetően nem vetnek majd gátat az egyetemi oktatók elleni további támadásoknak. Már csak azért sem, mert igen érzékeny kérdés, hogy hol van a „politizálás” határa az egyetemi órákon. Mit mondjon az oktató a diákjainak például az újságírás alapelveiről, szakmai minimumokról és etikáról, ha a magyar média mindennapjai rendre rácáfolnak?

Foglalkozni kell a jelennel

„Aki ma Magyarországon kommunikációt vagy egyéb, a médiatudományokhoz kapcsolódó tárgyakat oktat az egyetemen, egyszerűen nem kerülheti el, hogy beszéljen a hazai sajtó átpolitizálódásáról, szervilizmusáról, belterjességéről. Arról, hogy hogyan működik az álhírgyártás, a propagandagépezet, milyen hosszú távú morális és pszichológiai következményei lehetnek a gyűlöletkampányoknak. Ezek a témák alapvetően nem egy baloldali-jobboldali, liberális-illiberális tengelyen megvitatandó diskurzus sarokpontjai, hanem a mindenkori értelmiségi lét szükségszerű velejárói. Amikor olyan szakembereket képzünk, akik a társadalmi nyilvánosság tevőleges alakítói lesznek a jövőben, nem lehet kérdés, hogy van-e helye a politika közeli témáknak a katedrán” – mondja az ügy kapcsán Pintér Dániel Gergő PR-stratéga és válságkommunikációs szakember, aki több egyetemen is oktat. Szavai bár a kommunikációval, médiával kapcsolatos képzésekre vonatkoznak, könnyen belátható, hogy a társadalomtudományi, jogi szakokon is nehéz ma bizonyos témákról beszélni anélkül, hogy aktuális politikai kérdések szóba kerülnének, nem éppen a jó példa okán.

„Az, hogy én mit mondok el a katedráról a diákoknak, része az egyetemi autonómiának. De nyilván nem korlátlan ez a szabadság – mondja Fleck Zoltán jogász, jogszociológus. – A nyílt politizáláson túl megengedhetetlen a tanulókkal szembeni durva bánásmód vagy a megalázás is. Ám amit mi tanítunk, és amit Hammer Ferenc is tanít, az nyilvánvalóan benne van a kormány által is elfogadott képzési és kimeneti követelményekben: ki kell alakítanunk a hallgatókban a kritikai képességet. Ha jogállamról beszélünk, akkor elemeznünk kell annak megvalósulását. Ehhez hozzátartozik az egyenlő bánásmód, az emberi méltóság, liberális jogosultsági rendszerek. A  liberális jogállam nem egy politikai, ideológiai képződmény, hanem egy olyan értékrendszer, amely a modern demokráciák alapja, és nekünk erre kell tanítanunk a hallgatókat” – állítja az ELTE egyetemi tanára, aki felteszi a kérdést: „Hogyan tudunk úgy képezni hallgatókat, ha nem beszélünk arról, hogy mi van ma Magyarországon? Nyilvánvalóan nem fogunk pártpolitikai agitációt folytatni, de azt be lehet mutatni egy szemináriumon, hogy egy konkrét alkotmánybírósági döntés érvelése hol mutat ideológiai elemeket, hol csuklik meg a dogmatikai érvelés. A mostani támadások szerint ez politikai beszédmód, de szerintem ez szakmai beszédmód.”

Csak a dolgukat végzik

Az általunk megkérdezett oktatók egyetértenek abban, hogy nem tekinthető politizálásnak, ha politikai témákat elemeznek objektív szempontból, érvek, ellenérvek mentén. A határ pedig a politikai meggyőzés szándéka, ami már nem megengedhető.

„Az oktató személyes felelőssége, hogy tiszteletben tartsa a különböző világlátású hallgatók véleményét, teret adjon az érdemi vitának és szabad véleménynyilvánításnak. Soha ne egy agitációs retorika keretén belül beszéljen a forró témákról és kötelessége az is, hogy megteremtse azt a bizalmi légkört, amelyben a diák egyértelműen tudhatja, hogy sosem kell retorzióra számítania akkor, ha az óra kellős közepén szóvá teszi, ha valamivel nem ért egyet” – mondja Pintér Dániel Gergő, aki a 888. hu felhívására reagálva önfeljelentést tett közzé a Facebook-oldalán, melyet szimbolikus tiltakozásnak szánt. Úgy gondolja, hogy amennyiben a portál valóban elkezdi nyilvánosságra hozni a „feljelentéseket”, onnantól az egyetemi szférában is zöld utat kap majd a karaktergyilkolás mint bevett politikai eszköz, a vádak megalapozottságától függetlenül egy pillanat alatt tönkretehető akár egy több évtizedes oktatói karrier is. Beszédes az is, hogy a 888.hu felhívása kizárólag a kéretlen baloldali, liberális politizálás feljelentésére szólít fel, a jobboldalira nem.

