Európa legmagasabb inflációja, csökkenő reálkeresetek, évek óta nem látott fogyasztóikosár-drágulás – nehezebben jövünk ki a fizetésünkből, miközben jelentősen át is rendeződtek fogyasztási szokásaink: a minőség helyett pedig elsősorban az ár a döntő.
„Minél kisebb az élelmiszerekre fordított kiadás, annál jobb módúnak számítunk” – ez az a tény, amelyből kiindulva közgazdászok, pénzügyi elemzők értékelik a társadalom fogyasztási szokásait, illetve az ahhoz kapcsolódó gazdasági folyamatokat. Ugyan Magyarország az elmúlt tíz évet tekintve valamelyest felzárkózott a nyugati társadalmakhoz, ahol a rezsiköltségek viszik a pálmát, de már a válság hatására visszafordult a folyamat, a legutóbbi időszakban pedig látványos a megtorpanás: a most megugrott élelmiszerárak, az Európa-szerte egyedülálló mértékű infláció, a reálkeresetek csökkenése átrendezte fogyasztási szokásainkat
„A folyamatok egy ideje már nem a jómód társadalmainak irányába haladnak. Ugyanabban a bizonyos fogyasztói kosárban arányaiban megnövekedtek a lakhatással kapcsolatos kiadások, de ezzel párhuzamosan az élelmiszerek aránya is nőtt, így ma már a kettő a bevételeink felét viszi el, bizonyos jövedelmi csoportoknál pedig akár a 60-70 százalékát is. Leginkább a létfenntartáshoz szükséges kiadásokra költünk” – mondja Kozák Ákos, a GfK Hungária Piackutató igazgatója, aki szerint ráadásul a megugrott élelmiszerárak miatt már eddig is jelentősen átrendeződtek a vásárlási szokásaink. „A 2001 és 2010 közötti áremelkedések, amelyek átlagosan körülbelül hatvanszázalékos növekedést jelentenek, már amúgy is óvatosságra intik a fogyasztókat. Az energia tíz év alatt százhuszonhárom százalékkal, az élvezeti cikkek kilencvenkét, az egészségügyre fordított kiadások pedig nyolcvankét százalékkal növekedtek – és ez a lakosság fogyasztási szerkezetét is alaposan átrendezte. Persze a leggazdagabb ötöd és a legszegényebb húsz százalék fogyasztásában még így is jelentős különbségek vannak, de a kiadáscsökkentés mára minden fogyasztói csoportra érvényes” – mondja a kutató. „Mára egyértelmű: míg korábban a minőség is, ma már szinte kizárólag az ár a döntő, ráadásul ha értékben nem is, mennyiségben kevesebbet is vesz a magyar vásárló” – tette hozzá Kozák Ákos.
A folyamat pedig könnyen lehet, hogy csak tovább gyűrűzik: a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb felmérése átlag feletti drágulást mért az élelmiszereknél, amelyek hét százalékkal kerültek többe, mint egy évvel korábban. Jelentősen nőtt a tojás (26,1 százalékkal), a sertészsír (16%), a liszt (14,8%), az étolaj (13,7%), a burgonya, friss zöldség és gyümölcs (12,9%) és a szalámi, szárazkolbász, sonka (12,8%) ára. Az elmúlt négy évet nézve egyébként legjobban a sertészsír (130 százalékkal, 894 forintra) és a vezetékes gáz (89 százalékkal, 136 forintra) drágult. Jelentős mértékben, 46 százalékkal csökkent ugyanakkor a talán nem létszükségletet jelentő LCD-tévék ára, 90 040 forintra, de a másfél literes ásványvíz is 6 százalékkal kerül kevesebbe, mint 2008 elején. Sok termék ára eközben pedig alig változott: a zsemle, félbarna kenyér és pasztőrözött tej 5 százalékkal kerül többe, mint négy éve.
