Egy éve úgy tűnt, akár a szakszervezetekből is kinőhet egy új ellenzéki politikai tömörülés. Az első fecske, a Szolidaritás kormánybuktatást célul tűző radikális akcióit jelentős médiaérdeklődés kísérte. Mára a kezdeti lendület kifulladni látszik. Van-e még svung a szakszervezetekben?
Eddig mindössze nyolcezren csatlakoztak a Magyar Szolidaritás Mozgalomhoz, amely október 1-jei megalakulásakor a legkomolyabb kormányellenes összefogásnak tűnt. A kezdeti lendület kifulladását az is mutatja, hogy az általa meghirdetett Demokratikus Ellenzéki Kerekasztal (DEKA) létrehozása is húzódik. Ennek egyik oka szakértők szerint az, hogy a parlamenti ellenzéki pártok riválisként tekintenek a szerveződésre. Mindazonáltal a héten szakértők, szakmai és civil szervezetek képviselőinek részvételével megkezdődött a vitasorozat egy alternatív kormányprogram kidolgozásáról.
Kora tavasszal még úgy tűnt, a demokratikus ellenzéki pártokat egy asztalhoz tudják ültetni a Magyar Szolidaritás Mozgalom vezetői, hogy közösen készítsék elő a jelenlegi, Fidesz-kormány leváltását. Emlékezetes: tavaly október 1-jén egy több tízezres, Kossuth téri szakszervezeti tüntetésen jelentette be az akkor még szakszervezeti akcióegység egyik vezetőjeként Kónya Péter a Szolidaritás megalakítását. A bejelentés meghökkentést váltott ki a demonstrációt szervező szakszervezetekből, mert a döntést megkérdezésük nélkül hozták meg, úgy érezték, valamire fel lettek használva, anélkül, hogy erről előre tájékoztatták volna őket. Mint utóbb kiderült, emiatt a szakszervezetek jó része el is határolódott a Szolidaritástól, amely szakszervezeteket összefogó szerveződés helyett egyéni támogatókra építő mozgalommá vált.
Tóth András, az MTA Politikai Tudományok Intézetének főmunkatársa is úgy látja: Kónyáék súlyos hibát követtek el azzal, hogy előzetes egyeztetés nélkül, a nagygyűlésen jelentették be a mozgalom elindítását. A tavaly nyár elején megalakított szakszervezeti akcióegységből lehetett volna egy új szervezet, amely friss erőként határozottabban léphetett volna fel a kormány általuk hibáztatott politikája ellen. S bár a Szolidaritás jelentős részben szakszervezetekből nőtt ki, elvesztette eredeti jellegét, s ezzel azt a lehetőséget is, hogy alulról szerveződve megújítsa a magyar szakszervezeti mozgalmat az akcióegység keretében. Megfogalmazása szerint Kónyáék azzal a döntésükkel, hogy mozgalmat csináltak a Szolidaritásból, s nem pedig az akcióegységet megszemélyesítő szervezetet, lemondtak arról, hogy megpróbálják megújítani a szakszervezeti mozgalmat.
„Az elmúlt hetekben erőteljes szervezőmunka folyt a háttérben, az viszont kétségtelen tény, hogy a média némi pihenőt adott a Szolidaritásnak” – mondta lapunknak Székely Tamás, a Szolidaritás társelnöke. Utalt arra, hogy a Republicon Intézet közelmúltban rendezett konferenciáján közvélemény-kutatók felméréseikre hivatkozva jelezték: a Szolidaritással számolni kell, meglepően erős a támogatottsága. Ezt mutatja az is, hogy ma már több mint 230 településen működik szervezetük, és a csatlakozók száma is közelíti a nyolcezret. Egyre több neves szakember jelzi, hogy kész együttműködni a Szolidaritással a szakmai munkában. Vélhetően az ellenzéki pártokat is meglepte a mozgalom megjelenése, mert bár kezdetben hajlandóságot mutattak a tárgyalásokra egy ellenzéki kerekasztal keretei között, hamar kiderült, hogy riválisként tekintenek a Szolidaritásra. Lapunknak Pataky Péter, az MSZOSZ elnöke úgy nyilatkozott: furcsa helyzetben vannak a szakszervezet és a civil szféra is, hiszen külön-külön megfogalmazódik, hogy szükséges lenne egy alternatív program kidolgozására a jelenlegi kormányzási gyakorlattal szemben, de azt látja, hogy nem alakult még ki ennek a munkaformája.
„Jó szándékú kezdeményezéseket látok, de nem látom, hogy ez összefogó erő tudna lenni” – fogalmazott.
Mindazonáltal a héten tető alá hoztak egy „mini” társadalmi kerekasztalt, amelynek résztvevői civil szerveződések, szakszervezetek képviselői, vitaindítói pedig neves közéleti személyiségek, nemzetközi hírű szakértők voltak, s az egészségügy, a szociális terület, illetve a kis- és közepes vállalkozások helyzetéről vitáztak. A következő hetekben a demokrácia alapintézményei, a közrend és közbiztonság, a biztonságpolitika, majd az oktatás, a tudomány és a kultúra alapkérdései is terítékre kerülnek. A civil szerveződések és szakértők bevonásával alakuló stratégiai programok tervezetét később nagyobb nyilvánosság előtt is bemutatják, és vitára bocsátják. A tervek szerint az év végén a már szélesebb körű társadalmi támogatottságot élvező elképzeléseiket a demokratikus ellenzéki pártokkal is ismertetik. Mint megtudtuk: május 1-jén a Szolidaritás megalakítja munkás tagozatát, amelyről Székely Tamás azt mondta: azért van szükség a létrehozására, mert azt látják, hogy a szakszervezetekkel szemben még mindig sokakban nagy az ellenállás, pedig a munkahelyeken egyre kiszolgáltatottabbak a dolgozók. Utalt arra is, hogy azoknál a vállalkozásoknál, ahol a szervezettség július 1-jén, az új munkatörvény életbe lépésekor nem éri el a 10 százalékát, szeptember 1-jétől megszűnnek a munkavállalók számára is számos előnyt jelentő, hatályos kollektív szerződések.
Közösen tüntet május elsején négy szakszervezeti szövetség biztos munkahelyeket, tisztes megélhetést, továbbá elérhető és működő közszolgáltatásokat követelve. Az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége (ASZSZ), az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT), a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) és a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) a Városligetben a napozórétre tervezett nagygyűlésük után fórumot tartanak parlamenti pártok frakcióvezetőinek részvételével. A Jobbik kivételével minden parlamenti pártot, valamint a Demokratikus Koalíciót meghívták a fórumra, azonban a Fidesztől és a KDNP-től nem kaptak választ. Borsik János, az ASZSZ elnöke szerint a kormány munkavállaló- és ezzel családellenes politikát folytat, elítélte, hogy az egykulcsos adórendszer „kőbe van vésve”, mivel úgy véli, hogy az emberek 84 százaléka emiatt kevesebbet keres.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
