Az ember lényegtelen. –
Hatékony egészségügyi és oktatási rendszer, amihez mindenki egyenlően hozzáfér, tisztességes bér és méltányos nyugdíj, érdemi és egyenlő pozíciók a munkaerőpiacon, kézzelfogható segítség hátrányos helyzet esetén – így summázható az, mit takar az EU szociális pillér néven futó kezdeményezése.
A göteborgi csúcson - november 17-én, pénteken - az uniós vezetők kinyilvánították: azt akarják, hogy egységes módon hozzák helyzetbe az unió minden rászoruló polgárát.
A magyar kabinet azonban nem akarja ezt. Hivatalosan azért, mert a szociális pillér takarásában az EU a nemzeti kormányok újabb hatásköreit akarja elvenni. Ilyesmit ugyan az Európai Néppárt, a Fidesz pártcsaládja sem érzékelt, de a kormány kitart álláspontja mellett, holott a terv épp az, hogy a nemzeti szabályozás keretein belül kell biztosítani a kívánatos ellátási színvonalat.
Szociális szempont nincs
Magyarán amikor a kabinet „jogcsorbításra” hivatkozik, akkor azt próbálja elfedni, hogy nem kíván kötelező ellátási szintet biztosítani a betegeknek, nem akarja megadni egy kevésbé nyomorult élet lehetőségét a szegénységbe ragadt emberek millióinak, nem célja, hogy a dolgozói szegénységben élő vagy az alsó középosztályhoz tartozó gyerekek érdemi tudáshoz jussanak, nem szándékozik megemelni a minimálbért, és végül nem érdekli mintegy egymillió nyugdíjas sorsa.
Az, hogy a kormány ódzkodik a szociális pillértől, nem véletlen. Ha életbe lépne, több százezer ember sorsát kellene szinte azonnal rendeznie.
Csak két példa. Kezdeni kellene valamit azokkal az őstermelőkkel, akik több százezren vannak, és most érik el a nyugdíjas korhatárt. Ez az alacsony adókkal és járulékokkal vonzóvá tett mezőgazdasági vállalkozási forma rendkívül alacsony időskori járandóságot jelent: sok őstermelő 15–40 ezer forintra számíthat legfeljebb. Ez praktikusan azt jelenti, hogy még a 28 ezer forintos nyugdíjminimumot sem kapják meg. És ez nem félreértés, viszonylag egyszerűen be lehet esni a minimum alá. Ugyanis a mintegy 28 ezer forintot az állam „teljes nyugdíjnak” tekinti, és csak annak jár, aki legalább 20 évnyi munkaviszonyt fel tud mutatni. Aki erre nem képes, az úgynevezett résznyugdíjra jogosult (aminek összege bármennyi lehet), de csakis akkor, ha legalább 15 év munkaviszonyt képes villantani.
Ha ennyi nem jön össze, semmi nem jár.
Tekintve, hogy az átlagnyugdíj jelenleg 123 ezer forint, amennyiben a szociális pillér lenne irányadó, csak az őstermelők időskori járandóságának kiigazítása évi több tízmilliárd
forintba kerülne.
Hasonló a helyzet közmunkások esetében, ugyanis egyrészt havi keresetük mintegy nettó 54 ezer forint (a nettó minimálbér majdnem 85 ezer forint), és mivel közmunka átlagosan fél évnyi jut, a teljes nyugdíjhoz (ami legfeljebb pár tízezer forint) a mintegy 400 ezer közfoglalkoztatottnak 40 éven át kell dolgozni.
A szociális pillér irányelvei szerint e réteg nyugdíját is normalizálni kellene – ez újabb több tízmilliárdos tétel. Ráadásul a közmunkások esetében a fizetséget is legalább a minimálbér szintjére kellene hozni – további tízmilliárdos tétel.
És akkor még szó sem esett arról, hogy mi legyen az évente százmilliárdos nagyságrendű többletpénzt igénylő közellátó rendszerekkel, a gyalázatos állapotban lévő szociális segélyezéssel és így tovább. A helyzet az, hogyha Magyarország tagja lenne a szociális pillér-kezdeményezésnek, akkor összességében évi több százmilliárd forintot kellene elkölteni a szétszaggatott szociális háló összefoltozására, az emberek életkörülményeinek javítására – így könnyebb a nemzeti jogosítványok sérelméről beszélni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!