Bajban van tehát az USA, komoly gondban az eurózóna és a szakértők már a kínai gazdaság lassulását is prognosztizálják. Egy harvardi professzor úgy fogalmazott: ez már nem recesszió, ez az összeomlás maga. És ezt legalább 1,2 millió devizahiteles magyar érzi a saját bőrén.

Menekülés a frankfogságból

Gündisch Mónika

Túlélési technika? Na igen… Az ember, ha családja van, dolgozik rajta. Egész nap ekörül forognak a „kis szürke agysejtek”, ahogyt Agatha Christie krimijeiben Poirot, a belga magándetektív mondja. Na, én nem belga vagyok, hanem balga voltam. – Bízó Zoltán keserűen és élesen felnevet. Ha nő lenne – már bocsánat hölgytársak – azt mondanám: hisztérikusan. Matematikatanár, felesége gyógypedagógus. Gyenge matekosok még csak vannak, de ki kér egy kis adómentes pluszjövedelmet biztosító különórát pösze porontyának? Első gyermekükkel még albérletben éltek, majd jöttek másodiknak – rögtön ketten – az ikrek. Hat éve már nem volt államilag támogatott hitel – amivel persze elegen, a tehetősek nem csak éltek, de visszaéltek. Ekkor a „CHF” tűnt a járható útnak a tanár szerint, akinek nem kellett sokat számolnia, hogy észrevegye: a svájci frank alapú lakáshitel – amiben mára fuldokolnak – ötödakkora kamatteherrel jár, mint egy jó kis forintkölcsön. Amikor a szerződést aláírták, egy frank 150 forintot ért. Ma százzal többet.

Akkor havi 80 ezret kellett a bank felé leperkálni – néz rám – most a dupláját. Könyörgöm, miből? „Élvezem” az ajánlásokat: a Magyar Bankszövetség azt mondta, a legjobb, ha fizetjük a megemelkedett törlesztőrészletet! Szerintük – tudjuk ugye, mifelénk a pénzügyi szektor a legjobban megfizetett – érdemes tehát átgondolni, mi az, amiről még „lemondhatunk”. Megáll az ész! Három gyerek, az három gyerek. Apósomék vidékről segítenek. Nyaralni is náluk voltunk a Tiszánál. Farönkökből tutajt építettünk, a kölkökre mentőmellényt raktunk, jól éltünk. Igyekeztünk kikapcsolni azt, hogy minden a banknak megy… Amúgy Bízóék lakására lehet azt mondani: szívvel rakták össze. De a városszéli 70 négyzetméterhez azért 15 millió kölcsön is kellett. Az iskolában nincs egyedül frankbajával: a legtöbb harmincas-negyvenes kolléga nyögi.

Péter munkanélküli üzemmérnök, több munkaadója csődbe ment, 38 éves. Neje pszichológus, gyesen van a második babával. A férj építési vállalkozók keze alá végez fizikaival egybekötött szellemi tevékenységet, inkább feketén, mint szürkén. Hopp nemigen van, kopp annál gyakrabban. Válságérzékeny egy iparág ez. Tárnokon építettek 2004-ben családi házat. 2003-ban felvett 12,4 milliós forinthitelük még állami támogatású volt: a bank „állam bácsitól”, szóval a kincstártól mai napig évi 980 ezer forinthoz jut.

A pénzt 25 évre vették fel, az első tíz esztendőben csak kamatot kell törleszteni, tőkét nem: ez is havi 60 ezer. Meg hozzá a kezelési költség.

– Soha nem fogunk a végére érni, a gázt időnként kikapcsolják, a villanyt a világítás, főzés és a net miatt fizetni kell. Akárcsak a telefont – az munkaeszköz. Az autóba benzin csak kidecizve jut. A bankunk – méghogy a miénk?! – felmondta a szerződést, mert „elcsúsztunk”. Mindent megpróbáltunk, bementünk, „imádkoztunk”. Baráti kölcsönnel, közjegyzőnél 30 ezerért csináltatott tartozáselismeréssel éltünk, így most visszaállítják a hitelszerződésünket. Legalább nem kerülünk az utcára.

