Kiesnek a csontvázak a szekrényekből – a régészet napján akár ásatási helyszínelővé is válhatunk, de megtudhatjuk azt is: merre vándoroltak a hosszúszakállúak és miféle kockát vetettek el a rómaiak.
- Az újabb törvénymódosítás a régészek sírját ássa.
- Török–magyar kapcsolatok: szőlőhegyi szívesség.
Gepida tárgysimogató, múzeumi raktárbejárás, germán kori temetőben germán mesék hallgatása, kézbe vehető restaurátori eszközök, kipróbálható, feltárást segítő modern technológiák – csak pár érdekesség a május 27–28-i országos régészetnapi programsorból, ahol az ismeretterjesztő előadások, vetítések, vetélkedők mellett az ásatási helyszínek meglátogatása, szemlézése viszi a prímet az összességében több ezer résztvevő körében. Legyen szó akár barlangtúráról, apátság vagy sírkert felkereséséről. A tudomány és vizsgálati tárgyainak testközeli megtapasztalása remek lehetőség a régészet népszerűsítésére.
Szüksége is van rá a szakma képviselőinek, mert miközben szinte hetente értesülhetünk egy-egy érdekes és tudományosan izgalmas hazai lelet felbukkanásáról, a tavaly nyári örökségvédelmi törvény régészeti feltárásokat érintő, nagy port kavart módosítása után ismét változtatásokra készül a tárgykörben a parlament (l. keretes írásunkat). Alaptörvény-ellenesnek nevezte a Magyar Régész Szövetség az akkori döntést, miszerint a gyorsforgalmi autóutak építésekor nem akkreditált magánvállalkozások is bevonhatók a régészeti munkálatokba. A feltárási időszak is jelentősen kurtult, mindössze 30 naptári napra. A kivételes eseteket jelző, miniszternek szóló fellebbezés pedig 8 nap türelmi időt engedélyez.
Ha a miniszter netán nem válaszol, az idő lejárta után automatikusan megindulhatnak a munkagépek. A szövetség hiába kérte a köztársasági elnököt, hogy ne írja alá a törvényt, Áder János szignózta; beadványuk az alkotmánybírósági felülvizsgálatra jó ideje az alapvető jogok biztosa asztalán fekszik.
„A mostani örökségvédelmi törvénymódosítási csomag régészeti feltárásokat érintő passzusa a központosítás irányába mozdul – vázolja dr. Lassányi Gábor a tervezetet –, ahol egy kijelölt szervezet végzi majd el első körben az összes régészeti munkát, és csak lehetőségként veti föl, hogy ebbe bevonhatják a helyi intézményeket.
A Magyar Régész Szövetség elnöke szerint több szempontból is aggályos ez a változtatás. Elsősorban azért, mert erről a szervezetről semmit sem lehet jelenleg tudni. „Az igazi problémát azonban az jelenti, hogy könnyen előfordulhat: ez az intézmény nem a szigorúan akkreditált helyi múzeumok szakembereit, hanem az egy-egy projektre alakult, akkreditálatlan magáncégeket bízza meg az ásatási munkálatokkal.
Ebben az esetben nincsenek szakmai garanciák arra, mi fog történni a nemzeti kulturális kincsekkel: ki végzi el az ásatási munkákat, ki restaurálja a tárgyakat, ki dolgozza föl azokat tudományosan, milyen állapotban kerülnek a múzeumba.”
A régész nem tud másra gondolni, mint hogy részben piaci megfontolások, részben átgondolatlanság állhatnak a háttérben, de bízik abban, hogy ebben a formában nem fogadják el a módosítást. „Elkapkodott látszatintézkedések helyett kiszámítható, nem félévente változó intézményi struktúrákra és finanszírozásra, 4-5 évre tervező pályázati rendszerre lenne szüksége a szakmának. Ezek hiányában a régészeti és gazdasági érdekek harmóniája nem tud megvalósulni.”