Fleck Zoltán szerint egy ilyen támadás esetében az egyetemeknek és az oktatóknak nincs más dolga, mint elővenni a kurzusleírásokat, a mögöttük álló képzési és kimeneti követelményeket, a felsőoktatási törvényt, ad abszurdum az alaptörvényt, és arra hivatkozni: ők csak a kötelességünket teljesítik. „A jogászképzés kimeneti követelményeiben például az van előírva, hogy az emberi méltóság tiszteletben tartására, az emberi jogok tiszteletben tartására, az egyenlő méltóságra, a társadalmi felelősségvállalásra, a kisebbségi csoportok védelmére kell a hallgatókat kondicionálnunk, miközben kialakítjuk bennük a mindenkori hatalommal szembeni kritikai képességet. Tessék megmondani, hol tévedtünk? Mi a támadás oka? Rossz a jogszabály?” – mondja a jogszociológus.

Célpont az értelmiség

Manapság persze az egyetemeknek sincs könnyű dolguk, ha politikai támadás éri őket, az autonómiájukat az utóbbi években erősen megcsonkították, elég csak a gazdasági vezetésért felelős, kormányzati kinevezett kancellárokra gondolni. Mivel a felsőoktatási intézmények tulajdonképpen állami megrendelést teljesítenek, könnyű őket nehéz helyzetbe hozni, és tovább korlátozni a szabadságukat. Az autonómia elvesztése Damoklész kardjaként évek óta lebeg az egyetemek fölött. Ilyenkor jön az öncenzúra, amikor a szereplők a túlélés reményében saját maguk ismerik fel a rendszer vélt vagy valós igényeit, és alkalmazkodnak azokhoz. Erre a közelmúltban is számos példát láttunk, elég csak az MTA által „lefújt”, ilyen-olyan okokból elmaradt előadásokra gondolni az elmúlt hónapokból.

Azt viszont nehéz megmondani, hogy mi a valódi célja a kormány közeli sajtónak, amikor az egyetemeken folyó munkát támadja, mint ahogy azt is: vajon politikai megrendelést teljesítenek, vagy maguk találják ki, ki legyen a következő célpont? Az már a kultúrharc korábbi állomásaiból is jól látszik ugyanakkor, hogy a Fidesz egyfajta értelmiségellenes politikát folytat. „Ez a populizmus sajátossága általában, ugyanezt tapasztaljuk az Egyesült Államokban és néhány európai országban is. Veszélye is van ennek: elvesztik a saját értelmiségüket. Ez a folyamat már el is indult” – mondja Fleck Zoltán. Az értelmiség pedig sok szempontból könnyű célpont, hiszen az oktató szerint az értelmiségi lét egyik alapkritériuma az, hogy autonóm, és nem használ hatalmi eszközöket arra, hogy kinyírja az ellenfelét. Ehelyett érveket használ és teljesítményt, ezeknek viszont kevés az értéke a propagandamédiában.

A diákokat féltik

Bár most úgy tűnhet, ennek a helyzetnek az egyetemi oktatók lehetnek a vesztesei, de ők valójában a diákokért aggódnak. Erre utal Hammer Ferenc tanszékvezető is, amikor azt írja: „a 888.hu szerkesztősége megengedte, hogy egy munkatársuk elsős ELTE média szakos hallgatóként közöljön egy tévedésektől és ferdítésektől hemzsegő cikket a saját egyeteméről, az cinikus és lelketlen dolog. Mert ugyan ezért a munkáért a 888.hu-tól kap fizetést a hallgató, ám úgy tűnik, a megtámadott ELTE Média jobban aggódik hallgatójáért, mint a 888.hu i?ú munkatársáért”. Egyetért ezzel Fleck Zoltán is, aki szerint a tanárok helyett most inkább a diákok érdekében érdemes most felszólalni, mert ezzel a felhívással méltatlan helyzetbe hozták őket. „Ők azok a középiskolákból alig kikerült, a demokrácia rutinjait magukban nem hordozó állampolgárok, akiknek utoljára a nagyszülei kerültek olyan helyzetbe, hogy besúgásra kényszerítették őket.”

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!