A hatodik napon dermesztő hidegben, jó néhány feltört lábbal, ám töretlen eltökéltséggel folytatta útját az éhségmenet Gyöngyösről. Végig két villogó rendőrautó biztosította őket, szigorú kikötéssel: libasorban menjenek, hogy ne okozzanak félpályás útlezárást. Itt csatlakoztunk hozzájuk mi is néhány kilométerre.
– Imrét keresi? Ott a menet élén, a „Munkát, kenyeret!” táblával… Tóth Imre Miklós 44 éves munkanélküli olvasztár, a szervező épp azt mondja a mobiltelefonjába: – Engem ne fenyegessen! – és leteszi.
– Ki fenyegette? És mivel?
– A Fidesznek valami képviselője, nem értettem az országúti zajban a nevét. Azt akarta, forduljunk vissza, ne menjünk Pestre. Azt is mondta, keressek egy jó ügyvédet – és röhögött a telefonba. Nem csoda, ha elöntött a méreg. Az öt napja tartó menetelés? Azt bírom lábbal. A kohászok acélból vannak. Próbált már a hőségben új bakancsot betörni?...
Tempósan lépdel vagy negyven ember, bemelegszenek az izmok. Nemzeti lobogóval a kezében elöl egy hölgy is: – Szerdán már velük gyalogoltam, a mai a második napom. Nem maradhattam végig, mert munkanélküliként átképzésen veszek részt – így Gotyár Marianna. – Nincs munkám 2004 óta. Szerencsére a fiam már nagy és a nyugdíjas szüleimnél lakhatok, máskülönben már az utcán lennék. Legutóbb decemberben kaptam segélyt, 28 ezret, de most leszállították 22 ezerre. Közöltem, hogy átképzésen veszek részt, erre azt ígérték, 42 ezer lesz. De januárban tudatták: csak 36 ezer, mert 16 százalék adót kell fizetni utána… Pedagógus vagyok. Biológiát, földrajzot, testnevelést tanítottam…
Dudáló autók, buszok húznak el mellettünk, integetnek, kiszólnak az ablakon: „Veletek vagyunk!” „Csak így tovább!” Aztán egy fehér Opelből azt kiabálják: „Anyátokat! Menjetek inkább dolgozni!” De hiszen ők is éppen ezt szeretnék. Mindenesetre a buszmegálló közönsége biztatja a menetelőket.
A város határában a helyben maradók leválnak, ám egy hölgy perdül a menet elé nagy kosár pogácsával. – Még langyos!
Fél ötkor sütöttem négy tepsivel – kínálja Macskássy Izolda garfikusművész. – Együttérzek a csapattal. Akinek nincs munkája, annak semmije sincs… A csatlakozását jelentette be a szállásukon reggel egy busznyi nyugdíjas asszony is; 40-en jöttek Borsodból. Ők is hoztak csokit, süteményt, hogy a gyalogszerrel haladók bírják.
És bírják! Barát Endre szociológus a kemény maggal lépdel hétfő óta, a vízhólyagot már kiszúrta a lábán. Miért is menetel?
– Borsodban dolgozom, foglalkoztatási programokon. Naponta látom a mélyszegénységet és a harmadik világbelihez hasonló nyomort. És nem csak kisebb településeken, ahol szinte senkinek sincs munkája, legfeljebb közmunka olykor, hanem a nagyobb városokban, így Miskolcon is. Egyre többen élnek víz, villany, vécé nélkül… A munka hozhat csak megoldást.
Mit keres a menetben a 36 éves pesti informatikus, akinek jó állása is van? Megyaszai Sándor a fehér zászlóra mutat, a Civil Kontroll Egymillióan a Demokráciáért Egyesületé. – Támogatjuk az éhségmenetet. Ahogyan a Szolidaritás is. Az MSZP-sek kezdettől itt vannak, csatlakoztak a Demokratikus Koalíció, az LMP képviselői és sok helyi szervezet is. Azért utaztam Miskolcra és jövök végig, hogy kifejezzem a budapesti értelmiségiek, a civilek szolidaritását. Mi sem szeretnénk olyan országban élni, ahol a vidéki régiók leszakadnak és az ott élők szegénységbe süllyednek. Mezőkövesdet megmozgattuk! A munkanélküliek ott már közölték: ha a vezetőik szerint ott van munka, akkor ők kérik!
Fél 11-re jár az idő, amikor a nagy fagyban, hó födte szántón megjelenik az első varjú. Elkárogja magát, de téved; újabb csatlakozó vár a 75-ös kilométernél. – Mit akarunk elérni? Én, Tóth Imre Miklós állampolgár azt, hogy üljön össze a nemzeti kerekasztal, mert nem mehet tovább, hogy az embereknek ne legyen jövőjük. Két éve lettem munkanélküli, segélyt kaptam, próbáltam munkát találni. Csak faültetés, utcaseprés, hólapátolás akadt… Múlt hétfőn közölték: a miskolci Városgazda Kht.-nél sincs már lehetőség. Sok barátom van, vállalkozó is nem egy, aki már feladja. És hozzám hasonló helyzetű még több.
Attila barátom volt az egyikük. Nemrég végzett magával.
Tóth Imre azt mondja, ha nem tud változni a politika, a kormánynak mennie kell. Reméli, talán sikerül felrázni az embereket.
– Ahogy közeledünk Pest felé, mind több a szimpatizáns és mind kevesebb, aki beszól – ez a tapasztalata.
A hatodik napon legalább százan csatlakoztak rövidebb-hosszabb szakaszon a menethez mire a Hatvanba, a szombati célba értek. És a hetedik napon sem pihennek meg. Irány Budapest.
A Szolidaritás és a borsodiak menetét támogató civil szervezetek aktivistái február 13-án, hétfőn a főváros határán várják a résztvevőket. A munkát és kenyeret követelők körülbelül 13 órakor érkeznek az Örs vezér terére, ahol újabb százak, akik a Facebookon jelezték szándékukat, csatlakozhatnak a sorhoz. Az éhségmenet onnan a Keleti pályaudvar –Blaha Lujza tér–Astoria–Deák tér útvonalon tart majd a Kossuth térre.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
