Párizsi vérfürdő november 13-án: Hibázott a titkosszolgálat?
- Alain Chouet, a külső hírszerzésért felelős francia titkosszolgálat, a DGSE egykori igazgatója válaszolt a Vasárnapi Hírek kérdéseire.

– Hogyan veheti fel a harcot Franciaország a terrorizmus ellen?
– Három szinten kell cselekedni. Először is helyben kell hatékonyabban fellépni a bűnözők ellen. A második terület túlmutat Franciaország határain: el kell lehetetleníteni az Iszlám Államot, a Boko Haramot, az al-Kaida észak-afrikai szárnyát és a többi terrorszervezetet. Ez a katonaság és a külső hírszerzés asztala. De a dzsihádisták csak a tünetei a jelenségnek, nem a gyökerei. A valódik ok a szalafita iszlám harminc éve tartó terjedése, ami ellen csak a nagypolitika tud tenni.
– A francia titkosszolgálat mitől lehetne hatékonyabb?
– Mint minden európai szolgálatnak, nekünk is több munkatársra és több eszközre lenne szükségünk. Az is jelentős lépés lenne, ha a terrorizmus elleni törvény jogosítványait valóban úgy használhatnánk fel, ahogy azt a jogszabály előírja. A politikai viták miatt ezt eddig nem tudtuk megtenni.
– A párizsi merényletek kitervelői és végrehajtói között számos belga állampolgár volt. Nem nehezíti meg a dolgukat, hogy a terroristák szabadon járhatnak a két ország között?
– Sem nekünk, sem a belgáknak nem jelentenek problémát a nyitott határok. Remekül együtt tudunk dolgozni annak ellenére, hogy a belga állam bonyolult intézményrendszere lassítja a hatóságok működését. A francia és a belga szolgálatok gondja alapvetően az, hogy nem tudnak mit kezdeni a muszlim közösségekkel.
– Megoldást jelenthetne egy európai uniós titkosszolgálat létrehozása?
– Nincs rá feltétlenül szükség. De arra igen, hogy az Európai Rendőrségi Hivatal (EUROPOL) és az Európai Igazságügyi Hálózat (EUROJUST) meglévő keretein belül megkönnyítsék az információcserét. Ezt az Európai Parlament eddig megakadályozta.
– Az egyik merénylet helyszínén egy migráns útlevelét találták meg. A menekültek mekkora terrorveszélyt jelentenek Európa számára?
– Ez az Iszlám Állam manipulációja, hogy Európa kitaszítsa a menekülteket. Eddig nem használták a menekültútvonalakat arra, hogy terroristákat küldjenek. A merénylő egy menekült útlevelét tette a zsebébe. Ami persze hamis volt.

Hány európai harcol Szíriában?

Miért éppen Belgium? 

„Európa terrorfővárosa” – csak így emlegetik Brüsszel Molenbeek nevű kerületét. Innen származott Abdelhamid Abaaoud, a párizsi támadások szerdán likvidált kitervelője, az Amszterdam és Párizs közötti szuperexpresszen merényletre készülő és a 2014 májusában a brüsszeli zsidó múzeumban lövöldöző terrorista is.

A kelet-brüsszeli kerületben körülbelül 100 ezer ember él, akiknek mintegy 30 százaléka nem belga állampolgár, 40 százaléka pedig külföldi gyökerekkel rendelkezik. Az aktív korúak harmada munkanélküli.

„Nyilvánvaló kapcsolat van a párizsi merényletek és a drogkereskedelem között, mert az átlépi a határokat és sok pénzt hoz. Marokkóból régóta jelentős hasisszállítmányok érkeznek jól bejáratott útvonalakon. Ha a drogkereskedők szeretnének bűnbocsánatot nyerni istentől, akkor könnyedén megtalálhatják a módját, hova fektessék be a pénzüket: a terrorizmusba” – nyilatkozta lapunknak Pierre Vermeren, a párizsi Sorbonne Egyetem professzora. Az észak-afrikai országok modernkori történelmét kutató szakértő szerint bonyolult történelmi és vallási okai vannak annak, hogy a Magreb térségben (Marokkó, Nyugat-Szahara, Algéria, Tunézia, Líbia) élők egy jelentős csoportja a terrorizmushoz kötődik. „A marokkói hatóságok jó ideje elvesztették a kontroll a Rif-hegység lakói felett. A terület mára törvényen kívül áll, és a drogkereskedelem bázisa lett, ahonnan a párizsi külvárosán, Saint-Denis-n, az északfrancia Roubaix-n és Molenbeekig vezet” – mondja Pierre Vermeren.

