Nemcsak fölöslegesek, de akár károsak is lehetnek bizonyos szűrővizsgálatok – erre figyelmeztetnek a Corvinus Egyetem munkatársai. Példaként a prosztatarákszűréseket vették górcső alá, de véleményük szerint egy sor más vizsgálatnak, így a menedzserszűréseknek sem látta még senki bizonyítható hasznát.
„Évente jártam a cégem által szervezett menedzserszűrésekre, ahol onkológus is az orvoscsapat tagja volt. Félidőben egy egészen más ügy miatt kellett orvoshoz mennem, ahol vészjóslóan ingatta a fejét a doktor. Baj volt a májammal” – mesélte egy-két évvel ezelőtt a vezetőként dolgozó Mariann, akinél ezután májrákot diagnosztizáltak, de ez már a jó ideje meglévő vastagbéldaganatának áttéte volt. Röviddel a beszélgetésünk után meghalt, menthetetlen stádiumban fedezték végül fel a betegségét, hiába járt rendszeresen vizsgálatokra. Mondhatni, egy szerencsétlen és kiragadott példa, viszont az úgy tűnik, igaz: nincsen és nem is lehet pontos képünk a magyarországi szűrések hatékonyságáról, esetenként arról, mennyi a téves, így kártékony diagnózisok aránya.
„Magyarországon a szervezett mell-, illetve méhnyakrákszűréseken messze nem vesznek részt annyian, hogy hatékonyságról beszéljünk, vastagbélszűrés nem létezik, a folyamatosan propagált prosztataszűrések pedig inkább károsak, mintsem hogy segítenék” – mondja Gulácsi László, a Budapesti Corvinus Egyetem Egészség- gazdaságtani és Egészségügyi Technológiaelemzési Kutatóközpontjának munkatársa, aki szerint vannak olyan szűrővizsgálatok, amelyek elméletileg sem alkalmasak arra, hogy az igénybevételükből bármilyen haszon származzék, ellenben egészségkárosodást okozhatnak. Ő és munkatársai példaként a PSA (prosztata specifikus antigén) vérből való kimutatásán alapuló prosztatarákszűrést hozzák. A PSA-t az 1970-es években felfedező Richard Ablin mondatát idézik: ez a szűrés nem más, mint egy nyereségorientált közegészségügyi katasztrófa, amely valójában alig hatékonyabb, mint a pénzfeldobás.
A magyar kutatók tanulmányukban kétezer fős mintán keresztül mutatják be, mi is ezeknek a szűréseknek a hatása. A mintában szereplők mindannyian minimum 50 évesek, akiket két csoportba osztottak. Az „A” csoportba tartozó ezer férfi 10 éven keresztül részt vesz a PSA szűrési programban, a „B” csoportba tartozó ezer férfi pedig nem. A tudományos szakirodalom a berlini Hardin Center példája nyomán azt állítja, hogy mind az „A”, mind a „B” csoportban várhatóan 8 férfi hal meg prosztatarákban 10 év alatt, ebben nincs különbség. A szűrővizsgálat eredményeképpen tehát nem beszélhetünk megnyert életekről, életévekről. Egyéb okok miatt ugyanezen 10 év alatt 200-an halnak meg mindkét mintában. Miközben a szűrésben részvevők közül az „A” csoportban 20 férfit diagnosztizálnak és gyógykezelnek (például: prosztataműtét, sugárterápia stb.) olyan stádiumban, amikor még a daganatot inkább csak figyelni kell, de ennél sokkal magasabb a téves diagnózisok száma is. A valóban prosztatarák esetben tehát a beavatkozás és a kezelés felesleges, hiszen a beavatkozás eredményeképpen nem várhatunk élet-, illetve életévnyereséget. Egészségkárosodást viszont igen, ugyanis ezek a beavatkozások az esetek viszonylag nagy százalékában eredményeznek inkontinenciát és impotenciát, továbbá minden műtétnek van bizonyos halálozási kockázata. Az „A” csoportban további 180 esetben kerül sor biopsziára (szövetminta vételére). Minden tekintetben jobban járnak tehát a „B” csoportba tartozó férfiak.
Korábban ugyanígy kereszttűzbe kerültek az emlőrákszűrések is: nemzetközi tanulmányok szerint öt rákos nő közül egynél nem veszi észre a rákot a mammográf. Magyarországon korábban nagy port kavart, hogy olyan állomásokon és központokban is végeznek vizsgálatokat, amelyek nincsenek akkreditálva: vagyis nem teljesítik azokat a feltételeket, amelyek a szűrésben való részvételre jogosítanak. Az akkori ÁSZ-vizsgálat 60 olyan szűrőállomást nevesített, amely nem éri el a szükséges minimális szakmai és technikai feltételeket, a vizsgálati eredmények megbízhatósága pedig nem éri el az elvárható szintet.
Szakemberek a hármas diagnosztikai eljárást tartják megbízhatónak: a fizikális vizsgálatot, az ultrahangot és mellette, ha szükséges, a mammográfiát, valamint eltérés esetén a biopsziát. Bár a biopsziánál is elismerik, hogy negatív szövettani eredmény mellett is elképzelhető, hogy mégis rákról van szó, mert a tűnek pontosan a megfelelő helyre kell jutnia, s ez nem mindig sikerül. Mindenesetre a három vizsgálatnak együtt 95 százalékos a diagnosztikai pontossága.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!