Törpe a hátsó udvarból

„Aztaa! Magyarország 40 millió eurós kölcsönt ajánlott fel Koszovónak egy új nemzeti stadion megépítésére!” – adta hírül egy koszovói focival foglalkozó internetes oldal, éppen két évvel ezelőtt. A magyarok feltétele az volt, hogy a beruházást magyar cégeknek kell végezniük. És bár magyar részről a bejelentést – ahogy mondani szokták – sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánták, több hír is megjelent arról, hogy a koszovói sportminiszter Magyarországon ellátogatott a Groupama Arénába.

Egy 40 milliós (mai értéken csaknem 13 milliárd forintos) üzlet már valami: magyar cégek még nem építettek ekkora sportlétesítményt külföldön, tehát referenciának és „helyfoglalásnak” sem lett volna utolsó. Csakhogy az egészből nem lett semmi. Pristinában mindössze 3 millió euróból felújították a régi stadiont, a beruházást pedig saját pénzből finanszírozták. (Csak zárójelben: ez volt az az időszak, amikor kiderült, nem készül el időre a Puskás Stadion, mert kevés a magyar munkaerő egy ekkora beruházáshoz.) De a magyar kormány nem adta fel Koszovót: egy évvel később 62 millió eurós hitelmegállapodást írtak alá a többségében albánok lakta, egykori jugoszláv tagköztársasággal, infrastrukturális beruházások megvalósítására azzal a feltétellel, hogy a kamatmentes hitel a magyar vállalatoknak nyújt kivitelezési lehetőséget. Hogy ebből lett-e valami, nem tudni. A Külügyminisztérium kérdésünkre még nem válaszolt.

Visegrádi kísérlet

A szocialista tömb felbomlása utáni években jogos igény volt egy új, laza szervezet létrehozására, amely gazdasági és politikai segítséget jelent az önállósodó kelet-közép-európai országoknak. Így született meg a ’90-es évek legelején a Visegrádi Együttműködés. Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország legfőbb közös érdeke akkoriban az európai uniós csatlakozás előkészítése volt. Számos sikert könyvelhettek el a V4-ek – köztük a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás vagy a Visegrádi Alap tető alá hozása –, de mivel 2004-ben mind a négy országot felvették az unióba, új célokat kellett találni. Ezek közé tartozott a közös agrárpolitika, a strukturális és kohéziós alapok (vagyis az uniós támogatások) elosztásának ügye, valamint a közös kül- és biztonságpolitika. Ám hamarosan kiderült, hogy az új belépőknek fontosabb a saját pozícióik erősítése, mint a V4-eké, így a következő években ment a helyezkedés. Aztán jöttek a nagy európai és ázsiai cégek, és megindult a harc a gyártóbázisokért. A V4-ek parkolópályára került. A tagok rendszeresen értekeztek az együttműködés fontosságáról, de világossá vált, hogy az „unió az unióban” egyre kevésbé érdekes maguknak a négyeknek. Kivéve talán Orbán Viktort.

Nem mindenki lelkesedik

A magyar miniszterelnök fokozatos elszigetelődése az EU-n belül (illiberális demokrácia, a jogállam lebontása, a menekültválság kezelése) szükségessé tette, hogy a „keleti nyitással” egy időben a magyar diplomácia a térségben is képes legyen eredményeket felmutatni. Így lett egyre erőteljesebb a V4-ek és az abban betöltött magyar vezető szerep hangsúlyozása. Ebből nagyjából annyi valósult meg, hogy Magyarország ideig-óráig maga mellé állította Csehországot és Szlovákiát a menekültválság kezelésében, de a lengyelek minduntalan kitáncoltak a közös nyilatkozatokból. És miközben Orbán teljes mellszélességgel támogatja a magyarhoz kísértetiesen hasonlító átalakulásokat a lengyel közéletben, a többiek inkább eltávolodnának ettől a szövetségtől. Robert Fico egy évvel ezelőtt még keményen kampányolt a keletre exportált élelmiszerek rosszabb minőségével (ez a mi ötletünk volt), és próbált (Orbánhoz hasonlóan) mindennek V4-es keretet adni.

