A futball maga az élet – állítja Krausz Tamás történész, látszik, ő ezt komolyan is veszi: lakásán relikviák egész sora jelzi, hogy
az egyetemi tanár, Oroszország és Kelet-Európa szakértője vérbeli futballrajongó. A fotelben heverő orosz válogatott mez után azt is fölösleges megkérdezni, kiknek szurkol(t) a most zajló lengyel–ukrán közös rendezésű Európa-bajnokságon, a spanyolokon kívül. Az összes Eb-meccset látta, de nem elégedett. A történész írt könyvet a foci és a politika, meg az üzlet viszonyáról, a játék hatalmáról is.

Angela Merkel gólöröme pénteken a német–görög meccsen. Az előtte jobbra ülő Tusk lengyel miniszterelnök már csak elfogulatlan néző

- – Kép 1/4

– A most zajló Európa-bajnokság akár lehetne nálunk is, alig maradtunk le róla. A mai Magyar­ország a jelenlegi Horvátországgal együtt jobban birkózna meg a feladattal, mint a lengyel–ukrán duó?

– Az az ember érzése, hogy egy-egy ilyen nagy torna már nem is a sportteljesítményekről szól. Háttérbe szorul mindaz, ami a pályán történik és helyette egyre nagyobb jelentőségre tesz szert az üzlet és a politika. Már maga a helyszín kijelölése is piaci szempontok szerint történt. Ha összevetjük, hogy milyen piacot kínál Magyarország és Horvátország, és milyet Lengyelország és Ukrajna, akkor láthatjuk, hogy teljesen esélytelenül versenyeztünk velük annak idején. Ugyanilyen szembeszökő a politika előtérbe kerülése, amely a futballt a nemzeti propaganda eszközének tekinti. Nem véletlenül jelennek meg a lelátón az egyes országok vezetői, hiszen tudják, hogy a futballistákhoz hasonlóan őket is milliók látják majd.

– Ennek nem épp ösztönöznie kellene a játékosokat?

– Én azt látom, hogy sokkal inkább megbénítja őket. A futballisták eleve fáradtan érkeznek, mert az üzleti érdekek miatt nem lehet rövidebb a klubszezon, így a nehéz bajnoki és kupasorozatok után kellene helytállniuk egy Eb-n vagy vb-n. A nagy tornák előtt pedig a média folyamatosan növeli a tétet, egy-egy meccset úgy vezetnek fel, mintha az két ország háborúja lenne, ahol adott esetben a történelmi igazságtalanságokért is bosszút lehet állni. Mindez persze tudatos hangulatkeltés, hiszen ettől csak nő az érdeklődés, a játékosokat azonban sokszor gúzsba köti. Szerintem a helyi közvélemény nyomásának jelentős a szerepe abban, hogy egyik rendező ország sem jutott tovább a csoportjából.

– A jelek szerint a lengyel–orosz mérkőzés előtt randalírozó „szurkolók” el is hitték, hogy megtorolhatnak valamit a múlt sérelmeiből.

– Anélkül, hogy egyéb jelzőket használnék, az tény, hogy a keménymag sosem a legmagasabban képzett társadalmi csoportokat reprezentálja. Márpedig itt a legkönnyebb nacionalista és rasszista alapon uszítani. Van egy hatalmas ellentmondás a jelenlegi futballal kapcsolatban. Hivatalosan antirasszista propaganda zajlik, ezt láthatjuk a pálya szélén lévő feliratokon is, ám eközben ma éppen a futball az egyik legalkalmasabb eszköz arra, hogy felkorbácsolja a nacionalista és rasszista indulatokat.

– Ilyen lenne a futball természete?

– Ez inkább magában a rendszerben van benne. A politika nem véletlenül használja ki a futballt, hiszen ma a legnépszerűbb játék a világon. Tudja ezt Putyin, amikor nyilatkozataiban aggódik az orosz drukkerek biztonságáért és tudják azok a nyugati politikusok is, akik a Timosenko-ügy miatt bojkottal fenyegetőztek. Érdekes módon, amikor nem közelgett Ukrajnában Eb, akkor sokkal halkabban emeltek szót az ottani demokrácia és szabadságjogok védelmében. Ez persze nem új keletű dolog, a politika alaposan benyomult a futballba. És ebben a tekintetben nincs különbség Nyugat- és Kelet-Európa között. A futball politikai és üzleti „megszállása”, kisajátítása persze hosszú múltra tekint vissza.

– Úgy néz ki, a folyamat visszafelé is működik, vagyis a foci is befolyásolhatja alapjaiban a politika eseményeit, ahogy az sokak szerint a görög választásokon is történt.

– Azt mi magyarok is pontosan tudjuk, hogy a futball mindenkori teljesítménye hat az emberek hangulatára. Ha sikereket ér el egy ország válogatottja, akkor képes csökkenteni a szociális feszültséget. Nem zárható ki, hogy az oroszok legyőzése utáni eufória segítette győzelemre az európártiakat Görögországban, de ez azért külön elemzéseket igényel. Viszont ezek a sikerek csak ideig-óráig hatnak, aztán amikor az emberek kijózanodnak, netán valami kudarc következik, akkor minden átcsap az ellenkezőjébe. Amennyire nyomon követem az ukrajnai híreket, ott amekkora volt a várakozás, most akkora a csalódás, ami a szélsőségesek megerősödéséhez vezethet. De ez nem a futball bűne. A futball ártatlan. Mindez a mai ukrán társadalomból adódik, amely a legvadabb nacionalizmussal és szociális ellentétekkel van átitatva.

