12 PONT - Weisz Béla rajza

Örkény-félperces 2015-ből
– Tóni, vegyél nekem valamit!
– Nem lehet ,Cilike, tudod, hogy vasárnap minden zárva van.
– Ki volt az a barom, aki ezt kitalálta?
– Mi voltunk azok, Cilike.
– Akkor jó. Már megijedtem, hogy ez is a Gyurcsány miatt van.

Lapzárta után érkezett. A világosi fegyverletétel alkalmából kiosztották az idei Haynau-díjakat. A legértékesebb kitüntetést Pecsovics Adolf muszkavezető vehette át Paszkievics tábornagytól, aki szerint a díjat Pecsovics többszöri árulással és nézetei tökéletes rugalmasságával érdemelte ki. Szakértők szerint az orosz–osztrák kapcsolatok további javulása mindkét birodalom felvirágzását hozhatja magával az eurázsiai szférában.

EGYÜTT ÜNNEPEL A NEMZET - Marabu rajza

 Nem lesünk gyurmát!
Akasszátok fel a kabátokat! Ezt skandálta a Petőfi nevű, miközben megpróbált a saját lábán megállni. Nem jött össze neki, így jobb híján maga alá brókerezett.

Mondjuk így: már nem voltak szomjasak a fiúk.

Közben a Vasvári nevű végzett a rezsicsökkentéssel.

Nem lesünk gyurmát, jött ekkor a hírrel Irinyi. Abcúg Brüsszel! Csak néztek rá, mint borjú a vasárnapi zárva tartásra.

Holnap kezdődik a forradalom, ráncolta a homlokát Kossuth. Vajon elkészül-e addigra az összes stadion?

Ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni!
Ezt már a Petőfi nevű ember egykori kollégiumi szobatársa mondta.

A bécsi udvar jobban teljesít, mondta Jókai, kis mosollyal a szája szögletében. Sokáig gyakorolta, hogy röhögés nélkül el tudja mondani. Magyar fiatalokat verbuválunk a középiskolákból, olcsóbbér’ megkapjuk őket, mondta. Csak az utaztatás adódik mint kőccség.

Ki a köcsög? Kossuth kicsit nagyothallott.

Ekkor a Petőfi nevűnek majdnem az eszébe jutott valami. Megpróbált ültő helyéből kissé felemelkedni. Az egyik saját lábára már rá is állt, ám hirtelen eltaknyolt. Du ju szpík tolmács? – kérdezte tőle Vasvári. Szeretettel nézte a lánglelkű költőt. Utassy József magyar poéta kolléga soraival próbálta jobb kedvre bírni: „Lopnak a bőség kosarából, / Kelj fel és járj, Petőfi Sándor!”
F. S. P.

KÖZHASZNÚ MUNKA - Szűcs Édua rajza

Szomorú huszár

Zsivajra ébredt Igari Sándor huszár ezredes. Háta fának támasztva, ölében aranyhímzéses csákója. Lábánál huszárgúnyába bújt, pocakos vicekáplár pipiskedett.

– Pattanj fel, öreg! – szólt rá a köpcös.

– A huszárok már felsorakoztak a tribün mögött.

– Helyesebben azzal a beszéddel, máskülönben menten kettéváglak, bitang! – pattant csizmája talpára Igari, és meglazította kardját hüvelyében.

Ekkor egy vörös hajú lány lépett közéjük, aki Igari legnagyobb megdöbbenésére szégyenletesen rövid szoknyát viselt, a nap fényesen csillogott térdeinek kalácsán.

– A miniszterelnök úr mindjárt megérkezik, és lepirítanak, ha addigra nem ülnek a helyükön. Nem akarom elveszíteni a munkámat maguk miatt. Igari megütközve bámult maga elé.

– Álmodnék? – motyogta.

– Ne álmodozzon, bácsi, hanem szedje a lábát! – karolt belé a leányzó, s már húzta is a huszárt a tribün felé.

– Bácsi? – hüledezett Igari, és már biztos volt benne, hogy álmodik, de legalábbis valamiféle tébolydába került. A tribünhöz érve udvariasan feltolták a székek magasába, és leültették az ünneplőbe öltözött urak közé. Igari előtt kinyílt a tér. Soha nem látott embertömeg hullámzott előtte.

– Bátyám, magát meg melyik kölcsönzőből szalajtották? – szólította meg szépen fésült szomszédja.

– A nevem Igari Sándor huszár ezredes, a ruhám eredeti, a kardom pedig éles, elhiheti.

– Örvendek, én pedig… – és itt elnyomta a férfi hangját egy rezesbanda indulója. Igari csak annyit vett ki szavaiból, hogy valamilyen miniszter.

– Szemere miniszterelnök úr is megtiszteli az eseményt? – kérdezte Igari.

– Na, az volna csak az érdekes – felelte kuncogva a férfi, majd szemével a tribünre lépő alacsony emberke felé villantott.

– Méltóságod viccel, ugye? – húzta össze tekintetét Igari, de a színpadra lépő alak, a tömeg halkuló ovációja közben máris beszélni kezdett egy eléje tett, fekete színű, hajlított pálcába.

– Tisztelet a bátraknak!

Ezt mondta, és a tömeg Igari megdöbbenésére ujjongásban tört ki. A levert szabadságharc dicső áldozatainak hallatán rémület fogta el, hiszen még tart a tavaszi hadjárat, Buda ostromakor, az egyik este épphogy elszenderült. Ilyen rémálomra azonban nem számított. Csergőre gondolt, bánatos, barna szemű lovára, és úgy érezte, nincs itt semmi keresnivalója. Beszélni ugyanis könnyű a bátorságról, neki azonban komoly dolgai vannak még megtámadott nemzetének ellenségeivel. Egy ideig ámulva hallgatta az ismeretlen férfi szónoklatát, majd becsukta szemét, és hazagondolta magát.
FTB

A KOKÁRDA EREDETTÖRTÉNETE MAI FIATALOK ÉRDEKLŐDÉSÉHEZ IGAZÍTVA - Gróf Balázs rajza