Sztrájkolnak és túlélnek

 A legutóbbi sztrájkot akkor fejezték be, amikor megérkezett a felszámolóbiztos. Az erőművi berendezéseket, kazánokat gyártó, nemrég még stratégiai jelentőségűnek nevezett cég napokban elkezdődött felszámolásának okairól folyik a vita. Az viszont egyértelmű, hogy ebben nem vétkes az ott foglalkoztatott az utóbbi időben körülbelül 250 dolgozó. Méltatlan helyzetbe hozták őket a tulajdonosok. Kiskunfélegyházán a gyárbeliek annyit tudnak tulajdonosaikról, hogy nevük olvasható a száz leggazdagabb magyar listáján: a többségi tulajdonos a Szabó András nevével fémjelzett Resonator csoport, a kisebbségi pedig a Nagy Elekhez kötődő Vegyépszer csoport. De személyesen nem látták őket a gyárban.

Azt sem tudják megítélni, mekkora érvágás nekik a köznapi ember számára felfoghatatlanul nagy összeg, az a hatmilliárd forint, amit közleményük szerint elvesztenek a TE Ganz-Röck Zrt. tevékenységének leállásával. A gyárbelieknek viszont végigfut a hátán a borzongás, ha meglátják az utca végében a postást. Otthon stócban állnak a korábban érkezett számlalevelek. Befizetetlenül. Hiába dolgoztak meg tisztességesen a bérükért, immár hetedik hónapja nem kapják meg azt. Elmenekülniük sem egyszerű: nem jutnak hozzá a kötelezően kiadandó igazolásokhoz sem. Molnár István a sztrájkbizottság elnökeként vált ismertté, a sztrájk előtt-után az üzemi tanács elnöke. Otthonában az ebédlőasztalra rakja ki az elmúlt hónapok dokumentumait, s a kérdésre, el tud-e helyezkedni, ha végleg bezár a gyár, visszakérdez: „hatvanévesen, ennyi tévészereplés után hol vesznek fel egy rendbontót?” Mert e jelzővel illették, amikor állás után érdeklődött egy cégnél. Lát esélyt a gyár megmaradására, s említi a Komlónak készített, idén februárban avatott forró vizes kazánt, amely rendkívül takarékos működésű, megoldja egy kisebb város távfűtését; kiváló mérnöki alkotás. Molnár a kivitelezés egyik irányítója volt. Negyvenkét évvel ezelőtt kezdett Budapesten, a Magyar Hajó- és Darugyárban, röntgenesként (hivatalosabban: ipari roncsolásmentes anyagvizsgálóként). Több szakvizsgát tett, élete során többfelé kereste az érdekes feladatokat (vállalkozóként még libahízlalással is próbálkozott), itt kötött ki. Fejből sorolja: tavaly szeptemberig, ha eltolódott is a fizetésnap, a hónapon belül maradt, akkor viszont kicsúszott a hónapból, év végére elérte a késedelem a három hónapot, a februári 12 napos sztrájk idején ez már négy hónap volt, mostanra, a felszámolóbiztos megjelenésekor, hat és fél hónap. Tavaly még mert tévét venni, idén már a korábban szokásos hétvégi kirándulásra sem telt. Hármasban élnek párja főiskolás fiával, s mivel az asszony dolgozik, a tartalékból annyit elért, hogy kezelhető mértékű maradjon az adósság. Nem számol azzal, hogy hozzájut mindahhoz, amivel tartozik a cég: elmaradt bérhez, béren kívüli juttatáshoz, végkielégítéshez. De ha a bérgarancia-alapból kapható legfeljebb egymillió forint bruttóból a felét kézhez is kapja, akkor a munkanélküli-segélyen tud még egy kicsit várni, hogy levegyék a lakatot az üres csarnok kapujáról. Kolláth János anyagvizsgáló a szakszervezeti irodában mutatja az élelmiszeres dobozokat. Van még mit szétosztani. A minap véget ért, kéthetes sztrájk idején először a szomszéd üzemből jöttek ásványvízzel, süteménnyel, aztán erre kanyarodtak a városból a magánemberek, a munkahelyi közösségek, a szak- és pártszervezetek pénz- és tárgyadományával, a közeli Kecskeméttől a távoli Szentendréig. Volt, aki a nevét sem engedte feljegyezni, csak megemlítette: ő is járt már hasonlóképpen és emlékszik, hogy a gyereke számára tíz deka párizsi megvétele is gond volt. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat 120 kiló színes száraztésztát, és darált kávét küldött, de van itt cukor, liszt, 36 flakon torma, 18 kechup is. Az éjjel-nappali sztrájkőrség élelmezésén kívül az kapott már az adományokból, aki a pénzínségben válságos helyzetbe került. Említi havi 85 ezer forint nettóért dolgozó adminisztrátor kolléganőjüket, aki egyedül neveli két lánykáját, s tartalék híján a fizetéselmaradás lehetetlen helyzetbe hozta. Ott tartott, hogy az étkezdében hárman osztoztak egy menün. Egy, a városból elköltözött korábbi munkatársuk megengedte, hogy az üressé vált lakásába költözzenek, így legalább csak a rezsit kell fizetniük. Ő kapta meg az első élelmiszer-utalványt, amit hoztak a sztrájkolóknak. Cselkó Lőrinc lakatos csoportvezető családja az elmúlt hónapokban a felesége munkanélküli-segélyéből élt, de az 52 ezer forint a következő hónaptól már nem jár, így óvodás csemetéje utáni 12 200 forintos családi pótlék lesz az előre látható jövedelmük. Van 180 ezer forint bankhitele, amelynek tíz százalékát havonta be kell fizetnie, különben magas büntetőkamatot kezdenek számolni. Kanyó Imre is ezt az A-hitelt emlegeti: a tanyájáról leszedett két láda babot küldött be a szomszéddal a piacra, de ahogy kézbe kapta az árát, a 14 ezer forintot, azonnal vitte a bankba: ugyanis fenyegető levelet kapott a törlesztés elmaradása miatt. Pedig fája elfogyott, így a sztrájkőrségnek hozottból juttattak neki a társak, hogy tudjon fűteni. Ő meg két zsák krumplit vitt be, legyen annak, akinek az nincs már otthon. Ficsor László műszakvezető és párja ősi ganzos, a félegyházi gyár elkészültekor költöztek Budapestről ide egy szolgálati lakásba, amíg Ficsor betanítja a csőhajlító gépek kezelését. Itt ragadtak. A Petőfi lakótelepi szolgálati lakás rezsijét jó ideje nem fizeti a cég, egy hónapja kikötötték a gázt, és már a távfűtéssel is megtették volna, ha otthon találják őket. „Úgy néznek ránk a házban, mintha mi lennénk a bliccelők” – mondja a férfi, akinek tíz hónapja lenne a nyugdíjig. A város önkormányzata megoldani nem tudja a helyzetet, de próbál segíteni: a polgármesteri hivatalból levélben kérték az önkormányzati intézményeket, legyenek türelemmel a ganz-röckös dolgozókkal, a gyermek- és oktatási intézményekben felfüggesztették számukra az étkezési díj fizetését. A dolgozók ügyét kezdettől pártoló Vasas Szakszervezeti Szövetség a folyamatos jogszolgáltatás mellett többször küldött pénzsegélyt a sztrájkalapból, s Félegyházán tudják, hogy egyes üzemekben – így a dunaújvárosi Dunaferrben, a szentgotthárdi Opelnél, a győri Audinál – is adakoznak a számukra. Holott egyikőjük sincs rajta a vagyonosok listáján.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!