- Az Elios-ügyben képes lehet a maga és a politikusok utólagos becsületvédelmére is Polt Péter

- A bosszúállás veszélyes, nem a jogállamokra jellemző, bár nagyon is érthető érzelem

- A legrosszabb forgatókönyv az, ha a nem jogállami rendszerbe jogállami szándékkal belépő új kormányzat a saját érdekében kezdi használni a torz intézményeket, véli Fleck Zoltán jogász, szociológus, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára

  <h1>VH, 2018. március 3.</h1>-
  <h1>Fleck Zoltán</h1>-

VH, 2018. március 3.

- – Kép 1/2

A Fidesz nemcsak arról gondoskodott, hogy ellenzéket próbáló feladat legyen kiakolbólítani a hatalomból, hanem arról is, hogy az utánuk jövőknek jócskán fel kelljen tűrniük az ingujjaikat, ha helyre akarják állítani a jogállamiságot. Hosszú évekre bebetonozott állami tisztségviselők lehetnek a változás kerékkötői. Mit tehet egy következő kormány ez ellen?


Ámokfutás a hivatalokban

A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) ámokfutása a félreértett-félremagyarázott kétharmados felhatalmazás után a közjogi berendezkedés átírásával kezdődött. Ezt követően szinte a teljes közjogi intézményrendszert a maga szolgálatába állította a Fidesz, sok helyütt pártembert biggyesztve komoly hivatalok élére. Gáncsoskodással egyikük sem vádolható, szervilizmussal többük is.

Az Állami Számvevőszéket, amely újabban csak a kormánypártok gazdálkodásában nem talál kivetnivalót, egy volt fideszes, Domokos László vezeti. Az adóhatóságot, minden titkok őrzőjét aktív államtitkár- honatya, a befolyásával sáfárkodó lokális benzinárcsökkentő és tao-mágus, Tállai András irányítja.

A meggyengített Alkotmánybíróság nagyrészt a kormánypártok jelöltjeivel feltöltve üzemel, a Médiatanács szintúgy. A Médiahatóság elnöke, Karas Monika Habony Árpád egykori ügyvédje, a pártfrakció volt tanácsadója – a hatóságon arcizomrezdülés nélkül megy át a legnagyobb Mészáros-féle médiaakvizíció is. Az igazságszolgáltatásban „perdöntő” jelentőségű bírósági hivatal élén Handó Tünde, Szájer József fideszes EP-képviselő felesége áll. A Nemzeti Választási Bizottság sem vádolható bigott ellenzékiséggel, a Patyi András vezette testület szemlesütve nézte a közjog iránt fogékony ultrák grasszálását az előterében. Itt tartunk most, és persze Polt Péternél: a legtöbb kritika a volt Fidesz-tag és képviselőjelölt legfőbb ügyész szelektív bűnüldözését emlegeti.


Szakmai és emberi gyengeség

„A jogállamot az intézményi hatáskörök átalakítása és a személyzeti politika gyengítette, akadályokat gördítve a későbbi változtatások elé, melyeket egy új típusú berendezkedés megpróbálhat jogállami úton kezelni – fogalmazott Fleck Zoltán jogszociológus. – Az első lehetőség, hogy megvárja, mi történik: ha változik az államhatalom működése, akkor változhat az intézményeké is. Az alkotmánybírák – bármennyire is gyengék és a Fideszhez köthetők – egy új helyzetben talán mégsem állnának ellen olyan nagyon, és visszatérhetne az alkotmányosság. Az az állításom, hogy egy beosztott ügyésznek vagy egy közigazgatásban dolgozó miniszteriális szakembernek felszabadító érzés újra visszatérni a szakmához, és ebben a vágyban azért bízhatunk” – mondta.

Az optimista forgatókönyv tehát az ember alakulásában bízik, ami nem elképzelhetetlen, tartja a jogszociológus. A problémát az okozhatja, hogy a szakmai gyengeség általában emberi gyengeséggel párosul. A legfőbb ügyész esetében például ott egy apparátus, amely kinyilváníthatja, hogy – bármennyire is politikailag elkötelezett figura áll az élén – az ügyészi szakma mégiscsak egy szakma, arra intve a vezetőjét, hogy jogállami környezetben nem lehet politikai tevékenységet folytatni.

