Őszművészet - A leginkább várt őszi könyvek
Megváltóként tekintünk nemegyszer egy-egy könyvre, hol a világ búját-baját szeretnénk kirekeszteni általa, hol éppen annak mélyebb megértését reméljük az írott szavak által. Most sincs ez másként, amikor a nyári kedvünket váltja az őszi ború. Kellenek ilyenkor a kapaszkodók, még ha könyvtáblákat is szorongat kezünk. Főleg, ha egy olyan apafigura hagyott itt bennünket, amilyen Esterházy Péter volt, akinek alakját, irodalmi fenoménját 60 író, művész, közéleti személyiség idézi meg az EP 1950–2016 – A megrendülés segédigéi című emlékkötetben (Noran Libro). Éppen EP írta: ha ő egyszer újságíró lenne, Megyesi Gusztáv szeretne lenni. Akinek strómanja az igazság, akit nem lehet átverni, akinek iróniája és szarkazmusa mélyen elszomoríthat minket, miközben a Népszabadságban megjelent publicisztikáit egybegyűjtő Roló alatt című könyvében (Magvető) a mai Magyarország lakóinak lélektanát boncolgatja éleslátóan.
Utóélet
És hát, ha arra vagyunk kíváncsiak, hogyan is jutottunk idáig, akkor mindenképpen figyelmet érdemel Ungváry Krisztián történész a magyar történelem rejtélyeit leleplező, Az ostromlott Budapest két titka című könyve (Kossuth), mely a pesti gettóba zárt ezrek menekülésének történetét tárja föl. Hasonló önvizsgálatra kényszerít az 56-os Intézet munkatársai által összeállított A magyar október című kötet (Kossuth), mely a forradalom 60. évfordulójára jelenik meg, ahogy annak utóéletéről – a résztvevőkkel való tervszerű és tömeges leszámolásról – Mikó Zsuzsanna A terror hétköznapjai című munkája (Libri) számol be korabeli dokumentumokat feldolgozva.
Ha pedig a szépirodalom erejét is mozgósítani szeretnénk a megértés érdekében, az évtizede született Kazamaták című drámát kell (ismét) kézbe vennünk Papp András és Térey János tollából (Jelenkor), amiről Spiró György nemes egyszerűséggel csak így nyilatkozott: „Ha igazat akarnak megtudni '56-ról, olvassák el Papp András és Térey János Kazamaták című drámáját, amely meggyőződésem szerint az utolsó száz év egyik legjobb drámája.”
A drámánál maradva: Zoltán Gábor döbbenetes Orgiája és Karsai László a nyilas vezérről szóló politikai életrajza után érdemes átolvasni a forrást is, Szálasi Ferenc naplóit az 1942–1946-os időszakból (Magvető, Tények és tanúk sorozat), mely értést kínál a félreértések és a legendák szövevénye helyett.
Fővilágosítók
A kortárs szépirodalom művelőinek újabb kötetei is a könyvespolcok közé csábítanak bennünket szeptember- október folyamán. Lanczkor Gábor regénye, az Apás szülés (Jelenkor) a rendszerváltást követő magyar valóságba kalauzolja el olvasóját. Ha emlékszünk rá: az élet akkor sem volt egyszerű. Ahogy most sem, mint arra Erdős Virág száz verset és száz Budapesten készült fotót tartalmazó kötete is rávilágít. A Világító testek (Magvető) rólunk szól. A főváros lakóit fotózó, történeteiket a Budapest Katalógus blogon közreadó Szöllősi Mátyás szintén rólunk, városi emberekről, kapcsolatainkról mesél Váltóáram című novellafűzérében (Európa), a fejek felett sokasodó sötét fellegeken túl ráadásul egy szupernóvarobbanás is beárnyékolja/megvilágítja társas létünk buktatóit.
Tülekedés
A magyar fordításirodalom újabb nagy dobása a chilei Roberto Bolaño, a szerző 2004-es halála után kiadott 2666 című regényének megjelentetése (Jelenkor) novemberben. Az orosz Ljudmila Ulickaja legújabb regényét (Jákob lajtorjája, Magvető) éppúgy tűkön ülve várják már hazai művelt rajongók, mint a honfitárs, ámbátor angolul író Olga Grushin legfrissebb remekművét. A sor című kötet (Geopen) címadója az ínség és a bürokrácia általános érvényű szimbóluma, a lökdösődésé, a tülekedésé, a hatalmi harcé. A fővárosunkban már szintén megfordult észt-finn Sofi Oksanen Norma című újabb dühkitörését (Scolar) csakúgy a listájukra veszik a könyvbarátok, ahogy előjegyzik a japán Murakami Haruki Sötétedés után című regényét, mely egy ikerpár lány álom és éberlét határán mozgó, szatirikus humorral átszőtt története – no persze Tokió éjfekete helyszínein (Geopen).
A leginkább várt őszi könyvek
Krasznahorkai László:
Báró Wenckheim hazatér (Magvető)
Irimiást és Ézsaiást követően új messiás tűnik föl a magyar végeken: báró Wenckheim. Hoz-e megváltást, vagy csak apokaliptikus karnevált?
Varró Dániel: Mi lett hova?
– Bús férfipanaszok (Jelenkor)
Ahogy a költő ígéri: „Lesz benne a hitvesi lírától az arccsipkedős nagybátyversen át a létösszegző költeményig mindenféle vers, amit egy korombeli költőnek illik megírnia.”
Kukorelly Endre:
Porcelánbolt (Jelenkor)
Esszék elődök és kortársak műveiről, az irodalom oktatásáról, közvetítésének lehetőségeiről – de főként a szabálytalanságokról. 
Gerlóczy Márton:
Elvonókúra (Scolar)
A szerző első olyan regénye, amit mindvégig félmeztelenül, zokni nélkül írt(!): egy magyar pincérről, aki elutazik egy thai szigetre, hogy végre kipihenje magát és leszokjon az alkoholról. 
Kepes András: Világkép (Libri)
Szándéka szerint GPS-ként igazít el zűrzavaros világunkban a szerző új kötete: „Mivégre vagyunk a Földön? Mi jön a halál után? Létezik-e szabadság? Mi fán terem a szerelem, a család?”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