Lénárd Mariann, a Banki Hitelek Károsultjainak Egyesületének főtitkára szerint a bajba jutott adósok versenyt futnak az idővel: a bankok és végrehajtók követelése hónapról hónapra, sőt mostanában napról napra nő. A kilakoltatási moratórium alatt is csak dagadtak a felmondott hitelek: a pénzintézetek évi 30 százalékos késedelmi kamatot is felszámolnak, a végrehajtók költségei a tartozás öt százalékára rúgnak… Véget ért a csodavárás: a kormány nyolcpontos csomagja után farkasszemet kell nézni az árfolyamveszteségekkel, minden egyébbel. A Nem­zeti Eszközkezelő majd jó, ha pár ezer fizetésképtelen família jelzáloggal terhelt otthonát lesz képes megvenni, nem százezer, vagy annál is több családét. Tíz devizahitelből nyolc visszafizetésével baj van: idén a 300 ezret is elérheti a felmondott, 90 napos késéssel törlesztett kölcsönök száma: ez pedig már a hazai, szociológiai értelemben vett középosztály egészét érinti. A kormányfő szóvivője szerint a „legjobb megoldás” az árfolyamrögzítést választani: ez a gát 180 forintnál van – ám igen nagy ára van! Aki időt nyer, életet nyer: de ez az „átmeneti segítség” a „hátha” illúzióját kelti. Hogy hátha három-négy év múlva „jobban megy majd”.

Vannak egészen elképesztő történetek is. A pécsi Kersics Antal egy összegben fizette ki most hétfőn svájci frank alapú hitelét, pénteken meg máris félmillió forinttal tartozott a banknak! Amire négy nap alatt(!) ügye átfutott a rendszeren, a frank árfolyam-emelkedése okán további tartozást számítottak fel 2008-ban felvett hiteléért. Svájci frankban szerette volna visszafizetni a summát, de a bank ezt nem engedte.

– Svájci sapkát inkább, mint svájci frank hitelt! Ebből is látszik – mondja dr. Czirmes György ügyvéd, aki „előre fut”: egyike azon keveseknek, aki hitelkárosultak csoportjaival bankokat perel. Az a per alapja, hogy a devizahitel lényegében forinthitel, csak „másként”, ráadásul minden költséget idegen pénznemben számolnak rá a hitelfelvevőre. Először azért indított próbapert, mert úgy tapasztalta, rengeteg a jogszabálysértés, s a bankok ne terhelhessék egyoldalúan ügyfeleikre az emelkedő törlesztőrészleteket. Európai uniós irányelvekre hivatkozott, amelyek miránk nézve is kötelezőek: eszerint bármilyen célú a szerződés, ha ingatlanjelzálog vagy ahhoz hasonlatos jog van mögötte, nem módosítható a részlet! Részben már pert nyert, a másodfokú bíróság egy hónapja megkereste az Európai Bíróságot, de sajnos – mint fogalmaz – a Legfelsőbb Bíróság precedensdöntéséig még sok víz folyik le a Dunán, s még több veríték az adósok hátán. Neki mindenesetre egy méter magas keresetlevele és irathalmaza van már. Strapatűrő ember, de lakásárverésre el nem menne.
Eljár viszont Dabasi Tamás, aki szerint a bankok, hatóságok, végrehajtók nem elég, hogy visszaélnek jogaikkal, de még zaklatják is a bedőlt hiteleseket, kihúzzák a családok alól az otthont jóval kevesebbért, mint amennyit az ér. Dabasi négygyermekes apa, közbeszerzési pályázati szakértő, amúgy meg a civil szervezetek összefogásával alakult Fehér Kémény­seprők Szövetség elnöke. Sok szomorú esetről tud. A legutóbbi: Ózdon egy anya lúggal itatta meg gyerekét, aztán öngyilkos lett a lakáshiteltartozás miatt. „A kilátástalanságban és az éhezésben elfáradtam” – írta búcsúlevelében egy kétgyermekes fővárosi apa, aki gyógyszeripari vegyészből munkanélkülivé válva nem tudta fizetni a lakáshitelt, és szerencsétlenségére uzsoráshoz fordult. Sokan kölcsönt vesznek fel, hogy kölcsönt fizessenek vissza – gyakran „rossz helyről”, aztán rájuk dől a hitellavina. Hogy van-e megoldás, ma még nem látszik. De az élet feladása biztosan nem az.