Kastélyból város, városból temető
Bízzunk benne, a múlt feltárhatósága érdekében a döntéshozók is gondolnak a jövőnkre, de addig is vessük a tekintetünket a centrumtól távolabb eső területekre – és úgy 1700 évvel korábbra. A Tolna megyei Szakcson ugyanis a most megkezdett ásatások során több mint ezer freskótöredékeket, épület- és oszlopmaradványokat hoztak a felszínre. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem régészei egy 4. századi, római kori település részleteit kezdték feltárni, melynek következményeként revideálniuk kellett korábbi elképzeléseiket. Az Iovia nevű település meglétét ugyanis már régóta feltételezték, az 1890-es években bukkantak először a nyomaira, bizonyságot pedig a 2000-ben készített légi felvételek hoztak, amiket aztán talajradaros és magnetométeres kutatásokkal igazoltak. A 600x600 méteres alapterületű város falakkal körülvett részén 10 épületet azonosítottak és egy – a szíriai Palmüráéhoz hasonló – 270 méter hosszú kettős oszlopsort. Az egy 5. századi forrás által is említett település – ahogy az ásatásokat vezető régész, Bertók Gábor elmondta – egy 3. századi főúri vagy császári villa köré terebélyesedett fórumszerű térrel és bazilikával, ám végül érzékelhetően nem vált lakottá, a terjeszkedése is megakadt. A középkorban aztán szó szerint keresztet vetettek rá, Veperd község temetője létesült a romjain.
Szulejmán szíve
De haladjunk tovább az időben a jelen felé vissza: 450 éve, hogy Zrínyi Miklós 300 katonájával kirontott a lángokban álló várból, hogy hősi halált haljon. A dédunokája által eposzban is megörökített cselekedet emlékére 2016-ot Zrínyi Miklós-emlékévnek nyilvánították, a szeptemberi kitöréshez igazítva a magyar, a horvát és a török kormányfő is Szigetvárra látogat majd. De mintha csak ennek apropóján történt volna: még decemberben adta hírül a sajtó, hogy magyar és török régészek csoportja – 3 éves kutatást követően – a város mellett megtalálta az ellenfél I. Szulejmán régóta keresett síremlékének (türbe) maradványait. A szultán a várvédő vezér előtt két nappal tért meg Allahhoz, bár ezt katonái elől eltitkolták.
A türbe és mellette egy 16. századi oszmán település (Turbe) feltárási munkálatairól tavaly a Travel Chanel készített dokumentumfilmet Expedíció az ismeretlenbe című sorozatának keretében, amit múlt vasárnap a magyar televíziónézők is megtekinthettek a csatornán. Igaz, a forgatócsoport még augusztusban járt a várostól 4 kilométerre lévő turbéki–zsibóti szőlőhegyen, ahol a feltételezések szerint a szultán szíve és egyéb belső szervei fölé síremléket állítottak, szigorúan Mekka felé tájolva az épületet – a testét Konstantinápolyba vitték. Akkor, ásatási engedély híján a föld alatti épületmaradványhoz egy magántulajdonú pincén át próbáltak eljutni, nem egészen sikertelenül, még egy faragott kődarabot is találtak.
Az ásatásokat e héten folytatják – időközben távérzékelési módszerrel több épületet azonosítottak. A feltárást vezető Pap Norbert, a Pécsi Tudományegyetem Kelet-Mediterrán és Balkán Tanulmányok Központjának igazgatója úgy véli, egy dzsámit és egy derviskolostort sikerült találniuk.
A legújabb törvényjavaslatmódosítás a kulturális örökségvédelem eddigi legfőbb háttérintézménye, a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ feladatait szeretné megosztani a jogutód kulturális örökség védelméért felelős miniszter és egy később kijelölendő szerv között. Ez a szerv koordinálná ezentúl az útépítési nagyberuházások régészeti előkészítését. A javaslat emellett méltatlan használat esetén kisajátíthatóvá tenné a műemlék ingatlanokat, valamint szigorítaná, szabálysértéssé minősítené a fémkereső műszer használatát.
A régészetnapi programok részletes listáját megtalálják a regeszetnapja.hu oldalon.
Szíria vonzza a magyar régészeket
Többszörös a túljelentkezés az egyetemisták körében az immár másfél évtizedes szíriai–magyar régészeti misszió (SHAM=Szíria) idén nyári terepmunkáira. Ugyan a Tartúsz tartománybeli ásatás – Margat johannita erődjének feltárása – távol esik az Iszlám Állam által elfoglalt területektől, illetve a viszonttámadások útvonalai sem erre vezetnek, de népszerűségét elsősorban a 2007-ben fellelt freskó jelentheti. A johannita lovagrend várában a vakolat alatt megtalált, pokolbéli jelenetet ábrázoló különleges festmény világszenzáció lett. A Major Balázs vezette kutatás a keresztes vár magyar történelemhez való kapcsolódása okán kezdődött annak idején: II. András 1218 januárjában, hazafelé tartva szentföldi küldetéséből e helyen szállt meg kíséretével és jövedelméből hatalmas évjáradékot adományozott az erődítmény fenntartásához.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!