A tengerentúlon már az utolsó táncot hirdetik a kereskedést indító tőzsdei kis harangok. Nálunk a választások miatt májusig prolongálták a pénzszórást. Az új kormány tehát tűzoltással és romeltakarítással töltheti a nyarat.
Ne tévesszen meg minket az amerikai tőzsdék ünnepek közti fergeteges hangulata, ami a pénteken kinyitott európai börzékre is átragadt. Mit se számít, hogy Budapest éppen zárva tartott. Úgyis csak a játékfüggők maradtak a piacokon, mondhatni, kizárólag megrögzött spekulánsok mulattak a parketten. Záró buli volt ez a javából. Talán nem véletlen, hogy a piacok pénzbőségét biztosító tőzsdei nagybevásárlási programot tavaly ilyenkor „Twist-műveletnek” nevezték a tengerentúlon, utalva a hatvanas évek táncőrületére. Nos, a mostani lehet az utolsó tánc, amennyiben januártól lassul amerikai pénznyomda, s megkezdik az elmúlt években a parkettre öntött adódollár-milliárdok „összeporszívózását”. Ami ismét csak egy szójátékkal indul, hiszen a pénzszűkítésből gyártották tréfás kedvű amerikai gazdasági tévések a „jön a tapír” viccet.
Hogy mit hozhat nekünk a tapír? Pontosabb úgy kérdezni: mit vihet? Eltüntetheti az elmúlt évek gazdag tőkekínálatát a feltörekvő piacokról. Így Magyarországról is. Egészen mostanáig abból éltünk, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed újabb és újabb árhullámokkal árasztotta el a piacokat, s a helyét kereső pénz egyre kockázatosabb befektetésekbe áramlott. Ilyenek voltak a feltörekvő piaci állampapírok, köztük a bóvli kategóriás magyar kötvények is. Ennek tudható, hogy még a Matolcsy-féle unortodoxia sem rendítette meg a bizalmat a magyar papírok és a magyar fizetőeszközök iránt. Nos, a tapírból már kaptunk egy kis ízelítőt nyár derekán, amikor először vetődött fel komolyan, hogy hamarosan vége szakad a pénzszórásos piacélénkítésnek. Hetekig szenvedtek a régiós fizetőeszközök, s az állampapírok hozamfelára is az eget célozta. A pénzáramlás addigi iránya megfordult, s egyszeriben minden tőkét dollárba, amerikai állampapírba akartak csomagolni a befektetők. Olyan ez, egy távoli hasonlattal élve, mintha a Golf-áramlat egyik napról a másikra visszafelé folyna. Magyarán, katasztrofális hatású. Őszre ugyan helyreállt a korábbi világrend, ám a fellélegzés csak időleges volt, most már bizonyos, hogy januártól tényleg jön az a tapír.
Magyarországot választási osztogatás közben éri a nemzetközi pénzbőség vége. Azzal számolhatunk tehát, hogy a magyar politikai elit májusig mit sem törődik majd a megváltozott piaci hangulattal. A nemzetgazdaságoknál mindig számolni kell egyfajta Titanic-effektussal, hiába látjuk már a tornyosuló jéghegyet, idő kell a fordulathoz. Ám a 2014-es év első hónapjaiban az eddigi kampánytapasztalatok alapján még őrszemek sem lesznek az ország parancsnoki hídján. A kormány annál is inkább szemet hunyhat, mert az Európai Bizottság megszüntette Magyarországgal szemben a túlzottdeficit-eljárást, s az uniós fogaskerekek rozsdás tempójának ismeretében, májusig nem hogy beavatkozásra nincs mód, de Brüsszel még érzékelni se lesz képes a magyar költségvetés és adósságfinanszírozás elcsúszását. Nem véletlenül gondolják a piaci elemzők, hogy majd az új kormánynak kell szembenéznie a második félévben a finanszírozási gondokkal. Nálunk tehát még legalább egy félévre „prolongálták a bulit”. Igaz, a nyári tűzoltás és romeltakarítás is előre jelezhető.
A súlyosbodó gazdasági bajokat leghamarabb a forint gyengélkedésén érzékelhetjük. Ha romlik a nemzetközi hangulat, menetrendszerűen érkezhetnek az árfolyamcsúcsok. Egyre lehetetlenebb helyzetbe sodorva a devizahitelesek utóhadát. Az államadósság inkább csak beragadhat a jelenlegi magas szinten, s kevéssé valószínű az összeomlás. Hogy miért válhat el egymástól a fizetőeszközünk árfolyama és a kötvényeink hozama? Főként azért, mert második éve szinte egy kézből finanszíroz minket a külföld. A 22 millió ügyfél megtakarításait kezelő Franklin Templeton befektetési alap, mely Mark Möbius tőzsdeguruhoz köthető, 2011-ben IMF-hitelnyi összeggel szállt be a magyar államadósságba. Nekik viszont nem érdekük, hogy elszórják a zsetonjaikat. De róka fogta csuka esetéről is beszélhetünk, amennyiben a mindenkori kormány sem porlaszthatja szét olyan könnyen az államadósságot a piacon.
Akárhonnan nézzük, az Orbán-kormánynak „sikerült” az IMF-függésből néhány nagy spekulatív alap kezébe letenni az ország sorsát. Riasztó kilátásoktól terhes öröksége ez az elmúlt négy évnek.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
