Tokiói jegyzet az évfordulón - Veszteségek újraélése

Mint évtizedek óta mindig, 2015. augusztus 6-án, reggel nyolc órakor is kezdetét vette a Hirosimai Béke Emlékparkban az atombomba-támadás áldozatainak emlékére tartott tiszteletadás. Az áldozatok emlékművébe belehelyeztek egy névsort mindazoknak a nevével, akik az elmúlt egy évben haltak meg az atomtámadás túlélői közül – idén 5359 név került a listára. A koszorúzást követően nyolc óra tizenöt perckor, a bomba robbanásának pillanatában egyperces csend segítette az elhunytakra való emlékezést, közben csak az emlékpark harangját kongatták. Ezután Hirosima város polgármestere rövid beszédet tartott, közismert nevén Békedeklarációt (Heiva szengen). A 70. évfordulón Macui Kazumi polgármester felidézte a támadást, és hangsúlyozta, hogy a világ továbbra sem atomfegyverek nélküli (jelenleg több mint tizenötezer nukleáris robbanófej létezik), márpedig ameddig ez a helyzet, addig potenciálisan bárki bármikor atomtámadás áldozatává válhat. A galambok felengedése, az általános iskolások Békefogadalma és Abe miniszterelnök köszöntője után közös éneklés zárta a programot. A megemlékezésről élő adásban tudósító NHK japán közszolgálati televízió szerint idén 55 ezren vettek részt az eseményen. Rekord számú, száz külföldi ország képviseltette magát, megjelent Caroline Kennedy USA-nagykövet, valamint – és ez első ízben fordul elő, amint arra például a Yomiuri Shinbun napilap felhívja a figyelmet – egy közvetlenül Washingtonból érkezett magas beosztású tisztviselő is, Rose Gottemoeller.

Hirosima ezután is várja a döntéshozókat, a polgármester Obama elnök nevét is megemlítve invitálta a jövő évben Japánban, Isze-sima városban megrendezésre kerülő G7 résztvevőit az atombomba-támadások sújtotta területekre és a túlélőkkel való személyes találkozásra. (A csúcstalálkozót megelőző külügyminiszteri találkozóknak egyébként Hirosima ad majd otthont.)

A 70. évforduló kapcsán – aktuálpolitikai elemzések mellett – arról esik legtöbb szó Japánban, hogy a túlélők (vagyis a hirosimai vagy nagaszaki atomtámadást közvetlenül átélt, számos esetben betegségekkel küzdő emberek) átlagéletkora mára meghaladja a nyolcvan évet, sürgető és fontos feladat tanúságtételük rögzítése és áthagyományozása a következő generációkra. Hirosima és Nagaszaki közös kiállításokon és szemináriumokon próbálja közzétenni a túlélők emlékeit, Hirosimában filmvetítésekkel, kiadványokkal, gyermekkönyvekkel, már létező filmes dokumentumok archiválásával, a túlélők már lejegyzett visszaemlékezéseinek kötetbe szerkesztésével és a kötetek terjesztésével is készültek az évfordulóra.

A történetüket feltáró túlélők visszaemlékezései azért is értékesek, mert közel sem mindannyian kívánnak beszélni. A Mainichi Shinbun napilap 3000 kérdőívet küldött ki túlélők részére, egyebek mellett azt tudakolva, hogy „mi az, amit eddig nem mondott el, de most elmondaná”. 790 válasz érkezett, de a válaszadók között is akadt, aki a továbbiakban már nem akart az újságíró kérdéseire válaszolni. Volt, aki az élete során elszenvedett, empátiát nélkülöző megjegyzésekkel magyarázta ezt, és az is kétségtelen, hogy az emlékezés a történtek és a veszteségek újraélését is jelenti.

Az NHK egy műsora azt is kiderítette, hogy akik elmondanák a történetüket, azoknak is egyre kevesebb lehetőségük van erre, például a korábbinál jóval ritkábban hívják őket iskolákba. Kérdés továbbá, hogy ki viszi tovább a túlélők sok évtizedes küldetését, a béke mindenek feletti fontosságának állhatatos hangsúlyozását, a nukleáris leszerelés melletti elkötelezett és hiteles kiállást, valamint az első kézből származó, meggyőző erejű tanúságtételt.

A fent említett orgánumok azonban olyan középiskolásokról is beszámolnak, akik az iskolarádió számára interjút készítenek a túlélőkkel, de a Hirosimai Béke Emlékmúzeum feladatai között is szerepel a visszaemlékezések rögzítése, a világosan érzékelt probléma megoldására tehát nyilvánvaló törekvéseket is látunk.

NAGY ANITA (TOKIÓ)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!