Az 1960-as évek óta épülnek ezek a drogkereskedelmi hálózatok, amelyek több százmillió dollár profitot termeltek, amit aztán a kereskedelembe, a vendéglátásba vagy más legális gazdasági tevékenységbe fordítottak Marokkóban, Spanyolországban, Franciaországban vagy Belgiumban.

Abdelhamid Abaaoud apja, Omar 40 éve indult el Marokkóból Belgiumba. Ruhaboltot üzemeltet, és fiának is vett egy üzletet, de Abdelhamid inkább a dzsihádot választotta. „Mindent a belgáknak köszönhetek. Csodás életünk volt itt” – nyilatkozta a sajtónak még januárban, amikor elindult a hajtóvadászat a fia után a Charlie Hebdo szerkesztősége iránti támadásokat követően.

Belgium nemcsak földrajzi fekvése miatt válhatott a nemzetközi drogkereskedelem és szélsőséges iszlám egyik európai központjává, hanem azért is, mert a föderális államberendezkedés következtében nincs egy központi rendőri apparátus, amely hatékonyan tudna cselekedni. „A föderális államberendezkedésről szóló törvény felosztja a területet a rendőrségek között. Brüsszel 19 kerületét összesen hat rendőri szervezet felügyeli, amelyeknek hatásköre csak a helyi szintre terjed ki. Ezzel szemben Franciaországban egy nemzeti rendőrség van, ami sokkal könnyebben együtt tud működni az algériai, marokkói vagy tunéziai hatóságokkal” – magyarázza Pierre Vermeren. A szakértő szerint az is nehezíti a belga hatóságok dolgát, hogy az észak-afrikai muszlimok bevándorlása új jelenség Belgiumban, nincsenek igazán tapasztalatai azzal kapcsolatban, hogyan kezeljék az iszlámot.

Ezt mondta Molenbeek 2012-ben leköszönt polgármestere is. Philippe Moureux az 1990-es évek elején még csak azt hangsúlyozta, hogy nem képesek fellépni szélsőségesek és az alvilági hálózatok ellen, de hamarosan már nem is akart, mert rájött, a bevándorlók szavazatokat hoznak. A népesség a 1997 és 2012 között 30 százalékkal emelkedett, és mára a dzsihádisták paradicsoma lett.

Honnan veszik az erőt?

