A vasúti reformok történetében benne rejlik a magyar politika elmúlt tíz évének oly sok hordaléka. A Fidesz-kormány most saját ellenzéki politizálásának foglyává vált. Mai tetteik ellentmondanak korábbi szavaiknak. Közben a közösségi közlekedés egésze szalad éppen vakvágányra.
Az ellenálláshoz és a közlekedéssel összefüggő reformtervek tagadásához már hozzászokhatott a Fidesz. Hiszen maguk ezt oly nagy előszeretettel és oly nagy kedvvel gyakorolták abban a bizonyos „elmúltnyolcévben”. A héten jelentették be: az Orbán-kormány 410 vonatjáratot törölt ki a menetrendből, és ugyanez történt 30 helyi Volán-járattal is. Ez 8 százalékos járatritkítást jelent, de Nógrád megyében például 45 százalékkal ritkábban közelednek a vonatok. A cél: 12 milliárd forint megtakarítása.
Amikor a második Gyurcsány-, majd pedig a Bajnai-kormány 2007 és 2009 között 38 kis forgalmú szárnyvonal bezárása mellett döntött, a Fidesz még a vasútmegmentő szerepében tetszelgett. A szárnyvonalbezárásokat a nemzethalállal leggyakrabban összefüggésbe hozó politikus éppen a mostani átalakítások két levezénylője volt, Fónagy János és Völner Pál, az infrastruktúráért felelős államtitkár. – A szocialisták vasútrombolásával ellentétben a nemzeti ügyek kormánya ésszerűsíti a tömegközlekedést – ma ez a válasz a mostani tettek és a korábbi szavak közötti ellentmondásra.
A két reform között persze tényleg van különbség – ahogy a parameter.sk honlapon közölt elemzés is rámutat. Az MSZP által támogatott reformcsomag értelmében 6400 utasnak kellett volna váltania vonatról buszra, a Fidesz viszont átszervezéseivel a becslések szerint 1 millió állampolgár időbeosztását változtatja meg. Vannak szimbólumai is ennek a mostani átalakításnak: ilyen például a Pápa–Csorna vonal, amelyet az MSZP-kormányok leépítettek, mondván, kevés az utas. A Fidesz hatalomra jutása után, 2010 júliusában újranyitotta a vonalat. Most viszont az ott közlekedő 22 vonatból 17-et kivon a kormány, mondván, kevés az utas.
A Fidesz reformjának egyik nagy kérdése: mitől hoz megtakarítást a járatritkítás, mikor a vasút költsége elsősorban az infrastruktúra fenntartásából áll, azt pedig ugyanígy működtetni kell 5 vonattal, mint 22-vel. Az MSZP éppen ezt próbálta teljes szárnyvonalak megszüntetésével kezelni, az ellenzéki pártok egyébként most is azt gondolják, hogy a kormány végül meg is fogja szüntetni a kivéreztetett vonalakat.
A Gyurcsány–Bajnai reform az érintett települések polgármesterei szerint egyeztetések nélkül zajlott – a mostani is. Az MSZP azonban az intézkedés bejelentése után adott időt az önkormányzatoknak a szervezkedésre, sőt az egyeztetésre is, az Orbán-kormány döntéseiről azonban csak a sajtóból értesültek.
Eltérően állnak az ügyhöz a civil szervezetek is. Bár például a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület (VEKE) kritizálta az Orbán-kormány reformját, a 12 milliárdos megtakarítást blöffnek nevezve, most nem követelte a miniszter lemondását, mint 2007-ben, és nem szólította fel a miniszterelnököt a vasútrombolás befejezésére. A Gaskó István nevével fémjelzett legnagyobb vasutas-szakszervezet, a VDSZSZ kritikus hangú közleményeket fogalmazott meg és egyeztetéseket kezdeményezett a MÁV-val, ezúttal szó sincsen gördülősztrájkról, mint az MSZP-reform idején.
A lényeg mindemellett változatlan: a vasút a jelenlegi állapotában nem tud működni, és ez 2007-ben és 2009-ben is igaz volt. A populista ellenzéki politizálás nem csak az akkori kormány munkáját lehetetlenítette el végképp, de még a mostani kormány helyzetét is jelentősen megnehezítette. Magyarországról nem is szólva.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!