„Nem gondolom, hogy egyszer csak Orbán Viktor majd azt mondja, jól van srácok, akkor gyertek és beszéljük meg, mit szeretnétek. De ezt most magunkért csináljuk” – mondja lapunknak adott interjújában Polgár Dóra, aki múlt szombaton a Hallgatói Hálózat nevében 30 ezer ember előtt mondott nagy sikert arató beszédet a szakszervezeti tüntetésen.

 
Polgár Dóra 1991-ben született Budapesten, de vidéken nőtt fel. Másodéves egyetemista a Corvinus Egyetem Társadalom­tu­dományi Karán.

– Húszévesen honnan ez a nagy közéleti aktivitás?

– Nincs más, ami jobban idegesít, mint hogy bemegyek az egyetememre, amiről azt se tudom, mi lesz vele egy év múlva, egyáltalán lesz-e még, bejön az oktató, és halál nyugodtan megtartja az órát úgy, hogy ő sem tudja, lesz-e munkahelye. És ott ülnek a csoporttársaim ugyanolyan halál nyugodtan, és pusmogás nélkül végighallgatják, mintha nem is aggódnának, hogy mi lesz a Corvinusszal. Ez szörnyű. Nem érzem, hogy a hallgatóknak az lenne az első reggel, hogy megnézik a hírekben, mi történt az országban és a világban.

– Vajon miért?

– Talán hiányzik belőlük a közéleti véna és talán a hit is, hogy ebbe igenis bele tudunk szólni és tudunk rajta változtatni. Szeretném, ha a Hallgatói Hálózat felhívná arra a figyelmet, hogy fontos nyomon követni a sorsunkat, és hogy mit akarnak csinálni velünk. Legyünk a részesei, vagy legalább reagáljunk rá! A hallgatók körében teljes a politikai passzivitás. Egyelőre nem érzem, hogy a hálózaton kívüli egyetemistákat megmozgatná az aktuálpolitikai helyzet vagy legalább a felsőoktatás. Sokat találkozunk és gondolkozunk azon, hogyan lehetne mobilizálni a diákságot. Nyilván nem az a cél, hogy száz vagy ezer hallgató legyen az utcán, hanem felhívni a figyelmet, hogy milyen dolgok történnek, és ha nem szóltok bele, akkor mindenkinek nagyon rossz lesz. Sok egyetemről vagyunk, vidékiekről is. Megkeresnek minket, hogyan csinálják, tehát van mozgolódás tőlünk függetlenül is. Ez nagyon jó, mert mi nem akarunk monopolhelyzetben lenni, mindenki csinálja, ahogy tudja, a lényeg, hogy felrázzuk a diákokat, a céljaink már közösek.

– Honnan indult a Hallgatói Hálózat?

– Májusban alakultunk, amikor kiszivárgott, hogy bezárhatják a Corvinust. Ezért tüntettünk júniusban a Fővám téren, hogy kiálljunk az egyetemért és magáért a felsőoktatásért. A hallgatók megmozdulása azonban egy folyamat: már korábban elkezdtük a Helyzet van!-nal tavaly decemberben, az Alkotmánybíróság jogkörének csorbítása ellen tiltakozva.
A szlogen az volt: mi vagyunk az első generáció, amely demokráciában nőtt fel, és nem akarunk az utolsó lenni.

– Nem lenne jobb egy egységesebb képviselet? Nem csak a „felnőtt”, a diák civil szervezetek is nagyon széttagoltak.

– Abban mindannyian egyetértünk, hogy a helyzet nem túl rózsás, és erre valahogyan reagálni kell, de nem tudtunk közös álláspontot kialakítani arról, hogy miféle választ kell adni. Tartsunk előadást az egyetemen vagy tüntessünk, vagy hívjuk meg Hoffmann Rózsa államtitkár asszonyt vagy adjunk ki sajtóközleményt? Így alakult ki ez a többféle út. Nem egy szervezetben vagyunk, de ez nem is fontos, mert egy irányba, egy pontba mutatnak ezek a mozgások. Az október 1-jei tüntetésnek is az volt a lényege, hogy sokfélék voltak ott, sok szervezet. Nem az számított, hogy a Vasasszakszervezetnek vagy a Hallgatói Hálózatnak a tagjai vagyunk-e, hanem hogy ott vagyunk együtt és közösek a céljaink.

– Miért döntött úgy, hogy vállalja a szereplést 30 ezer ember előtt?

– Mert aktív részese vagyok egy rendszernek, a felsőoktatásnak és érdeklődéssel figyelem a közéletet. Pedig nem erre voltam predesztinálva, nem értelmiségi családba születtem vidéken, mégis az ország egyik legjobb egyetemére járhatok. Ezt nagyon megbecsülöm.