De már Fico és az őt követő Pellegrini még inkább attól tartott, hogy egy kalap alá veszik a demokratikus jogok csorbítása miatt Nyugatról rengeteget kritizált Varsóval és Budapesttel. Ami viszont azt is jelentheti, hogy hosszú távon a perifériára szorul. És ugyanez igaz a csehekre is, akik a V4-ek kedvéért semmiképpen sem konfrontálódnának Brüsszellel. Mindezt Orbán úgy interpretálja, hogy Brüsszel alapvetően azért támadja őt, mert határozottan képviseli a magyar és a V4-es politikát, amely ma sikeresebb, mint Európa nyugati felének politikája. De ne feledjük, azóta Pellegrini és cseh kollégája, Babis is járt már Macron francia elnöknél, aki nyíltan ellenzi az unión belüli „külön szövetségeket”.

„Ha az unió kilábal a jelenlegi válságából, Orbán súlyos árat fog fizetni azért a kárért, amit a V4-ek vezéralakjaként Európának okozott. Ezért az ő számára élet-halál kérdés, hogy a jelenleg zajló dezintegráció felerősödjön. Politikájának ez a hosszabb távú célja” – mondta Kis János filozófus a Vasárnapi Híreknek adott korábbi interjújában.

Nézzünk le délre!

Ami Koszovóban nem jött össze, az Eszéken simán. A kormányhoz és a kormányfőhöz ezer szállal kötődő Mészáros Lőrinc cégbirodalma előbb csapatot vett a horvát városban, majd idén áprilisban bejelentette, hogy 12 ezres stadiont is épít ugyanott. Nagyjából ebben az időben jelent meg az Átlátszó internetes portálon egy tényfeltáró cikk az Elios szerbiai (pontosabban vajdasági) bizniszeiről. Arról, hogy a korábban Orbán vejének, Tiborcz Istvánnak tulajdonában álló cég éppen olyan átláthatatlanul nyert tendereket déli szomszédunknál, mint idehaza, és hogy az ott felszerelt lámpák sem világosabbak, mint a honiak.

A vajdasági lámpák, az eszéki stadion, és – ha már itt tartunk – a csíkszeredai labdarúgóklub vagy a felvidéki Dunaszerdahely magyar fociakadémiájának támogatása nagyjából ugyanazt a célt szolgálja: a magyar külpozíciók és személy szerint a miniszterelnök súlyának erősítését, lehetőség szerint bármi áron.

„Ami nem sikerült Európában vagy Ázsiában, az talán a Balkánon sikerülhet: nagyobbnak látszani, mint valójában – mondja egy névtelenséget kérő külügyi forrásunk. – Ehhez pedig gyakorlatilag korlátlan mennyiségű állami pénzt lehet felhasználni. Ezek egy részéből a helyi magyar szervezetek támogatása ürügyén lojális szavazókat lehet venni, másik részből pedig meg lehet támogatni a NER közeli vállalkozások piacra jutását. Ezek megjelenése a Balkánon érthető: itthon már mindent megnyertek, az ottani viszonyok pedig sokkal jobban hasonlítanak a magyarországihoz, mint a nyugat-európaihoz. Ahol pedig nem volna sok esélyük” – teszi hozzá.

A magyar–délszláv kapcsolatok a ’90-es évek második felétől kezdve hagyományosan jónak és kiegyensúlyozottnak mondhatók, vagyis a ki nem mondott „déli nyitás” nem nélkülöz minden alapot. Ráadásul a két magyar multi, a MOL és az OTP kisebb-nagyobb sikerrel sok éve jelen van a térségben (bár előbbi kapcsán éppen most kérte újból a horvát főügyész Hernádi Zsolt kiadatását egy korrupciós ügy kapcsán).

Biznisz csak kapcsolatokkal

Ugyanakkor a Balkán már korántsem az a könnyű terep, ami 20 évvel ezelőtt volt. „Nagy a verseny a térségben. Egyrészt a volt délszláv országok egymás között szívesen kereskednek, másrészt a tőkeerős szomszédok – például Ausztria és Olaszország – nyomulása is erős – mondja Pandúr József, aki 2001–2005 között Magyarország belgrádi nagykövete volt. – És akkor még nem beszéltünk a németekről, a törökökről és az oroszokról, akiknek hagyományosan nagy befolyásuk van például Szerbiában. Ahhoz, hogy labdába rúgjunk, nagyon jó politikai kapcsolatokat kell kialakítanunk. Errefelé az a kulcs az üzlethez.”