 

Mi folyik a parketten?

Faragó József

Az események értékelése szokás szerint szoros összefüggést mutat az elemzők lélektani beállítódásával, s az őket foglalkoztató intézmények tőkepiaci pozícióival. A borúlátásra hajlamos szakértők és a shortos beállítódású, vagyis áresésre játszó befektetők most azt mondják: itt az igazság órája. Szerintük az elmúlt két év válságkezelése szinte kizárólag a pénznyomda üzemeltetésére korlátozódott. Élen járt ebben az Amerikai Egyesült Államok, amely bankmentés és gazdaság­élénkítés címén súlyos dollár­milliárdokat költött. Ám ezek a pénzek nem teremtettek munkahelyeket, s nem élénkítették a hitelezést, ehelyett a tőkepiacokon landoltak, ahol őrült spekulációk forrásul szolgáltak. Az adósságplafon elérése ráadásul nemcsak azt jelenti, hogy leáll a pénznyomda, de a fejlett országok (USA, EU) hitelezői is aggódni kezdtek, vajon visszakapják-e a pénzüket. Ebben a gondolatmenetbe illeszthető az aranyár újabb történelmi csúcsa és az extrém erős svájci frank. Az összeesküvés-elméletek hívei is kaptak muníciót bőven az elmúlt napokban. Ebben a gondolati körben a tőzsdei mozgás nem más, mint Dávid és Góliát örök küzdelme. A gigantikus pénzeket mozgósító intézményi befektetők (bankok, nyugdíjalapok) a hektikus mozgások idején keményen kiütik pozícióikból a kispénzű, remegő kezű magánbefektetőket.

Az elmúlt évek válságkezelése és a pénznyomda itt úgy jön a képbe: a bankok a mentőövként és hitelélénkítésre kapott pénzből spekulálni kezdtek. A banki gyorsjelentések is erre utaltak, hiszen úgy volt nyereséges a pénzügyi szektor, hogy közben a hitelezési tevékenység alig hozott valamit a konyhára. Ezen magyarázat szerint a héten szinte már kipukkadásig fújták az aranypiaci buborékot, a frankot meg úgy kigyúrták, mint egy akcióhőst. Amint mindenki elhiszi a szakadatlan áremelkedést és árfolyam erősödést, akkor jön a pukkanás. A sok kis befektető pont úgy járhat, mint a frankhitelesek – akár mindenüket elveszíthetik.

A hét a technikai elemzőket és a technológia veszélyeire figyelmeztetőket is igazolhatta. A tengerentúlon immár a tőzsdei megbízások kétharmadát adják kereskedő robotok. Tehát az emberek – a brókerek és a kereskedők – csak minden harmadik impulzusért felelnek. Ráadásul eleve lassabb a reakciójuk. Az automaták a múltbeli kereskedési adatok elemzése alapján kialakított képzeletbeli „megállóknál” és az egész számoknál húzódó lélektani támaszoknál és ellenállásoknál aktivizálódnak. Mondjuk, ha 900 dollár fölött töretlen egy áru árának emelkedése, szinte biztos, hogy az 1000 dollár közelében megjelennek az eladók. Tömegesen, mondhatni seregestül támadnak, ádáz árcsatába bonyolódva a vásárlókkal. Sci-fibe illő a jelenet, afféle klónok háborúja. Hétfőn a német DAX Index másodpercek alatt omlott össze: a perceken belül kivont pénzek már a frankot erősítették és az arany árát tolták feljebb. Emberek ilyen gyorsan nem is reagálhattak volna.