– Sokan tartottak a szurkolók rasszista megnyilvánulásaitól, ami, mint kiderült, nem is volt teljesen alaptalan. Érdekes viszont, hogy amíg Balotelli, az olaszok színes bőrű játékosa felé banánt dobáló horvát drukkerek miatt 80 ezer eurós büntetést szabott ki az UEFA, addig az alsónadrágján egy fogadóirodát hirdető dán futballistának 100 ezret kellett fizetnie.

– Persze, mert utóbbinál üzleti érdekek sérülnek. A rasszizmus ellen pedig csak addig lépnek fel, amíg az nem megy az üzlet rovására. Márpedig a kitiltott drukker nem vásárol belépőt. Igaz, főleg Angliában kitiltják a rasszista drukkert, megtehetik, mert a helyére és jegyére sokan pályáznak. Ez elég erős fenyegetésnek számít. Egyébként, ahol akartak, ott megszabadultak a rasszizmustól, Németországban például a 70-es, 80-as évektől kezdődően tűzzel-vassal irtották.

– Mostanra pedig ha valaki német és rasszista, akkor jobb, ha le se ül nézni a török származású Özil, a tunéziai Khedira, a ghánai Boateng a lengyel Klose és Podolski vagy a spanyol Gomez fémjelezte válogatottat.

– Ahol a szociális konfliktusok enyhébbek, ahol nagyobb a jólét és a multikulturalizmusnak is vannak gyökerei, ott természetesen kisebb a nacionalista ellenállás. Ott nemhogy lenyelik, hogy más országok leszármazottjai alkotják a nemzeti csapatot, de örülnek is neki, mert ettől csak erősebbek lesznek. De a félperiférián, Kelet-Európában, ahol a kapitalizmusnak milliók a vesztesei, a globalizmus nacionalista ellenállást hív életre, amely tükröződik a futballpályákon is. Csak míg nálunk például a cigányok és a zsidók lesznek a keménymag ellenségei, addig például Oroszországban a kaukázusiak.

– Mi lesz az Eb után a rendező országokban?

– Ha a felfokozott érdeklődést meglovagolva sikerül jelentősebb befektetések árán kiszélesíteni a lengyel és az ukrán foci hátterét, akkor talán megtérülhetnek az infrastrukturális beruházások. Én azonban szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban, véleményem szerint a helyi labdarúgás nem sokat nyert ezzel a tornával, és gyaníthatóan üresen fognak állni az 50-60 ezres stadionok.

– Ismerünk olyan országot, ahol nagy torna nélkül is épülnek majd a stadionok…

– Amire a magyar kormány ké­­szül, az csakis a politika piacán érté­­kelhető jelenségsor. Nyilván azt gondolják, hogy ha rendet tesznek a lab­­darúgás területén, és emelik a színvonalat, ami azért szintén kétséges, akkor a futballt szerető emberek körében népszerűek lesznek.

– Ami azért nem kis réteg, hiszen az Eb mérkőzéseit itthon is több mint egymillióan kísérik figyelemmel a tv-ben, pedig mondjuk egy cseh–portugál találkozónak kevés magyar vonatkozása van.

– Ennek egyik oka talán az, hogy az egész klubfutball át van szőve a kibogozhatatlan bűnözéssel, tanulmányok szólnak arról, hogy a világ futballját a maffia és különböző bűnözői klánok irányítják. Amikor erről olvasunk a sajtóban, természetes, hogy tisztább futballra vágyunk, márpedig jogosan feltételezhetjük, hogy a nagy tornákat nehezebb manipulálni. Sokan pedig azért ülnek le a képernyő elé, mert itthon nem lehet normális labdarúgást látni, ugyanakkor a futballszeretetet nem sikerült kiölni az emberekből.

– Ha ez így van, akkor mégiscsak lehetséges politikai tőkét kovácsolni azzal, ha a futballt a kirakatba tesszük. Volt már ilyen a 20. századi ma­­gyar történelemben.

– Igen valami ilyesmit szeretne elérni a kormány, csak nem veszi észre, hogy már egy másik világban vagyunk, ahol az állam nem tudja azt ellátni, mint például a szocialista korszakban. Vagy észreveszi, de a populista manipuláció felülír mindent. Hogyan is gondolhatja bárki komolyan, hogy mikor a gazdasági összeomlás szélén vagyunk, akkor annyi pénzt tudnak invesztálni a labdarúgásba, ami megváltoztatja az elmúlt húsz év alapvető trend­jeit. Persze maga az „ötlet” nem rossz, hiszen egy nagyon sikeres válogatott tud teremteni egyfajta nemzeti egységet. De olyan jó csapat itt sose lesz. Gondoljon bele, itt még Puskásék is megbuktak.

– Aki eddig nem kedvelte a labdarúgást, biztosan nem az ön szavai győzik meg az ellenkezőjéről. Ennek ellenére minden este ott ül és nézi a mérkőzéseket.

– Mert mindettől függetlenül a futball még futball marad. És ez a legizgalmasabb, a legsokoldalúbb és a legjobban áttekinthető játék. Sajátossága, hogy az emberek át tudják vele élni a mindennapi életük konfliktusait. A bíró megtestesíti a hatalmat, a csapatok az ellentétes érdekű csoportokat. A végtelen egyszerűsége attól lesz bonyolult, hogy ki tudja fejezni a társadalmi ellentétek sokaságát. A futball maga az élet.

Címkék: MSZMP, , labdarúgás

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!