A felsőoktatásban már január elején jött a feketeleves: kiderült, hogy 2011 szeptemberéhez képest szinte minden területen csökken azoknak a száma, akik ingyenesen tanulhatnak; az akkori 53 ezerrel szemben csak 34 ezer diák tanulmányainak költségét fizeti az állam.
Szeptembertől háromféle finanszírozási formában indultak el a képzések, az állami ösztöndíjasoknak nem kell fizetniük, a részösztöndíjasoknak a költségek felét, az önköltséges hallgatóknak viszont képzésük teljes költségét állniuk kell. A felvételizőknek alig egy hónapjuk volt eldönteni hol tanuljanak tovább, csak az utolsó pillanatokban derült ki, melyik képzésre hány embert vehetnek fel az intézmények, és az önköltséges árakat is csak az utolsó pillanatban hozták nyilvánosságra. A jelentkezési lapok leadásának határidejét ezért kénytelen volt az oktatási vezetés 9 nappal kitolni. A legrosszabbul azok a középiskolások jártak, akik jogásznak vagy közgazdásznak készültek; előbbi terület 100, utóbbi 200 állami ösztöndíjas helyet kapott, a miniszterelnök pedig később nyilvánvalóvá tette: nem tartja indokoltnak, hogy akár egyetlen diák képzését is fizesse az állam ezeken a területeken. Tavasszal egy egyelőre hamvába holt koncepcióval sokkolta a kormány az egyetemeket és főiskolákat: a tervezet integrációról, összevonásokról és felsőoktatási pólusokról szólt, és ismét felbukkant a nemzetközi szinten leginkább elismert magyar egyetem, a Corvinus feldarabolásának ötlete. A kormánynak sokakat sikerült elriasztania a magyar felsőoktatástól: idén 30 ezerrel kevesebben felvételiztek, mint 2011-ben, és az elmúlt 10 év alatt most kerültek be a legkevesebben az intézményekbe. A kormány deklarált célja az volt, hogy a diákokat a munkaerő-piacilag értékesebbnek nyilvánított műszaki és természettudományos képzések felé terelje, de az iskolák sok helyen nem tudták feltölteni a keretszámokat, miközben ezekre a helyekre minimális pontszámmal is be lehetett kerülni. A szeptemberben beiratkozóknak már alá kellett írniuk a röghöz kötő hallgatói szerződést, amelynek értelmében minden olyan diák, aki állami ösztöndíjas vagy részösztöndíjas képzésben végzi el felsőoktatási tanulmányait, köteles képzési idejének kétszeresét Magyarországon ledolgozni a diplomázást követő 20 évben, vagy vissza kell fizetnie taníttatásának költségeit. A kormány kommunikációja szerint tulajdonképpen mindenki ingyenesen tanulhat, mert az állam a kamattámogatott Diákhitel 2 formájában mindenkinek kifizeti a taníttatását, de a diákok nincsenek túl nagy bizalommal a kölcsönnel szemben. December elején bejelentették: jövő szeptemberben mindössze 10 ezer 480-an kezdhetik meg a tanulmányaikat állami ösztöndíjasként, vagyis a diákok 80-90 százalékának kellene fizetnie a tanulmányaiért. A diákszervezetek tiltakozásokba kezdtek, amelyekhez napról napra egyre többen csatlakoztak – a tüntetések, sztrájkok ígéreteik szerint folytatódni fognak, annak ellenére, hogy Orbán Viktor látszólag visszakozott, és ismét 55 ezer finanszírozott helyet ígér. A diákok azonban továbbra sem elégedettek, hiszen szeptembertől 16 szakon (többek között jogi, gazdasági és turizmus) egyáltalán nem lesz majd ingyenes oktatás, az intézményeket pedig annyi elvonás sújtja, hogy sok helyen jelenleg is szénszünetet tartanak.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!