Több százezren olvasták és osztották meg a Facebookon egy francia férfi, Antoine Leiris levelét, amelyet felesége gyilkosaihoz írt a pénteki párizsi vérengzés után. „Nem kapjátok meg a gyűlöletem” – írja Leiris, aki 17 hónapos kisfiával maradt egyedül, miután feleségét lelőtték a terroristák. „Nem tudom, kik vagytok, nem is akarom tudni, halott lelkek vagytok. Ha ez az Isten, akiért vakon gyilkoltok, a saját képére teremtett minket, akkor minden golyó a feleségem testében egy seb az ő szívében. Nem adom meg nektek azt az örömöt, hogy gyűlöljelek benneteket. Pedig messzire mentetek érte, de gyűlölettel válaszolni tettetekre azt jelentené, hogy meghajlok azelőtt a tudatlanság előtt, ami ilyenné tett benneteket… Természetesen elemészt a szomorúság. Ezt a kis győzelmet nektek adom, de nagyon rövid lesz ez. Tudom, hogy ő elkísér majd bennünket mindennap, és találkozni fogunk a szabad lelkek paradicsomában, ahová ti nem kaptok bebocsátást.”
A bejegyzést a hosszú ideje Párizsban élő filmkészítő, Ráduly György fordította magyarra. Azt kérdeztük tőle: mi ad ennyi erőt és tartást a franciáknak?
„A francia társadalmat – amely mindig is multikulturális európai társadalom volt, de mára multietnikussá és sokvallásúvá is vált – alapvetően a francia forradalom szelleme és az azóta kiharcolt öt köztársaság vívmányaihoz való ragaszkodás tartja össze, és ez határozza meg a mindennapokban is a világban való szerepének tudatosságát – válaszolta Ráduly. – Egy eszme, ami ma is a szabadságról, testvériségről, egyenlőségről szól, és ami a mai globalizált világban rengeteg nehézséget okoz a franciáknak. Ezek az értékek nem védenek meg a munkanélküliségtől és a széles társadalmi rétegek elszegényedésétől. Pénteken viszont a francia életmódot és a szabadságot érte támadás. Azokat a vívmányokat, amiket forradalmak árán, a második világháborús megaláztatás, valamint az 1968-as diáklázadások harcoltak ki maguknak. A francia ember büszkesége nem a történelmi nagyságból táplálkozik, hanem ezen eszmék és vívmányok mindenek fölé rendeléséből. Ennek meghatározó eleme a szolidaritás, amit ha nehéz is gyakorolni a hétköznapokban, a nehéz időkben elsődleges értéknek számít.”

Mi a háború?

Harmadik világháborúról beszélt Ferenc pápa és Abdullah jordán király a párizsi merényletek kapcsán. Bár a beszédeik kétségkívül hatásosak voltak, elég messze járnak a valóságtól.
„A nemzetközi jog szerint a háború két vagy több állam közti fegyveres ellenségeskedést jelenti. A világháború ellenben nem jogi, hanem inkább hadtudományi kategória” – mondja Lattmann Tamás nemzetközi jogász, aki úgy látja, főként politikai kommunikációs célokat szolgál, ha valaki harmadik világháborút emleget. „A történelmi példák ismeretében egyértelmű, hogy annak, ami most történik, semmi köze a világháborúhoz” – szögezi le az ELTE és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója.
Ugyanakkor az Iszlám Állam nem minősül államnak. Elsődlegesen azért, mert nem teljesíti az államiság nemzetközi jogban létező kritériumait, valamint a nemzetközi közösség többi tagja sem ismeri el államként a terrorszervezetet. Ebből következik, hogy az ellene való fellépés sem számít nemzetközi fegyveres konfliktusnak.
„De attól, hogy egy nem kormányzati szereplő ellen harcol az államok, még nem tekinthetnek el a nemzetközi hadijog szabályaitól. Már csak azért sem, mert Szíria és Irak területén zajlanának a katonai műveletetek” – magyarázza a nemzetközi jogász.
A nemzetközi jog két esetben engedélyezi, hogy egy állam területén más kormányok lépjenek fel fegyveresen. „Az egyik lehetőség az, amit az Aszad-kormány meg is tett: felkérte Oroszországot, hogy avatkozzon be. Az USA-t érthető módon nem kérte fel ugyanerre, hiszen az Obama-adminisztráció egyértelműen ellenzi Aszad hatalmát” – mondja Lattmann Tamás. Hasonló módon kért segítséget az iraki kormány az Egyesült Államoktól az Iszlám Állam elleni harchoz.
A másik forgatókönyv szerint az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) engedélyezhetné a beavatkozást, ha úgy ítélné meg, a helyzet súlyosan veszélyezteti a nemzetközi békét és biztonságot. Az elmúlt négy évben többször is felmerült, hogy hozzanak ilyen határozatot, de a javaslatok Oroszország és Kína ellenállásán elbuktak. A szíriai beavatkozásról szóló vitában felmerült a védelmi felelősség elve (responsibility to protect) is. A szír kormány nem volt képes arra, hogy a polgárai védelmét szavatolja. Sőt, bizonyos csoportok számára éppen az állam jelentett fenyegetést. „Ez egy olyan elméleti kísérlet, amely a katonai akciókat legitimálhatja, ha egy államhatalom nem rendeltetésszerűen működik. Viszont az ENSZ Alapokmánya nem ismeri a humanitárius intervenció fogalmát” – hívja fel a figyelmet a szakértő.
A nemzetközi jogászok között létezik egy vita arról, hogy a jövőben engedjék-e az erőszak alkalmazását a nemzetközi kapcsolatokban tisztán humanitárius okokból. Lattmann Tamás azonban aggályosnak tartja ezt az elképzelést, mert „soha nem láttam még olyat, hogy egy nagyhatalom minden önérdek nélkül akart volna katonai eszközökkel beavatkozni.”
A jogászok véleménye arról is megoszlik, hogy érvényes önvédelemnek tekinthető- e a terrorizmus vagy nem állami szereplők elleni fellépés az ENSZ Alapokmánya értelmében. A támogatók szerint magától értetődik, hogy az államnak bárkivel és bármivel szemben joga van magát megvédeni, és ez független az Alapokmánytól. Franciaország most erre az elvre épít, ami nagyon hasonló ahhoz, amit az USA szeptember 11-e után alkalmazott.
„Nyilván jobb, ha a BT is támogatja ezt, ezért a francia diplomácia fő célja most az, hogy a testület határozatot hozzon” – teszi hozzá a szakértő. Úgy tűnik, most jóval több esély van arra, hogy a határozatot megszavazzák, mert az elmúlt hetek történései a kínai és orosz álláspontot is befolyásolták.