„A legfőbb ügyész az egyik legfontosabb akadálya a jogállami átmenetnek. Ha arról lesz szó például, hogy bizonyos eljárásokat el kell indítani és végig kell vinni az igazságszolgáltatásban – és most nem a bosszúállásra gondolok, hanem az Elios-ügy tisztázására például –, akkor a legfőbb ügyész képes lehet saját magát is védve utólagos becsületvédelemre, politikai személyek védelmére” – véli a jogszociológus.


Túl a jogállam keretein

A kormányváltás utáni másik forgatókönyv az lehet, hogy az új jogállami berendezkedés a szabályok megváltoztatásával semlegesíti az elé gördített akadályokat. Nem mindegy persze, mekkora felhatalmazást kap egy új formáció. Egyszerű többséggel is sok mindent el lehet érni, a Fidesz gyakran él ezzel, és ha áprilisban nyer, de nem kétharmaddal, akkor vélhetően ezt fogja tovább csinálni, feles jogszabályokkal írva át az intézmények működésének lényeges elemeit.

Fleck Zoltán ugyanakkor veszélyesnek tartana bárminemű ügyeskedést az intézményekkel, mert ez tovább piszkítaná a magyar jogállamiság történetét.

Szerinte az intézmények önmagukban nem lesznek a változás akadályai, bár a Fidesz kétségkívül megpróbálta bebetonozni a hatalmát, és ezzel kilépett a jogállamiság keretei közül. Ezzel azt is vállalta, hogy az intézmények nagyobb átalakítása árán lehet csak kijönni ebből a helyzetből. Nem biztos azonban, hogy egy vereség után a Fidesznek nem lesz érdeke az intézmények átalakítása. A legrosszabb forgatókönyv ugyanis az, hogy a nem jogállami rendszerbe jogállami szándékkal belépő új kormányzat a saját érdekében kezdi használni a torz intézményeket.


Bízni kell Polt lemondásában

Polt Péter eltávolításának is meg lehetne találni a jogállami megoldását a jogszociológus szerint. „Ha bizonyítható, hogy rendszeresen jogszerűtlenül járt el, akkor a jelenlegi vagy egy jövőbeni jogszabályi környezet alkalmas lehet a felelősségre vonásra. Sok minden lehetséges, de az biztos, hogy a politikai bosszúállás nem célravezető. A huszadik század sok példát ad ahhoz, hogyan tud egy ország kikeveredni egy autoriter korszakból. Nagyon sok rossz minta is van, amikor politikai boszorkányüldözéssé válik a folytatás, ami megrontja az egész folyamatot. Mindenesetre nem politikailag kell lehetetlen helyzetbe hozni a legfőbb ügyészt, hanem politikai konszenzus esetén a jogállami megoldást kell erőltetni. Ez időt vehet igénybe. De az is lehet, hogy könnyen megy a dolog, mert Polt inkább lemond, ha a saját apparátusa sem támogatja. Ebben azért érdemes bízni” – fogalmazott Fleck Zoltán.

Arra a kérdésre, hogy vissza lehet-e szerezni az ellopott közvagyont, Fleck Zoltán pesszimistán felelt: „A legegyszerűbb válasz az, hogy nyeljük le ezt a békát, azt, hogy az európai pénzek jelentős része magánzsebekbe vándorolt, és ne kezdjünk visszamenőleges hatályú törvénykezésbe, mert ott lesz vége ismét a jogállamnak. Az átmenetnek tisztának kell lennie.”

Pedagógiai megfontolásai is vannak ennek: a társadalom érezze, hogy – miután megtudjuk, hová milyen pénzek jutottak – mekkora ára van egy autoriter fordulatnak. „A morális büntetést nem gondolnám teljesen mellékesnek. Persze a bűncselekmények elkövetőit jogállami büntetőjog használatával felelősségre kell vonni, amihez persze kell az igazságszolgáltatás, az ügyészség és a bíróság pártatlan működése.”

Kérdésünkre, hogy akár azon az áron is megérné- e visszakapni a jogállamiság visszaállításának a lehetőségét, hogy a politika futni hagyja a tolvajokat, Fleck Zoltán úgy felelt: Magyarország demokratikus jövője, a jogállam minősége magasabb rendű, mint néhány milliárd forint. „A bosszúállás veszélyes, nem a jogállamokra jellemző, bár nagyon érthető érzelem.

De nem a jog és az alkotmányosság felé vezet, hanem vissza. Egy jogállami rendszernek, amely vissza akarja állítani a törvényességet és a demokratikus működésmódokat, önmérsékletet kell tanúsítania.”

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!