Élete legnagyobb hatású beszédét mondta el hétfőn Angela Merkel a német kereszténydemokraták kongresszusán – állítják a nemzetközi elemzők és a világsajtó jelentős része.

Hogy ez igaz-e az egyébként – Orbánhoz képest pedig pláne – szerény retorikai képességekkel megáldott kancellár felszólalására, az magyar szempontból szinte mindegy. Ahogy az is, hogy tízperces álló tapssal jutalmazták elnöküket a CDU-tagok, hiszen a hangos ováció egy jó Orbánbeszédnek is állandó kísérője. Merkel hétfői monológja azért volt igazán figyelemre méltó, mert bebizonyította: egy vezető anélkül is kibékítheti a pártjában felmerülő ellentéteket, hogy a saját elvei és méltósága szenvednének csorbát.

Ugyanakkor Karlsruhéban és a Hungexpón tartott gyűlések (a Fidesz-kongresszusról lásd elemzésünket itt), vagy tágabban értelmezve a CDU és a Fidesz működése közt eleve az a különbség, hogy a német konzervatívoknál létezhetnek a pártelnök álláspontjától különböző nézetek. Merkel nagylelkű befogadáspolitikáját az elmúlt hónapokban egyre több politikustársa ellenezte, ráadásul a párt és a kancellár népszerűsége is esni kezdett. Utóbbi történelmi mélységbe, 34 százalékra süllyedt.

A közvélemény-kutatásokból egyértelműen kiderült, az emberek úgy általában elégedettek Merkel politikai teljesítményével, bár menekültpolitikáját már nem tudják támogatni. A kormányban is törések kezdtek mutatkozni. A bajor testvérpárt CSU elnöke, Horst Seehofer a koalícióból való kilépéssel fenyegetőzött, és Thomas de Maziere belügyminiszter is tett időnként olyan bejelentéseket, amelyről nem egyeztetett a kormányfővel. A kereszténydemokraták között különösen éles bírálatot fogalmazott meg a párt Fiatal Unió névre hallgató ifjúsági tagozata, illetve a pénzügyi körökkel kapcsolatban álló szárnya is, akik a kongresszus előtt már határozottan azt követelték, szabjanak felső korlátot a befogadott menekültek számának.

Az e heti kongresszusra tehát mindenki vízválasztóként tekintett. Nem azért, mintha – magyar kollégájához hasonlóan – Merkelnek lenne hiteles alternatívája a következő ciklusban. Hanem azért, mert mindenki tisztában volt azzal, hogy a megosztottság igen rövid időn belül meggyengítheti a pártot. Amit nem engedhetnek meg maguknak három hónappal azelőtt, hogy három tartományban is parlamenti választásokat tartanának, majd hamarosan még kettőt.

Merkel a legszebb német – és a Lajtán innen talán fájdalmas beismerni, hogy európai – hagyományoknak megfelelően kompromis?- szumra törekedett. „Figyelembe vettük az emberek félelmeit, akik aggódnak a jövőjük miatt. Ez azt jelenti, hogy érezhetően csökkenteni fogjuk azoknak a számát, akik hozzánk érkeznek” – jelentette be az új irányvonalat. Bár a Lajta mindkét oldalán voltak, akik ezt meghátrálásként értelmezték, de hogy ez mennyire nem igaz, jól mutatja, hogy a kancellár leszögezte: felső határt nem fognak a befogadottak számának szabni. „Azok, akik a háború és az üldöztetés elől menekülnek, nálunk menedéket lelnek.”

Abba talán bele lehetne kapaszkodni, hogy Merkel szerint „a multikultúra párhuzamos társadalmakhoz vezet, a multikultúra önámítás”, de aki egy kicsit is ismeri Merkel pályafutását, tudhatja: a kancellár már öt éve kijelentette, hogy a „multikultúra megbukott”. Tehát egy percig nem gondolta az elmúlt viharos hónapokban, hogy a menekültek majd mini Aleppókat alapítanak Németországban.

A kancellár ezúttal is egyértelművé tette: a multikultúra pontos ellentétében, az integrációban gondolkozik. Ennek lényege, hogy a „menekülteknek tisztelnie kell a törvényeinket, értékrendünket és hagyományainkat. És azért, hogy megértsenek minket, meg kell tanulniuk németül.”

A német társadalom értékeit és törvényeit a kongresszus egyhangúlag megszavazott zárónyilatkozata teszi egyértelművé, amely elfogadhatatlannak tartja a nők, a homoszexuálisok és a más vallásokhoz tartozóak hátrányos megkülönböztetését. Hogy miben tér el ez a világkép a Fideszétől, azt a magyar Országgyűlés elnökének és a holdudvar egyik neves művészének nyilatkozatai fényében talán nem kell magyarázni. De a kontrasztot tovább növeli, hogy Merkel a párt nevében is jelzett keresztényi értékekre emlékeztette a CDU tagjait a menekültekkel kapcsolatban, hiszen „emberek érkeznek, nem tömegek”.

A két kongresszus és a két stílus között az is hatalmas eltérés, hogy Merkel nem sorolta hosszasan a párt dicsőséges győzelmeit az elmúlt huszonöt évben. Az, hogy a CDU erős, számára alapvetés. Éppen ezért úrrá tudnak lenni azon a hatalmas kihíváson is, amelyet a menekültek jelentenek. Az egyetlen konkrét siker, amelyet a kancellár említett, a német újraegyesítés utáni gazdasági felemelkedés volt. Amelyről olyat mondott, ami a Hungexpón soha nem hangozhatott volna el: „mindkét oldalnak szerepe volt benne”.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!