Lehet-e számítani Kínára?

Miután az ISIS kivégezte első kínai áldozatát, a pekingi kormány minden eddiginél egyértelműbben jelentette ki: beszáll a szervezet elleni harcba. Ma még korai lenne találgatni, hogy ez pontosan mit is jelent, de a világ egyik legerősebb hadseregének és titkosszolgálatának megjelenése a térségben – hosszú távon – jelentősen befolyásolhatja az erőviszonyokat. Kína korábban is jelezte, hogy kész minden szükséges lépést megtenni a terrorizmus megfékezésére, de ezt leginkább belpolitikai üzenetnek szánta. A kelet-ázsiai ország évtizedek óta küzd a tízmilliós, muszlim vallású ujgur kisebbséggel, amely nagyobb autonómiát, sőt függetlenséget követel magának Kína nyugati részén.
Az ujgurok a történelemben nem egyszer folyamodtak erőszakhoz. A központi kormány pedig minden alkalmat megragad, hogy a közvéleményt ellenük fordítsa. Tavaly májusban például egy 31 halálos áldozatot követelő robbantásos merényletért tették felelőssé a Kelet- Turkesztáni Iszlám Mozgalmat, amelyről Peking azt állítja: szoros kapcsolatban áll az al-Kaidával, sőt vezetőjük többször találkozott Oszama bin Ladennel.
„Az utóbbi években az ujgur radikalizmus átlépett a kínai határokon, és része lett a nemzetközi iszlám mozgalomnak” – mondja a Vasárnapi Híreknek Salát Gergely, Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója, Kína-szakértő. „Az ujgurok ma már nem csak Szincsang függetlenségéért harcolnak. A különböző videomegosztó oldalakon felfeltűnnek a szíriai harcokban. Al-Bagdadi, az Iszlám Állam vezére pedig egyik üzenetében már Kínát is a legfőbb ellenségek között említette” – magyarázza Salát Gergely. Kína felkerült a terror térképére, és az ország alapvető nemzeti érdeke lett, hogy együttműködjön a nemzetközi közösséggel.
Kína külpolitikai doktrínája az elmúlt évekig a be nem avatkozásra épült. Ma már azonban egyre több a kínai érdek a világban, ezeket pedig meg kell védeni. Ráadásul – ahogy Salát Gergely fogalmaz – Kína a világon az egyik leginkább energiaéhes ország. Kőolaja jelentős részét a Közel-Keletről szerzi be, elemi érdeke tehát, hogy ott nyugalom legyen. „Arra, hogy Szíriába konkrétan katonailag beavatkozzon, egyelőre nem látok nagy esélyt. A kínai légierő egyelőre nem képes a határaitól távolabbi bevetésekre, tekintve, hogy mindössze egyetlen anyahajója van. Jelentős viszont a hadihajó flottája, amely mostanában egyre gyakrabban tűnik fel nemzetközi vizeken” – teszi hozzá a Kína- szakértő

Miből tartja fenn magát az Iszlám Állam?