Tehát a hét mérlege: választhatunk, hogy a piac tisztulásának voltunk a tanúi, s csak a válságkezelés gyengeségei mutatkoztak meg a maguk valójában – jó esetben újabb lépésekre sarkallva a politikusokat –, netán tudatos spekuláció áldozatai lettünk, amely a gyenge frank idején csőbe húzott hitelesek tönkretétele után immár az erős frankban bízó kisbefektetőket fenyegeti.

 

Leminõsítették Amerikát

Bár mindenki számított rá, ebben a törékeny piaci hangulatban mégis váratlan volt a Standard and Poor’s péntek éjszakai bejelentése, miszerint az Egyesült Államok kiváló „AAA” minősítését egy fokozattal, „AA-pluszra” rontja le.
Ezzel az Egyesült Államok első ízben elvesztette a lehetséges legjobb, „AAA” adósbesorolását. Ráadásul a hitelminősítő pénteki közleménye szerint az új besorolásra negatív kilátás van érvényben, vagyis a következő 12-18 hónapban újabb leminősítés lehetséges. A leminősítés nyomán a korábban a világ legbiztonságosabb befektetési eszközének tekintett amerikai kincstárjegyek adósosztályzata rosszabb lett, mint például a brit, német, francia vagy kanadai kormánykötvényeké. Emiatt drágulhat az amerikai adósságszolgálat finanszírozása.

A hitelminősítő indoklása szerint a költségvetési konszolidációról, valamint az adósságplafon megemeléséről szóló megállapodás csak rövid távon kezeli a problémákat, középtávon további intézkedésekre lesz szükség az adósság növekedésének megfékezése érdekében. Az alapvető probléma, hogy akkorára duzzadt az amerikai államadósság – a GDP közel száz százalékát eléri –, hogy a hitelezők nem hiszik el, hogy Amerika belátható időn belül képes lesz törleszteni ennyi pénzt.

Az amerikai kormány szerint ugyanakkor elszámolta magát az S&P, a kormány szerint 2021-re nem 87 százalékos lesz az amerikai adósságráta, hanem csak 79 százalék. A hitelminősítő szakemberei a hiba ellenére közölték a pénzügyminisztériummal: kitartanak a leminősítés mellett, mert az amerikai adósság még az új számítások szerint is fenntarthatatlan adósságpályával fog rendelkezni. Erre az Obama-kormányzat bizonyos mértékű haraggal reagált. – Magáért beszél az az ítélet, amely egy kétbilliós hibán alapul – mondta a pénzügyminisztérium egyik szóvivője.
A Fehér Ház hivatalosan még nem nyilatkozott, de Dan Pfeiffer, Barack Obama elnök kommunikációs igazgatója jelezte a csapásirányt – ez pedig a republikánus párti politikusok hibáztatása –, amikor a Twitteren közzétett üzenetében úgy fogalmazott, hogy „ez nem azért történt, mert egy földrengésben összedőltek gyáraink vagy pestis sújtaná munkásainkat. Ez a kongresszus volt. Különösen a kongresszusbeli republikánusok”.

Ujjal mutogattak egymásra a törvényhozók, akik arra használták fel a leminősítést, hogy pártállásuknak megfelelően ismét felvázolják a költségvetési hiány csökkentésének szerintük legjobb megoldását. John Boehner, a képviselőház republikánus párti elnöke a kormányzat évtizedek óta tartó, nyakló nélküli költekezésének következményét véli felfedezni az amerikai adósosztályzat leminősítésében.

Megszólalt Kína is – az USA legnagyobb hitelezője – és határozottan elítélte szombaton az Egyesült Államokat amiatt, hogy nem tesz eleget strukturális adóssággondjainak megoldására. Kínai illetékesek szerint a világnak egy új stabil tartalékvalutára van szüksége a dollár helyett, mert az amerikai adósságosztályzat további leminősítése alááshatja a világgazdaságot, és új pénzügyi megrázkódtatásokat válthat ki.

 

Messze még a megnyugvás

Nincsenek könnyű döntési helyzetben a még megmenthető frankhitelesek a mostani extrém devizapiaci környezetben. Ráadásul nagyon nem mindegy, hogy a további kitartó törlesztést, az árfolyam rögzítését, s a különbözet halasztott törlesztését, vagy az euróhitelre, forinthitelre való konverziót választják. A pánik erejét mutatja: vásárlóerő alapján egy frank nem nagyon érne többet 170 forintnál.