Persze a közép- és kisvállalkozásoknak sokkal nehezebb dolguk van, mint a mamutoknak. Nehéz olyan terméket vagy szolgáltatást találni, amivel piacra tudnának kerülni. „A személyes kapcsolatok nagyon fontosak. A cégek többsége ma is a délszláv háború idején Magyarországra menekülő üzletemberekkel kialakított kapcsolataiból él. Ez viszont a Vajdaságnál délebbre már nem működik” – mondja. Jó példa erre, hogy bár Orbán Viktor szinte baráti kapcsolatot ápol Vučić elnökkel, Szerbiában szinte egyetlen nagy magyar beruházást sem tudunk felmutatni. „A legnagyobb közös üzlet a Belgrád–Budapest vasútvonal felújítása, itt viszont a kínai pénz dominál.”

„Valóban van üzleti potenciál a térségben – mondja Feledy Botond külpolitikai szakértő, a Kitekintő című hírportál alapítója. – Főleg azokban az országokban, amelyek még nem tagjai az Európai Uniónak.” A magyar szándékokkal kapcsolatban úgy fogalmazott: teljesen természetes folyamat, hogy egy fejlettebb ország keresi az előnyös üzleti és politikai kapcsolatokat a kevésbé fejlettekkel. „Amíg a nyugat-európai országoknak közép-európai méretű hátsókertjük van, addig nekünk balkáni méretű lehet.”

Egyébként a balkáni stabilitás minden európai ország érdeke, de a közvetlen szomszédoknak, így nekünk még inkább – mondja a külpolitikai szakértő, hozzátéve, hogy éppen ezért minden lehetséges erőforrást bele is kellene tenni ebbe. „A V4-es kooperációt éppúgy vinnünk kell, mint a balkánit. A kettő nem kizárja, hanem elvben erősíti egymást: ahogy az egyikben nő a befolyásunk, úgy nőhet a másikban az elismertségünk.”

Haver, barát

Nem véletlen, hogy Orbán évek óta keresi a szövetségeseket a Balkánon. Egyik kedvence az egykori macedón miniszterelnök. Nikola Gruevszkit nemrég ítélték két év börtönre hivatali visszaélés miatt (Gruevszkiék 20 ezer embert, köztük ellenzéki politikusokat és civil aktivistákat hallgattak le és vegzáltak a titkosszolgálatok segítségével.) A tavalyi macedón helyhatósági választáson fideszes politikusok is részt vettek Gruevszkiék kampányában, de csúfos vereség lett a vége. Eljárás indult ellene, az útlevelét is bevonták. Ezt később úgy akarta visszaszerezni, hogy azt hazudta: Orbán Viktor meghívására Magyarországra kell utaznia. Orbán ennek ellenére „nem hagyja az út szélén” Gruevszkiéket. Nemrég egy kormányellenes tüntetésen vetítették le videoüzenetét, amelyben kitartásra buzdította egykori szövetségese pártját.

A miniszterelnök igen jó kapcsolatokat ápol az olasz maffakapcsolatokkal és cigarettacsempészettel vádolt montenegrói Milo Djukanović-tyal is, aki (Gruevszkivel együtt) évek óta előkelő helyen szerepel a tényfeltáró újságírókat tömörítő nemzetközi szakmai szervezet, a Szervezett Bűnözés és Korrupciójelentő Projekt (OCCRP) ranglistáján.

Legutóbb a szlovén jobboldali SDS elnöke, Janez Jansa oldalán jelent meg egy sorosozós választási gyűlésen. Bár Jansa hajszállal megnyerte a választást, egyelőre nem tud kormányt alakítani az ellenzéki szocdemek nélkül, ráadásul vizsgálat folyik ellene tiltott kampányfinanszírozás miatt.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!