Az amerikai és orosz bombázók újult erővel támadják azokat az olajmezőket, finomítókat és tárolókat, amelyek az Iszlám Állam fennhatósága alatt állnak, hogy a terrorszervezet bevételei csökkenjenek.
A becslések szerint csak az olajkereskedelemből évi 140 milliárd forinthoz jutnak. Azonban a közvélekedéssel ellentétben nemcsak ebből tartják fent magukat. Egyrészt más nyersanyagokkal – földgázzal, kénnel és cementtel – is kereskednek és a mezőgazdaságból is profitálnak. Másrészt a valódi államokhoz hasonlóan adót szednek attól a 8 millió embertől, aki a területükön él. A modern államoktól eltérő módon a muszlimoktól mindössze 5 százaléknyi „személyi jövedelemadót” szednek. Ezt a hitetlenektől bevasalt védelmi pénzekkel egészítik ki. A középkori szokásokat idézve komoly vámot szednek az utak használatáért az árut szállító kamionoktól. Például 230 ezer forintnak megfelelő illetéket kell minden teherautó sofőrjének fizetnie a határátlépésért, ha Jordánia vagy Szíria felől be akar jutni a területére.
Az észak-iraki úthálózat használatára pedig további 60 ezer forintot kell leszurkolniuk. A másik jelentős bevételi forrás a műkincs-kereskedelem: a rakkai régészeti lelőhelyek fosztogatói a bevételeik felével tartoznak az IS felé, míg Aleppóban elég csak az ötödét beszolgáltatniuk. Az adóztatásból és zsarolásból évente 104–174 milliárd forintot szedhetnek össze.
A Thomson Reuters alapítvány becslései szerint az éves jövedelmük akár 840 milliárd forintra is rúghat, ami például Magyarország 16 200 milliárdos költségvetéséhez képest elenyészőnek tűnhet, csakhogy a dzsihádistáknak nem kell kórházakat és iskolákat fenntartani, nyugdíjakat és családi pótlékot folyósítani, csak a katonák kiadásait finanszírozni, így az már nem is olyan kevés.


Olajkereskedelem
évi 140 milliárd forint
Vámok és zsarolás
évi 104–174 milliárd forint
 

Mit nyer a szélsőjobb?