Nem tudjuk megmondani, hogy a mostani felfokozott hangulatban meddig száll el a frank árfolyama, a pánik akár még hónapokig is eltarthat, de az biztos, hogy rettenetesen túlértékelt a svájci fizetőeszköz – mondta Saághy Pál, az Equilor devizaszakértője, hozzátéve: ha például az euró és a frank vásárlóerejét hasonlítjuk össze, akkor a mostaninál jó 30 százalékkal gyengébb svájci frankot kapnánk. Ami praktikusan azt jelenti, hogy miközben most a piac a paritáshoz (az 1 euró – 1 frank helyzethez) közelít, valójában a másfél frankos euró környékén mozgó árfolyamot indokolnának a reálgazdasági folyamatok. Az is kiszámítható, hogy ez 170 forint körüli frankárfolyamot jelentene a jelenlegi, időnként a 250 forintot is meghaladóval szemben.

Nem szabad azonban azt gondolni, hogy a kedélyek egyik napról a másikra megnyugszanak, s pár héten belül visszaáll egy „normális” árfolyam – folytatta. Annál is kevésbé, mert a piacok jövőképe nagyon borús, elsősorban a fejlett régiók (USA, EU) adósságválsága miatt. Egyre világosabb, hogy a fejlett országok nemcsak a fogyasztásukat finanszírozzák hitelből, de jó ideje a lejáró adósságaikat is. Emiatt a hitelezők aggódnak, s a félelem légkörében szinte csak az arany és a svájci frank ígér menedéket. Emiatt a következő hónapokban akár 280 forintig is felhúzhatják a frankárfolyamot, ám az is hiba lenne, hogyha ezt tartós állapotnak tartanánk, s megpróbálnánk évekre berendezkedni az extrém erős frankra.
A frankhiteleseknek most többféle választásuk van, s különösen a hosszú lejáratú, 15-20 éves hitelek esetében nagyon nem mindegy, hogy milyen megoldást választanak – hangsúlyozta. Szerinte, aki még teheti, annak mindenképpen érdemes kiülni a mostani nehéz időszakot, pláne, ha még hosszú évekre van a hitel lejárata, hiszen az elkövetkező években jó eséllyel visszagyengülhet a frank. Így megmarad a kamatelőny és a futamidő jelentős részében az árfolyamelőny is érvényesülhet, ellenben még akár hónapokig is növekedhet a törlesztőrészlet.

A forinthitelre váltás azonnal megszabadít az árfolyamkockázattól, ám a kvázi zérus svájci alapkamat helyébe rögtön a 6 százalékos magyar jegybanki kamat lép irányadóként, aminek a különbsége annyit tesz éves szinten, mint mondjuk egy 10-12 forintos árfolyam emelkedés. Ehhez jön még, hogy a forintra váltással a teljes futamidőre rögzül az eddigi árfolyamveszteség. Ehhez képest a frankhitel euróhitelre váltása már kimondottan szerencsétlen megoldás, mert a kamat is nő és az árfolyamkockázat is megmarad. Vegyük észre, hogy a frank/forint áprfolyam nem a forint miatt szenved, hanem az euró/frank kurzus hat az euró/forint árfolyamon keresztül.

Az árfolyamrögzítés azoknak a hiteleseknek jelenthet megoldást, akiknek a vállalkozása vagy a munkája ciklikus ágazathoz kötődik, például az autóiparhoz, vagy annak beszállítói, kereskedelmi szegmenséhez. Bár most esetleg sokkal rosszabbul megy nekik, mint korábban, de joggal remélik, hogy pár év múlva a konjunktúra jelentősen javíthat az anyagi helyzetükön. A rögzítéssel haladékhoz jutnak, csökken a törlesztőrészletük, s abban reménykednek, hogy amikor majd a különbözetet kell visszafizetni kamatos kamattal, az akkori helyzetben ez már nem okoz nekik akkora gondot.

 

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!