– Az új felsőoktatási törvény alapján ön tanulhatna a Corvinuson?

– Valószínűleg nem, de nem tudom, mivel nem mondják meg, mit akarnak csinálni, csak különböző elemeket szivárogtatnak ki a sajtóban. Ha pedig mi reagálunk a brutális tandíjról szóló hírekre, azt mondják, ne hisztizzetek, még nincs végleges szöveg, folyik a társadalmi konzultáció – nélkülünk –, de még nincs eldöntve semmi. Aztán ha ott lesz a törvénytervezet, azt két napon belül elfogadja a parlament. És akkor már mit csináljunk? Ezért éreztem fontosnak, hogy felszólaljak múlt szombaton.

– Hatásos is volt.

– Pedig nem írtam meg előre, mert egy természetes, spontán beszédet akartunk. Csak vázlatot vittem magammal. A lényeges pontokat végiggondoltam, a Hallgatói Hálózat főbb szervezőivel pedig megbeszéltük a végleges elemeket. Hétfőn tudtam meg, hogy beszélni fogok. Kedden kutya rosszul voltam, de aztán elmúlt. Szombaton, amikor leszálltam a villamosról és láttam a hatalmas, hangos tömeget a Kossuth téren, már teljesen nyugodt voltam. Azt éreztem, hogy nagyon jó, hogy ennyi ember van itt, és hogy a diákság végre hallatja a hangját, mert ez olyan ritkán történik meg.

– Tényleg ostobaság az egész felsőoktatási koncepció?

– Az. És nem értem: ők tényleg komolyan gondolják, amit leírnak? Hogy minden átmenet nélkül, pláne a 2008-as, Fidesz által szervezett népszavazás után azt mondják: tandíj lesz? Kiszivárognak dokumentumok több százezres és milliós nagyságrendű tandíjakról, és azt sem tudjuk, hogy ez egy valós dokumentum-e. Arról nem is beszélnek, hogy mi lesz a tanulmányi ösztöndíjjal, a szociális, az önkormányzati ösztöndíjjal, a Bursa Hungaricával. Nagyon lecsökkent minden ösztöndíj, de nem tudjuk, hogy miért. A Corvinuson én most jobb átlagra kevesebbet kapok, mint az előző félévben. Van, akinek tízezer forinttal csökkent a tanulmányi ösztöndíja, hiába tanul jobban.

– Miért?

– Nem tudjuk megkérdezni senkitől, hogy miért. Volt az egyetemen egy fórum még a Fővám téri tüntetés előtt, amire meg akarták hívni Hoffmann Rózsát. A titkárnőjétől jött egy levél, hogy minek jöjjön az államtitkár asszony az egyetemre, amikor folyik a társadalmi konzultáció és az érintetteket majd bevonják. Ez volt a válsz. Nincs kihez fordulnunk.

– Akkor hogyan tovább? Eddig nagyon úgy tűnik, hogy minden lepereg a kormányról.

– Nem tudjuk, mire futhat ez ki. Nem gondolom, hogy egyszer csak Orbán Viktor majd azt mondja, jól van srácok, akkor gyertek és beszéljük meg, mit szeretnétek. De ezt most magunkért csináljuk. Ne az legyen, hogy csendben ülve megvárjuk, hogy a fejünk fölött döntsenek. Legalább megpróbáljuk hallatni a hangunkat.

– Mit gondolnak a párttá alakulás lehetőségéről?

– A Szolidaritási Mozgalomról szóló bejelentés mindenkinek meglepetés volt. Vannak nagyon erős különálló civil csoportok, de ez a sokszínűség nem gyengíti, hanem erősíti a politikai erejét. Mi megmaradunk Hallgatói Hálózatként, s valószínűleg így fogunk részt venni a további tüntetéseken. Belőlünk soha nem lesz párt, és nem leszünk a HÖOK riválisa sem. Felhívni a figyelmet és mobilizálni akarunk. Nincs politikamentes politika, de nem lesz például egy hallgatói párt.

– Nem fél, hogy hátránya származhat a politikai aktivitása miatt?

– Jól tanulok, és eddig csak pozitív visszajelzéseket kaptam a tanároktól is. Az szégyen és gyalázat lenne, ha a politikai véleményem miatt bármilyen hátrány érne. Én cselekszem, nem lamentálok, hogy milyen hátrányai lesznek. Persze ebből irtó rosszul is ki lehet jönni, de azt gondolom, hogy én, a legvédtelenebb vagyok a legnagyobb biztonságban, mert nincs veszítenivalóm. Viszont késztetést érzek arra, hogy kimondjam ezeket a dolgokat, mert úgy tűnik, eddig más nem merte.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!