A jobb és a szélsőjobb profitálhat leginkább a mostani európai terrorhullámból – állítják elemzők. Legfőképpen a francia Nemzeti Front (NF) előretörése várható. A párt vezetője, Marine Le Pen eddig is szívesen beszélt a határok lezárásáról és a menekültek kitoloncolásáról. Néhány hét múlva pedig éppen az NF lehet a regionális választások nagy nyertese.
„Alapvetően igaz, hogy válsághelyzetben – főleg fizikai fenyegetettségben – a választók azokhoz a politikai erőkhöz fordulnak, amelyek nagyobb biztonságot ígérnek, és ez általában a szélsőjobb. Ám ez nem automatikus – mondja Krekó Péter, a Political Capital elemzője. – Ha megnézzük az európai szélsőjobb támogatottságát a Charlie Hebdo elleni, januári támadás után, azt látjuk, hogy nagyjából ugyanazon a magas szinten maradt, ahol addig is volt. Marine Le Pen nagyon népszerű volt, az EP-választást meg is nyerte a Front National, de a népszerűsége jóval korábbi keletű.”
Ezt erősíti meg Soós Eszter is. A francia belpolitikával évek óta foglalkozó elemző szerint az FN támogatottságának növekedése egy több mint tíz éves kitartó, szisztematikus építőmunka eredménye.
„Ennek a stratégiai munkának a része az idősebb Le Pen és néhány sokat ártó neonáci kizárása is a pártból” – mondja Soós Eszter. Ugyanakkor jelenleg Marine Le Pen pártja az egyetlen konzekvensen iszlámellenes párt az országban, amely azonban egyre inkább a liberalizmus és a hagyományos köztársasági értékek mentén fogalmazza meg kritikáját, vagyis filozófiai szempontból egyre kevésbé kirekesztő.
„Ugyancsak az FN az egyetlen többé-kevésbé unióellenes párt az országban, mely nyíltan kritizálja Schengent és az eurót, maga köré gyűjtve olyan szavazókat, akik számára ez vonzó, márpedig Párizs után lehet, hogy többeknek lesz vonzó, nem véletlen, hogy már a kormány is Schengen ügyén dolgozik uniós szinten” – teszi hozzá.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy szélsőséges helyzetekben az emberek megrettennek ugyan, de később belátják, hogy a gyűlölet nem megoldás. Ez elsősorban az erős demokratikus hagyományokkal rendelkező országokban – például Németországban, Nagy-Britanniában és Franciaországban – működik, ahol jelentős létszámú iszlám közösség él. „Itt hamar belátják ugyanis, hogy az iszlám vallásúak megbélyegzése, az Iszlám Állam és általában a szélsőségesek malmára hajtja a vizet. A politikai vezetők felelőssége, hogy milyen irányba fordul a közvélemény. Akkor van probléma, ha a középen álló erők a kollektív felelősséget hangsúlyozzák, és a menekültkérdést összekapcsolják a terrorizmussal” – mondja Krekó Péter.
Ami a magyar jobboldal reakcióját illeti: idehaza az eddig szélsőségesnek tartott Jobbik retorikája a párizsi támadás után sokkal mérsékeltebb volt, mint a papíron középen álló Fideszé. „Ha összehasonlítjuk Vona Gábor és Orbán Viktor hétfői parlamenti megszólalását, azt látjuk, hogy Vona a mérsékeltebb (»nem minden bevándorló terrorista, de minden terrorista bevándorló«), míg a Fidesz szerint a menekültkérdés kizárólag a bűnözésről és a terrorizmusról, valamint a kulturális fenyegetésről szól. Ebből a szempontból a Fidesz retorikája már az európai szélsőjobb vonulatába illeszkedik” – állítja az európai szélsőségekkel foglalkozó politológus. Krekó Péter megjegyzi: eközben tény, hogy a korábbi szélsőséges pártok némelyike, például a Dán Néppárt, amelyik néhány éve muszlimellenes volt, a humanitárius szempontokat most többet hangoztatja, mint a magyar kormány.
Hogy ennek mi az oka? Talán az, hogy a Jobbik belátta: „a kemény kéz politikája” versenyben most csak veszíthet a kormánnyal szemben. Ráadásul középtávú terve az, hogy mérsékelt párttá váljon. „Hogy átbújjon a Fidesz hóna alatt – teszi hozzá Krekó. – Orbán a háborúra épít, ami viszont rövid távon hatékonyabb.”

Hová tűntek a fiaik?

