– Öt napig az autóban aludtunk, mert a polgármester, Mali Zoltán kirakott a szolgálati lakásból, hogy takarodjunk a faluból – mondja a telefonba Szeidl László exvállalkozó, a Baranya megyei Drávapiski önkormányzatának képviselője, uzsorásáldozat. – Azért haragudott meg rám, mert kiálltam a helyiek mellett, amikor a Zoli ide akarta hívni a Szebb Jövőért Polgárőr Egye­sületet, hogy itt lincselés lesz. Pedig nem bántanak itt a cigányok senkit. Feszültség is csak annyi van, hogy elegünk lett a polgármesterből.

Drávapiski kis ormánsági falu. Tényszerűen körülbelül kilencvenen lakják, papíron jóval többen, de Dráva­piskinek a természetéhez tartozik, hogy ténysze­rűen sok minden nem úgy van, mint papíron. Valójában sem a polgármester, sem az alpolgármester nem él itt, ahogy a négy képviselőből is csak három. A polgármesteri hivatalt hiába keresnénk a hivatalos címén, a Fő utca 2. alatt, mert ott a kocsma van meg a falugondnok szolgálati lakása. A hivatal a Fő utca 30.-ban székel – a ház utcafrontja egészen szépen ki van pucolva, hátul azonban a gerendák is kilógnak belőle. Az udvarban áll egy kisebb ház, amely egyszerre műhely és felújított szolgálati lakás. Korábban istálló volt – meghagyták benne a jászolt meg a karikát, amihez kikötötték a lovat. Itt lakik Szeidl László képviselő. Sikkasztás gyanújával nyomoz ellene a rendőrség.

Szeidl László vállalkozása nyílászárókat és redőnyöket gyártott, majd a körbetartozás miatt egy megrendelést nem fizettek ki neki. Emiatt pénzzavarba került, a szomszédjától vett fel kölcsönt, akiről kiderült, hogy uzsorás. Mali Zoltán, aki akkoriban éppen az uzsorások elleni harc élharcosaként szerepelt a médiában, megkereste, hogy segít „megfingatni” az uzsorást. Egyszersmind azt is felajánlotta, hogy Szeidl és családja kezdjen új életet Dráva­piskiben.

– Négyszáz négyzetméteres műhelyt ígért – meséli Szeidl –, szolgálati lakást, fix fizetést nekem és a feleségemnek, továbbá azt, hogy öt közmunkás fog nekünk dolgozni egy évig. Műhely azonban nem volt, csak egy uniós pénzből épült túraállomás, amelyben kikapcsolták az áramot. Fizetést Szeidl soha nem kapott. Végül létesült egy kis műhely, ami azonos helyrajzi számon volt a polgármesteri hivatallal, úgyhogy a hivatal közüzemi számláit is Szeidl nevére kellett íratni – de nem fizette őket, mert a vállalkozás nem tudott elindulni. Dolgozni viszont dolgoztak – a polgármester családjának nagyharsányi házán, ingyen.

A faluban gyorsan megszerették a vállalkozót: olyannyira, hogy Mali Zoltán felkérte, induljon mellette képviselőként az önkormányzati választáson. A választás körülményeit azóta is nyomozza a rendőrség. Az októberi önkormányzati választások előtt sokan költöztek Drávapiskibe – papíron. Újra is választották a polgármestert, a képviselőjelöltek közül is a Mali-pártiakat választották meg, köztük Szeidl Lászlót. A választás előtt érdemben lehetett volna kifogást benyújtani a választói névjegyzék ellen – de az „ellenzék” azután jelentette fel a polgármestert, hogy elbukta a választást. A válaszcsapás sem váratott magára. Hamarosan majdnem az egész falu fel lett jelentve az összes elérhető fórumon. A kovácshidai jegyzőnő, dr. Bárkányi Beáta szerint legalább öt hatóság vizsgálódik a faluban folyamatosan.

Mali Zoltán az uzsorások elleni harc messiásaként igyekezett hírnevet szerezni a médiában. Ennek része volt az is, hogy felkarolta az „uzsorásáldozatokat”, és folyamatosan igyekezett „feltölteni” Drávapiskit „használható” emberekkel. Így került a faluba Szeidl László, de megfordult itt a tiszaszalkai uzsorásáldozat, Tóth Róbertné is két kisgyerekkel. Tóthné kétnapos látogatása keltette hullámok vezettek Szeidl pálfordulásához.

– Annyit segített, hogy a blogjában megírta a történetünket – meséli a tiszaszalkai asszony arról, hogyan is intézte el az uzsorásügyét Mali Zoltán. Mali azt szerette volna, ha az asszony rögtön költözik, de ő óvatos volt: először két gyerekével elment megnézni a helyet. Miután megmondta Malinak, hogy ilyen áldatlan állapotok közé nem költözik, a polgármester SMS-ben közölte vele, hogy takarodjon a faluból. Ezután Tóthnénak volt egy könnyedén elsimított vitája a helyiekkel, amit Mali úgy próbált beállítani, hogy a vendégét majdnem meglincselték, és telenyilatkozta az országos sajtót, hogy szükségessé vált a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület helyi sejtjének megalakítása. Tóthnénak, akit Mali elzavart, de két gyerekkel nem akart éjjel nekivágni a majd’ hatszáz kilométeres útnak Tiszaszalkára, Szeidl László ajánlott fel szobát. Amikor ezt Mali megtudta, Szeidlt is el akarta zavarni a faluból. Szeidl erre végső kétségbeesésében szembefordult Mali Zoltánnal, és nyilatkozott a sajtónak, hogy nem volt semmilyen lincselés Drávapiskin. A falu Mali-ellenes része felsorakozott mellé.

Szeidl Lászlónak sincs más hátra, mint előre: a polgármester régi médiaszereplésére utalva, amikor Mali egy No Fico-táblával „kitiltotta” az akkori szlovák miniszterelnököt Drávapiskiből, készített egy No Mali feliratot, és kiakasztotta a helységnévtáblára. A falugondnok leszedte, a falubeliek visszatették – ezt játsszák azóta is.

Kívülállók úgy vélik, Mali Zoltán valóban „meg akarta csinálni” Drávapiskit – igaz, végcélnak az országos politikát tekintette, tevékenységét ennek rendelte alá.

Pisti, a közmunkás fát vág az udvarán, miközben a többiek a „No Mali” felirattal ballagnak a helységnévtábla felé. A harminc körüli, szimpatikus cigány fiatalembert Mali Zoltán nemrég hívta a faluba, mikor megtudta, hogy naponta száz kilométert biciklizik Villányba a napszám miatt. – Mi semlegesek vagyunk – mondja. – Velem a Zoli csak jót tett, de nem is szeretnék az ellensége lenni.

– Mi lesz ebből? – kérdezi tőlem Pisti, elnézve a cirka harmincfős spontán demonstrációt a helységnévtáblánál. – A polgármestert szinte lehetetlen leváltani a következő választásig – summázom a helyzetet, kicsit magamnak is. Pistinek felszalad a szemöldöke: akkor ez olyan, mint a Mátrix, soha nincsen vége?

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!