Menni vagy maradni? Mintha már nem lenne magyar család, amely ne le lenne érintettje a kivándorlásnak. A héten Gerendás Péter zenész távozási szándéka kavart igencsak heves érzelmeket. Ő megélhetési gondokkal és politikai okokkal is magyarázta távozási szándékát. De vajon mekkora szerepe van a közhangulatnak az új magyar exodusban?
A Tárki márciusi felmérése szerint minden ötödik magyar felnőtt tervezi, hogy külföldön vállal munkát, vagy akár végleg elhagyja az országot. 2010 óta másfélszeresére nőtt azok száma, aki hasonlóképpen gondolkodnak, az elvándorlást komolyan fontolgatók száma az elmúlt 20 évben sosem volt ilyen magas. Nem csoda hát, hogy Magyarország felkerült a brit emigrációs listára, a 10. legtöbb bevándorló tőlünk érkezik az Egyesült Királyságba. Sorjáznak a hírek és velük együtt a lehetséges magyarázatok. Egyik oldalról a jelenség relativizálása: persze, hogy sokan mennek, hiszen kinyílt a világ, megnyíltak a munkaerőpiacok is, és Londonig jutni ma nem nagyobb kaland, mint száz éve a Balatonhoz. A másik oldalról pedig: az elvándorlás valójában menekülés, mégpedig a politikai viszonyok, az elviselhetetlen közhangulat elől. Vajon melyik az igaz állítás?
Magyarországon még mindig alacsony a migráció a többi kelet-európai tagországhoz, vagy a balti országokhoz képest. Mivel a kivándorlás most vált szembetűnővé, ezért a nagy jelenség visszhangja. „Az elmúlt két-három évben azonban tényleg felgyorsult a folyamat – kezdi Hárs Ágnestől, a Kopint-Tárki Zrt. vezető kutatójától, aki hosszabb ideje vizsgálja a kivándorlás okait és a kivándorlók motivációit. – 2007 óta erősödik a migráció. A megszorítások, a válság, a munkaerőpiac szűkülése, a szociális juttatások korlátozása mind ösztönzőleg hat az elvándorlókra. 2010-ben, a kormányváltáskor azonban volt egy megtorpanás, akkor mintha bizakodva várták volna az emberek, hogy mi fog következni. Aztán ismét nekiindultak, és inkább a külföldi bizonytalanságot választották az itteni kilátástalanság helyett – magyarázta a szakértő, aki szerint egyelőre nem tudni, hogy pontosan kik mennek el. Egyelőre úgy tűnik, hogy nem egész családok döntenek a váltás mellett. – Az nagyon rossz lenne, ha családok mennének el tömegesen, mert ők nem valószínű, hogy visszajönnek. Ugyanez igaz a fiatalokra is. Akik külföldön végzik az egyetemet, azok odakint akarnak majd elhelyezkedni is. Ebből később még nagy baj lehet, ha elvesztjük a szakembereinket” – fogalmazott.
Hogy mennyire számít bele az elvándorlás okaiba az itthoni rosszkedv, a negatív légkör, azt nehéz tudományos módszerekkel mérni. Hárs Ágnes szerint a közhangulat inkább csak az igényt szüli meg. Az elvándorlás, mint folyamat rendszerhibát jelez, a migráció okai főleg gazdaságiak, az egzisztenciális bizonytalanság cselekvésre késztette azokat, akik tudtak váltani. „A diplomás, magasan kvalifikált réteg számára lehetett fontos tényező a perspektívahiány: ebbe pedig a politika okozta helyzet, a növekedés reménytelensége is beletartozik” – állítja.
A migráció azonban nem szükségszerűen rossz. A jelenlegi helyzet azonban a társadalom és a munkaerőpiac problémáira világít rá. Ebből a szempontból is fontos kérdés: akik most elmennek, vajon később hazatérnek? „Minden elvándorlás visszafordítható. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenki hazatér, de a növekedés, mint (haza)hívószó, sokakat visszahozhatna. Ahogyan Hárs Ágnes fogalmazott: „Nagyon kevés is elég lenne ahhoz, hogy megforduljon a folyamat, már egy élhető rendszer reménye, egy kis biztatás is segíthetne.” Biztatásból persze most sincs hiány, csak olyanból, akinek ezt el is hiszik.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!