Az Iszlám Államhoz elsősorban a közel-keleti térségből csatlakoznak a harcosok: több ezerre tehető a tunéziai, szaúd-arábiai és jordániai harcosok száma. Azonban Nyugat-Európából és Észak-Amerikából is legalább háromezren csatlakoztak a szunnita terrorszervezethez. Míg relatíve könnyű megérteni, hogy az arab térségben élők miért lépnek a dzsihád útjára, az már komoly fejtörést okoz, hogy egy viszonylagos jólétben élő brit vagy francia fiatal miért választja ezt az erőszakos életformát.
A felmérések azt mutatják, hogy elsősorban azok, a vallásukat aktívan gyakorló vagy legalább muszlim gyökerekkel rendelkező férfiak csatlakoznak a dzsihádhoz, akik otthon kilátástalannak látják az életüket. Nagyvárosok peremkerületeiben élnek, meglehetősen rossz körülmények között. Úgy érzik, tettek erőfeszítéseket arra, hogy beilleszkedjenek a többségi társadalomba, de az a származásuk miatt elutasítja őket. Nincs esélyük arra, hogy jó munkát keressenek és kitörjenek ebből a csapdából. Így rendkívül fogékonnyá válhatnak a szélsőséges imámok tanításaira, akik valamiféle célt adnak az életüknek.
Bár átfogó kutatást még nem végeztek a nyugatról Szíriába vagy Irakba induló dzsihádisták hátteréről, a szakértők azt mondják, nagyon gyakori, hogy nem volt előttük olyan apakép, ami meghatározhatta volna az identitásukat. Ennek egyik oka lehet, hogy az apa elhagyta a családját és bizonyos esetekben még az országot is, mert nem váltak valóra a nyugati munkavállaláshoz kapcsolódó álmai. Más esetekben az apa csak fizikailag volt jelen a családban, valójában minden terhet az anya viselt. Ezt a pszichológusok azzal magyarázzák, hogy a nyugati kultúrában a muszlim férfiak értéktelennek és férfiatlannak érzik magukat, ami oda vezethet, hogy teljesen magukba zárkóznak és inaktívvá válnak. Vagyis, ha nincs valódi minta és értékrend egy fiú előtt, akkor még vonzóbb lehet egy olyan erős és agresszív kép, amit a terroristák sugallnak.
Ezzel párhuzamosan az anyák szerepe rendkívül fontos a dzsihádra indulók számára. A hagyomány szerint Mohamed próféta azt mondta: „az anyák lábainál fekszik a paradicsom”, és azoknak, akik harcra készülnek, anyjuk áldását kell kérniük. Ha ezt az asszony megtagadja, akkor minden kapcsolatot meg kell szakítania vele. A Huffington Post amerikai napilap több olyan anyával is beszélt, akinek a fia az Iszlám Államért indul harcba, és áldást várt volna.
A kanadai Christianne Boudreau fia, Damian nagyon nehezen viselte, mikor édesapja 10 évesen elhagyta őket. Magába fordult, és csak videojátékozott. 17 évesen fagyállót ivott, de túlélte az öngyilkossági kísérletet. A kórházban fordult az iszlám vallás felé, aminek az édesanyja örült, mert úgy érezte, a fia a Korán segítségével kezd visszatérni az életbe. Barátai lettek a muszlim közösségből, kondizni és túrázni jártak. 2012 novemberében jelentette, hogy Egyiptomba utazik, hogy beiratkozhasson egy imámképzőbe, majd hónapokra eltűnt. Az asszonyt a kanadai titkosszolgálat tájékoztatta arról, hogy Damian valójában Szíriában van. Februárban a fiú jelentkezett, innentől elég gyakran beszélt az anyjával, akinek minden könyörgése ellenére sem volt hajlandó beleegyezni, hogy hazatérjen. Csupa jó hírt mesélt Christianne-nak: nemsokára megházasodik és házat vesz. Tavaly januárban vesztette életét.
A dán Lukas édesanyja, Karolina Dam is a megváltást látta az iszlámban. Lukasnál Asperger-szindrómát és figyelemzavart diagnosztizáltak 10 éves korában. Kamaszként egyre több probléma lett vele, édesanyja eljegyzéséi gyűrűjét és egy motort is lopott. Mikor a mecsetbe kezdett járni, Karolina azt hitte, egy bűnbanda tagja lett, de mikor kiderült, miről is van szó, az asszony megnyugodott. 2014 májusában tűnt el, és egészen augusztusig nem adott hírt magáról. Akkor megírta az anyjának, mennyire szereti, és egy fényképet is küldött magáról. De ő sem volt hajlandó hazajönni. Tavaly decemberben halt meg. Christianne és Karolina a mai napig nem tudták feldolgozni a veszteséget. A fájdalmukat azzal enyhítik, hogy a sajátjukhoz hasonló sorsú asszonyoknak segítenek. 



AZ ÖSSZEÁLLÍTÁST SZŰCS ÁGNES ÉS KÖVESDI PÉTER KÉSZÍTETTE