A növekvő költségek a bolti árakban azonban eddig csak mérsékelten jelentek meg, ez pedig arra utal, hogy a gyenge lakossági kereslet miatt a kereskedők visszafogottan emelik az árakat. A szűk büdzséből gazdálkodó vásárlók bízhatnak a kereskedőkben és az időjárásban. Csakhogy közben az a bizonyos „buksza” is tovább laposodott: a bruttó átlagkeresetek 4,6 százalékkal, a családi kedvezmény figyelembevétele nélkül számított nettó átlagkeresetek pedig 2 százalékkal haladták meg az előző év azonos időszakáét, vagyis az 5 százalékos infláció figyelembevételével a reálbérek nem növekedtek.
Viszont egy átlagos élelmiszerkosár ára nagyon is. A Privátbankár internetes pénzügyi újság hat éve készít árkosarat: a felmérés kezdete óta először emelkedett minta-élelmiszerkosár értéke 17 ezer forint fölé, miután a szokásos év végi árcsökkenés elmaradt, az év eleji áremelkedés viszont nem. A krumpli például már kétszer annyiba kerül, mint tavaly. 2013. január 10-én vették újra nyakunkba az Auchan, a Tesco és az Interspar egy-egy áruházát, hogy összeírják, hogyan alakult 30 termékből álló élelmiszerkosaruk ára. A körképben részt vevő hipermarketláncok közül mindháromban emelkedtek az árak. Az egy hónappal ezelőtti felméréshez képest az Interspar volt a legvisszafogottabb, itt 2,2 százalékkal kellett volna többet fizetnünk, míg a Tescóban 4, az Auchanban 4,6 százalékkal emelkedtek egy hónap alatt az árak. Egy év alatt az Auchan 7,3, a Tesco 7,2 százalékkal lett drágább – az Intersparnak ez még csak az ötödik hónapja a felmérésben, a Cora távozásával került be az árkosárba. Összességében a három áruház átlaga 17 595 forint lett, ez 3,6 százalékkal több, mint egy hónapja. Az árak a tavalyi évhez képest – az Auchan és a Tesco árainak átlaga alapján – 7,2 százalékkal emelkedtek.
De sok mindent üzen az a friss felmérés is, amelyből kiderül, ha 10 százalékkal több pottyanna a zsebünkbe, azt mire is költenénk. A magyar fogyasztók a legnagyobb részt élelmiszerre és italra, ruházati cikkre adnák ki, míg Európa huszonkilenc vizsgált országában a válaszadók a pluszpénzből a legnagyobb arányt félretennék vagy befektetnék. Ez az adat a mindennapi nélkülözésről mesél, avagy csupán a költési kultúránk lenyomata? Kozák Ákos szerint mindkettő igaz, de leginkább a vásárlók bizalma az, ami elveszett. Ezért sem gondolkodnak a magyarok hosszú távú befektetésekben. „Régóta figyelemmel kísérem a fogyasztói bizalom alakulását, de talán még soha nem találkoztam olyan helyzettel, mint a mostani, ahol a bizalom visszanyerése ennyire fontos tényezője lenne a kilábalásnak” – teszi még hozzá a kutató.
Csökkentek a reálkeresetek, átlagosan havi 143 ezerből kell megélnünk, fizikai dolgozóként 99 800, szellemi „munkásként” átlagosan 188 600 forint került a „borítékokba”. A közfoglalkoztatás hatását kiszűrve a nettó keresetek átlaga 3,6 százalékkal emelkedett. A versenyszférában 4,2, a közfoglalkoztatottak nélküli közszférában 2,3, a nonprofit szervezeteknél 4,4 százalékkal nőttek egy év alatt. Mindegyik esetben csökkent tehát az összeg értéke, hiszen az inflációt egyik szférában sem érte el. A teljes munkaidőben alkalmazásban állók átlagos bruttó keresete 221 200 forint volt. A vállalkozásoknál dolgozók átlagosan 231 400, míg a közszférában – a nem közfoglalkoztatás keretében – foglalkoztatottak 214 400 forintot kerestek.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!