Ismét több ezren tüntettek a fővárosban, most a pedagógusok vonultak az utcára. A szervező Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) szerint ez az utolsó pillanat, amikor még cselekedni lehet. Ha a parlament jelenlegi formájában fogadja el a kormány által beterjesztett jövő évi költségvetési törvényjavaslatot, benne a köznevelést hátrányosan érintő változtatásokat, az visszafordíthatatlanul tönkreteszi a gyerekek és az ország jövőjét.
A demonstráción többször is elhangzott: a tanárok nem kizárólag a saját problémáik miatt tiltakoznak. Az oktatásban végbemenő folyamatok és a szociális megszorítások elsősorban a gyermekeket sújtják, és ezt az ország iskoláiban dolgozóknál senki nem látja jobban.
Amikor arról kérdezősködtünk, tulajdonképpen mi ellen is szól most ez a demonstráció, a költségvetés az oktatást negatívan érintő számainál sokkal gyakrabban jött szóba a gyermekszegénység és a hátrányosabb helyzetű családokból érkezett diákok lehetőségeinek beszűkülése.
Éhes, alultáplált, nyomorúságos körülmények között élő gyerekekről meséltek a tanárok, akiknek egyre nehezebb a helyzetük. De szóltak az oktatást, nevelést segítő munkatársak iskolatitkárok, dadusok, dajkák, bölcsődei dolgozók méltatlan helyzetéről is, akikkel ugyanis hosszú évek óta nem törődik senki, fizetésük nyolc éve egy fillért sem emelkedett.
Az ország számos pontjáról érkezett tüntetők először a Magyar Tudományos Akadémia épülete előtt gyülekeztek, ahol fúvós zenekar és néhány szakszervezeti vezető próbálta megalapozni a hangulatot.
A buszokból kiszállók közül sokakon látszott: nem rutinos tüntetők. Egy Szabolcsból érkezett fiatal pár például most járt életében először demonstráción. Mint mesélték, Nyíregyháza mellől érkeztek, az egész szombatjukat rászánják a „programra” elkeseredésükben, bár kicsit félnek, hogy mi fog történni. A lány óvodai dadusként dolgozik, és azt hallották: közmunkásokat fognak ezekbe a pozíciókba tenni. „Hát már teljesen mindegy, hogy kik foglalkoznak a gyerekekkel?!” – tette fel a költői kérdést a dada.
A tüntetésen számos szakszervezet képviseltette magát, voltak bánya- és energiaipari dolgozók is. De az Emmi Szalay utcai épülete előtt kétségtelenül a NAV-dolgozók független szakszervezete és egy orosz oktatási érdekképviselet kapta a legnagyobb tapsot. Ebből is látszott, ez a tüntetés már nem egyszerűen az oktatásról, a pedagógusok vagy a gyerekek helyzetéről szól.
Számos olyan téma és szimbólum is megjelent, ami távolabbra mutat. A rendezvény szónokai például a magyar mellett egy EU-s zászló alatt beszéltek, de Gulyás Balázs, a netadó elleni tüntetés szervezője nem mulasztotta el megemlíteni Kósa Lajos utazását és simicskázott is egyet a tömeg fújolása közepette.
Martin Romer, az Európai Oktatásügyi Szövetség igazgatója nem vállalt nagy kockázatot, amikor arról beszélt, a kormánynak hallgatni kellene a pedagógusokra, és meg kellene becsülnie őket. „Ha nincs megfelelő közoktatás, nincs társadalmi összetartás sem” – mondta.
A gyenge színvonalú szakmunkásképzéssel zsákutcába kényszerített diákok helyzetéről beszélt Szenes György, a Pedagógiai Társaság Szakképzési Kollégiumának elnöke, aki szerint a kormány egyszer használatos, eldobható betanított munkásokat képezne.
A szülők nevében szóló Salamon Eszter szerint a pedagógusoknak el kellene magyaráznia a szülőknek, hogy mi is a probléma, mert sokan nem értik. „Higgyék el, hinni fognak önöknek” – mondta a szónok, a hallgatóság azonban már kevésbé volt biztos ennek a kijelentésnek az igazságtartalmában. Salamon Eszter szerint az iskolák akár be is zárhatnának addig, amíg vissza nem állítják a tanszabadságot, és ebben a szülőknek is partnernek kell lenni, akiknek nem szabadna krétát venni az állam helyett.
Az addig viszonylag halk demonstráció Galló Istvánné PSZ-elnök beszéde alatt vált feszültebbé. Az elnök retorikai fogásként, a gyermekszegénységről és a gyermekek tanuláshoz való jogáról szóló beszédében többször „Tisztelt Miniszterelnök Úr”-ként szólította meg Orbán Viktort, amire a pedagógusok egy része káromkodva reagált, és hamarosan felhangzott a „mondjon le” és az „Orbán takarodj!” is. Voltak pillanatok, amikor úgy tűnt, Gallóné végül be sem tudja fejezni a beszédét. Végül a rendőrök szigorú pillantásaitól övezve mégis sikerült átadnia nyolc pontból álló petícióját a minisztérium képviselőinek, amelyben többek között azt követelik: a parlament ne fogadja el a 2015-ös költségvetést!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!