Így kell okosban államosítani az 500 milliárd forintos hulladékgazdálkodási piacot. Paks II-t játszik a kormány a szemétbizniszben: egy drágább, rosszabb hatásfokú technológiát preferál, mert sok forrást lehet rá szerezni. Mindeközben megint többet fizethetünk a szemétdíjakért.
Ötszázmilliárd forintos piacot formáz újra az állam, pontosabban centralizálja – ám a hulladékgazdálkodás átalakítása erősen döcög. Meglehet, nem véletlenül. A kormány ugyanis két folyamatot menedzsel párhuzamosan: központilag gyűjti be és osztja újra a szemétszállító cégek bevételeit, másrészt átalakítja a hulladékfelhasználást. A folyamat megtizedelheti a szállító és újrahasznosító vállalkozásokat egyaránt. Több vélemény szerint nem balesetről van szó: 26 hulladékgazdálkodási társulás (egy akár 100-150 települést is összefoghat), illetve 150 szolgáltató cég mozog a szemétbizniszben, ezeket a kormány most nehéz helyzetbe hozza.
Csődbe tolva
Hogy tudatosan-e, arról persze csak találgatni lehet, mindenesetre szándékosságot sejtet, hogy miközben bevételtől fosztja meg a hulladékcégeket, kíméletlenül behajtja rajtuk az állami sarcokat. Emlékeztetőül: a kabinet 2016 áprilisára létrehozta a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő (NHKV) Zrt.-t, és központosította a szemétszállítást. A szisztéma lényege: az eddig a helyi/regionális hulladékgazdálkodó, szállító cégek szolgáltatnak továbbra is, ám az ügyfelekkel az NHKV szerződik – azaz a központi cég számláz, gyűjti be a „a szemétdíjat”, illetve osztja vissza a pénzt a helyben dolgozó vállalkozásoknak.
Csakhogy várni kell még az állami monstrum felállítására, például működőképes számlázóprogramja sincs. És ha minden igaz, októberig nem is lesz. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi „lokális” szolgáltatóknak mintegy fél évig teljesen vagy részben hitelezniük kellene a szemét elszállítását (hiszen a pénzt csak az NHKV szedheti be). Ez pedig sok-sok vállalkozást csődbe vihet.
Olcsóbb az inkasszó
Ám a kormányzat biztosra megy. Ugyanis a cégek most kapták meg az agrártárca levelét, miszerint minden hulladékcég fizesse be a második negyedévre esedékes hulladéklerakási járulékot. Ha nem teszi, akkor számlájára inkasszót tesz az állam. Amennyiben a számla „ki van száradva”, nos, abban az esetben a tulajdonos fizet, márpedig nagyon sok hulladékcéget a helyhatóságok birtokolnak.
Magyarán: ebben az esetben az önkormányzatoknak egyéb feladataiktól (például idősek ellátása, közvilágítás stb.) kell elvonniuk a pénzt. Persze nem kötelező mindenáron szolgáltatni, azaz bármelyik vállalkozás csődöt jelenthet. Ebben az esetben a katasztrófavédelem jelöli ki, melyik szolgáltató álljon be helyette, vagy akár az állam saját tulajdonába veheti a céget. Következésképp minél tovább nem startol az NHVK, annál több vállalkozás szorul majd állami segítségre. (Ha az állam ki akarná vásárolni ezeket a vállalkozásokat, akkor mintegy 200 milliárd forintot kellene e célra költenie.)
Égjen hát!
Ráadásul nemcsak a szállító cégeket, de a hulladékfeldolgozókat is nyomja a kormány. Ugyanis az általuk fizetendő járulékot megemelte, míg a hulladékégetésből származó salak lerakása után nem kell járulékot fizetni.
Ez azt jelenti, hogy a „megsemmisítő vállalkozások” szinten tarthatják vagy épp mérsékelhetik tarifáikat, így a zord anyagi helyzetben lévő szállítási cégek hozzájuk irányíthatják át szállítmányaikat. Azaz még inkább sorvad a hulladékfeldolgozók bevétele, és egyre hangsúlyosabb lesz az égetés.
Hogy miért szeret jobban egy a környezetet megterhelő, rosszabb hatásfokú és összességében drágább megoldást a kormány, arról csak találgatni lehet, mindenesetre azért érdemes a Paks-áthallásra figyelni.
Ugyanis itt is a forrás a lényeg: a kormány uniós pénzből építi a Dél-pesti Fővárosi Hulladékhasznosító Mű II. ütemét, illetve szintén közösségi támogatásból valósítaná meg a kerepesi égetőművet is. Mindezt úgy, hogy az ország egyetlen kommunális égetője, a rákospalotai sem használja ki kapacitásait. Ez pedig azt mutatja, hogy az új égetőket csak akkor lehet racionálisan a csúcsra járatni, ha azokba terelik át a hulladékfeldolgozók forgalmát. (Az már csak hab a tortán, hogy a hulladékégetők évtizedeken át veszélyeztetnék az érintett agglomeráció lakosságának egészségét.) A kabinet viszont azzal érvel, hogy az égetőkre azért van szükség, mert azok biztosíthatják az olcsó távfűtéshez szükséges energiát. Csakhogy ezekből a „hulladék-erőművekből” nagyon kevés energia „jön ki”, ugyanis ami keletkezik, annak nagyját az égetőmű üzemeltetésére kell fordítani. (Nem véletlen, hogy a rossz hatásfokkal égő kommunális vegyes hulladék elhamvasztásához még póttüzelőanyagra is szükség van.)
28-szor
több rákkeltő dioxint, 2,5-szer több szén-dioxidot, 3-szor annyi nitrogén-oxidot bocsát ki egy hulladékégető, mint egy ugyanannyi energiát előállító széntüzelésű erőmű
Tripla trükk
A hulladékszállító cégek helyzetén az ügyfelek sem „segíthetnek”, a háztartások ugyanis nem bírnak egy újabb áremelést. A rezsicsökkentés és a különböző környezetvédelmi díjak megemelése miatt ugyanis a legtöbb szolgáltató veszteségbe fordult, ezért mintegy 20–60 százalékkal gyúrta ki árait. Ám ez sem segített, illetve az sem, hogy az állam is bevetett egy cselt. Így egy visszás törvényi szabályozás okán több százezer ember fizet kétszer. Eddig ugyanis ügyfélként fizettek az emberek, most pedig adózóként. Hogy világos legyen: eddig egy cím egyszer szurkolta le a tarifát, most viszont fizet lakosként és akkor is, ha vállalkozóként a lakásán van a székhelye bejegyezve (ezen nem változtat, hogy a cége produkál-e hulladékot vagy sem). Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a központosított állami szemétmonstrum mintegy tízmilliárd forint veszteséget termel évente, így állami cégről lévén szó, valószínűleg ezt is az adófizetők állják majd.
A salakanyag – ami az égetés után marad vissza – mintegy negyedének bizonytalan az összetétele.
Ugyanis az égetés a nem veszélyes hulladékot is veszélyessé változtathatja. Ezt pedig szintén lerakják.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!